Atomjaira hullott a Real Madrid
További Real Madrid blog cikkek
Amikor június 12-én, közvetlenül az oroszországi világbajnokság rajtja előtt elég nagy botrányt okozva Julen Lopeteguit nevezték ki a Real Madrid vezetőedzőjének – a spanyol válogatott éléről happolták el, ami miatt egyből ki is rúgták a spanyolt a szövetségnél –, az elnök Florentino Pérez sejthette, hogy Cristiano Ronaldo el fog igazolni tőlük. Valószínűleg nem csak szerencse, hogy pont olyan edzőt választott Zinedine Zidane utódjául, aki abban erős, hogy ne egy központi játékosra építse a taktikát támadásban, hanem a csapategységet próbálja meg maximálisan kiaknázni.
Lopetegui rendszere elég jól jött, amikor Cristiano Ronaldo és az ő 451 gólja majdnem pontosan egy hónappal később lelépett a Juventushoz. A rajt nem is tűnt rossznak, az Atlético Madrid elleni UEFA Szuperkupában ugyan kikaptak, de utána hatból öt meccset nyertek, és az se látszott meg túlzottan a csapaton, hogy több, a vb-n elég nagy szerepet kapó játékos a szezonba nyúló extra pihenőt kapott.
Aztán jött a krach
Szeptember végén valami eltört a Real Madridnál. A Sevilla simán verte őket 3-0-ra, majd az Atlético Madrid ellen ugyan még megúszták otthon vereség nélkül (0-0), de a BL-ben a CSZKA Moszkva, majd a spanyol bajnoki szezon meglepetéscsapata, az Alavés, most szombaton meg a Levante intézte el őket, utóbbi a Bernabéuban.
Két dolog volt szemmel látható a Real játékán:
- se az ellenfél kapuja előtt nem nagyon tudták, mit tegyenek, se a saját kapujuk előtt nem voltak valami határozottak,
- de valójában messze voltak attól, hogy tragikusan rosszul játsszanak.
Az újhullámos futballstatisztikai mérőszámot, az xG-t - ami a lövések mennyiségéből és azok helyéből számítja ki várható gólok mennyiségét - segítségül hívva azt látjuk, hogy
- a Sevilla ellen 3-0 helyett inkább 2-1-re kellett volna kikapniuk,
- az Atlético ellen 1-0-ra nyerhettek volna,
- az Alavés elleni 1-0-s zakó is közelebb volt az 1-1-hez,
- a Levantéval szemben pedig 1-2 helyett inkább 3-2-nek kellett volna lennie a valós állásnak.
Mi derül ebből ki? Egyrészt, hogy elég sok gól felé tendál a védelmük (a négy bajnoki meccs átlaga alapján 1,425 gólt hoznának össze ellenük az xG alapján), miközben a támadósor semmire nem jut a sok helyzettel.
Kezdjük az előbbinél, azzal gyorsabban végzünk.
Az érintett öt meccsből a jobbhátvéd Dani Carvajal és a balhátvéd Marcelo is 3-3 meccset hagyott ki, Carvajalt ráadásul Moszkvában le is kellett cserélni sérülés miatt, középen pedig a vb után még – főleg mentálisan – fáradt, és sokat hibázó Sergio Ramos, Raphaël Varane kettősnek kellett helytállnia változó társakkal.
Fontos sérülések, a szokásosnál fáradtabb játékosok, nagyjából ennyi a gond hátul, legalábbis nem látni olyan más, fundamentális problémát, ami okot adna komolyabb pánikra. A Real sosem arról volt híres, hogy tucatjával hozná le a meccseket kapott gól nélkül – az elmúlt szezonokban rendre nagyságrenddel több gólt kaptak, mint például a Barcelona és az Atlético Madrid –, a nagyobb probléma tehát elöl van.
Az a gond viszont már méretes gond
És nem csak egy 187 centi magas, 84 kilós, portugál anyanyelvű emberről van szó.
Természetesen az lenne a csoda, ha egy csapat zökkenőmentesen vészelné át, hogy elveszti a legjobbját - a világ egyik legjobbját - , a futball előző három évének legjobb edzőjét, és eközben még komoly taktikai átalakuláson is át kellene mennie.
De nem csak emiatt volt a 481 perces góltalan széria a Realnál (a rekord továbbra is 495 perc még 1985-ből).
Cristiano Ronaldo helyét jó eséllyel Gareth Bale-nek kellett volna átvennie, a walesi viszont 2013-as, akkori rekordáron történő érkezése óta nem nagyon tudott hosszabb távon kiemelkedő formában játszani. Ez Cristiano Ronaldo mellett belefért, a portugál nélkül viszont nem, ahogy az sem, hogy a walesi túl sok meccset hagy ki sérülés miatt – a Levante ellen is csak csere volt, a félidőben, már 0-2-nél állt be.
Szintén nem jött jókor Lopeteguinek Isco vakbélműtétje – a formahanyatlás tökéletesen összevágott a középpályás kihagyásával – igaz, a Levante ellen már játszott, de előtte négy meccsen hiányzott, és az sem Isco hibája, hogy a 13. percre két gólt kapott a védelem.
Merthogy Lopetegui szempontjából Isco a kulcsember a Realnál, ő volt a központi alak a spanyol válogatottnál, hiszen ő szervezi a támadójátékot, köti össze a védelmet a támadókkal, vált oldalt és ritmust, és tűnik fel a legkülönbözőbb helyeken, megzavarva a védelmet. Sem a spanyoloknál, sem a Real Madrid mostani keretében nincs játékos, aki egy az egyben helyettesíteni tudná – Marco Asensióval próbálkoztak, de nem vált be, ahogy a helyén Dani Ceballos sem, aki még nem bír elég rutinnal ahhoz, hogy csodát tegyen. Asensiónál nem a játéktudás a gond, hanem az, hogy inkább szélső, aki egy lövéssel vagy beadással villan, de nem tudja a saját mozgását állandóan a többiekéhez igazítani, mint Isco.
Ez egy sorral hátrébb is gondot okoz: ha Toni Kroos nem tudja, mire számítson az előtte játszóktól, nem tud hatékonyan indítani, csak alibipasszokkal tudja őket játékba hozni, már pedig ettől még egy csapat sem lett veszélyesebb. Ceballos egyébként az ellenpresszing (németesen gegenpressing) részébe tökéletesen szállt be a taktikába, de a labdaosztogatásban már nem ért fel Isco szintjére.
Néha Isco is túl nagy szabadságot kapott, amivel nem tudott élni a társak miatt, erre gyógyír lenne, ha Lopetegui lopna pár ötletet a remek támadókombinációkat gyártó Maurizio Sarri napolis és chelsea-s meccseiről – ez Iscóról is levenne némi terhet, és a fixen, előre begyakorolt mozgásokkal a többieknek is több lehetőséget adna.
Napoli using deep possession to stretch opposition vertically and create gaps in defensive block. More effective than traditional methods. pic.twitter.com/ZCLJnHg2k1
— Nicó Morales (@Nico_OMorales) May 12, 2017
Sőt, ezen duplán nyernének, mert a védelem is sokkal stabilabb rendszerbe kerülne, amitől az ellenpresszing is hatékonyabb lenne, hiszen nem (látszólag) összevissza mozog a védelem előtti hat ember a pályán.
A támadójáték kapcsán persze elengedhetetlen Marcelo és Carvajal kihagyásának említése, mindkét védő rengeteget tesz hozzá a támadásokhoz a széleken, vagyis amikor nem tudnak velük felállni, az nagyon is érezteti magát a másik kapu előtt. Főleg olyan védekező csapatok ellen, mint az Atlético, a CSZKA, az Alavés és a Levante.
A főkolompos viszont egyértelműen
Karim Benzema
A francia csatár az elmúlt években rengeteg dicséretet kapott, amiért önzetlen volt a kapu előtt, és hagyta kibontakozni a nem rá, hanem Cristiano Ronaldóra épülő támadójátékot. Ennek világosan látható eredménye is volt: A 2011-12-es szezonban még 32 gólt szerző Benzema szép lassan elindult a lejtőn, és bár 2015-16-ban még 28 gólja volt,
- két szezonnal ezelőtt már csak 19 gólt lőtt, abból csak 11-et a bajnokságban,
- míg tavaly 12 gólig jutott, mindössze 5 találatot jegyzett a spanyol ligában.
Idén sem áll valami jól, 12 meccsen 5 gólja van, ami egy vérbeli középcsatártól nagyon gyenge, pláne úgy, hogy lényegében neki kellett volna átvenni C. Ronaldo gólmennyiségének a nagy részét. Ezzel szemben az UnderStat számai szerint 90 percenként csak 0,4 az xG-mutatója - ez a legrosszabbja az elmúlt öt szezonban, és nagyjából a fele a barcelonás Luis Suárez teljesítményének.
A gond ugyanis nem a helyzetek gyártásával, hanem azok kihasználásával van: meccsenkénti lövésátlagban az első helyen állnak a spanyol bajnokságban, de csak a lövések 7 százalékából lesz gól, ami jól mutatja, milyen gyengén használják ki a helyzeteiket – a Barcelona majdnem kétszer erősebb ebben a mutatóban.
Lényeg a lényeg: Benzemából nem lett Ronaldo, amire azért az elmúlt szezonok folyamatosan csökkenő gólátlagából számítani lehetett. Lopetegui viszont nem számított erre.
Mi lehet a megoldás?
Csatárt kell venni, vagy olyan középpályást, aki tud gólt lőni – minden szem a chelsea-s Eden Hazard-ra mered. Nyáron nem nagyon vásárolta agyon magát, az elmúlt évek legizmosabb költése (a kapus Courtois-t leszámítva, aki ugye nem fog gólt lőni) két brazil tinire, Vinícius Jr.-ra és Rodrygóra ment, akikből az egyik még Brazíliában játszik, a másik pedig éppen csak kezdi felvenni a felnőtt csapat tempóját a B csapatnak számító Castillából az első kerethez fel-felkerülve.
A középpálya nem fog beszállni a gólgyártásba, Luka Modricnak, Toni Kroosnak és Casemirónak sem ez az erőssége – a hármasnak összesen 578 Real-meccsen 34 gólja van, nem bennük kell tehát keresni a megváltást.
Nem kizárt persze, hogy Karim Benzema 31 évesen visszanyerni több évvel ezelőtti gólszerző formáját, de erre nem lehet építeni, ahogy a Lyontól visszavásárolt Mariano sem tűnik stabil kezdő szintű csatárnak,
igazolni kell a télen valakit, vagy Hazard-t, vagy egy csatárt, aki képes betalálni.
A nyáron a Valencia-csatár Rodrigót emlegették nagyon a Reallal, és azt figyelembe véve, hogy a Valencia elég gyenge formában játszik, lehet, hogy a nyári 80 milliós árnál olcsóbban is megkapnák.
A probléma tehát komplex – ha felépülnek a védők, és a műtét miatti kihagyás után újra formába lendül Isco, sok minden javulhat, de továbbra sem látni, ki lehet az igazi, állandó gólszerző. Ilyen forma mellett viszont nem biztos, hogy Lopetegui dönt már az igazolásokról, október 28-án jön az El Clásico a Barcelona ellen, ha addig nem rázza fel a csapatot, hamar kirúghatják, pláne, hogy állítólag a Real már fel is vette a kapcsolatot a Chelsea-től nyáron távozott Antonio Contéval.
Csak az biztos, hogy amikor legutóbb 4 meccset elvesztettek az első tizenegyből (a 2005-06-os szezonban), akkor semmit sem nyertek az idény végén. A szezon közben és végén is edzőt váltottak – előbb Vanderlei Luxemburgo, majd Juan Ramón López Caro távozott – , Florentino Pérez elnök pedig lemondott az idény után.
Ebben az évadban eddig 12 meccséből 5-öt veszített el a Real Madrid.
Borító- és címlapkép: Susana Vera / Reuters
Rovataink a Facebookon