A Monaco-kapusok átka garantálta a horvát vereséget?
Az oroszországi világbajnokságot is beleszámítva a legutóbbi négy vb-döntőben az a csapat vesztett, amelyiknek a kezdő kapusa karrierje egy pontján játszott a Monacóban.
Bár Danijel Subašić révén könnyű kipipálni 2018-at a listán, azért nem ennyire egyértelmű a véletlen egybeesés – mert nyilván nem azon múlik egy vb-cím, hogy az adott kapus melyik klubban véd vagy védett egykor –, már csak azért sem, mert a holland Maarten Stekelenburg esetében csak később igazolódott be például.
Amikor a franciák 2006-ban kikaptak Olaszországtól a döntőben, Fabien Barthez védte a kaput, aki 1995 és 2000 között a Monaco kapusa volt.
2010-ben Hollandia volt a vesztes fél a döntőben Spanyolország ellen, Marteen Stekelenburg viszont csak 2014-ben került a Monacóhoz, akkor is csak kölcsönben volt, és csak egy bajnoki, összesen nyolc meccs jutott neki.
A 2014-ben ezüstérmes argentinoknál az a Sergio Romero védett, aki sérülés miatt az utolsó pillanatban került ki a 2018-as argentin keretből. Ő pont a vb-t megelőző szezonban volt a Monaco kapusa, a Sampdoriától kölcsönben.
Idén Subašić folytatta a sort, ő 2012 óta a Monaco játékosa, eddig 228 bajnokija és összesen 274 mérkőzése van a csapatnál, 2012-ben még egy gólt is szerzett náluk.
Mindez persze nem garantálta előre a horvátok vereségét, hiszen Stelekenburg példájából kiindulva az is működhetett volna, hogy a 31 éves Hugo Lloris később a Tottenhamet elhagyva a Monacóhoz igazol, de nem kellett várni a későbbi beigazolódásig.
Már csak az a kérdés: 2022-ben is marad-e a Monaco-átok?