Mindig írtam a naplómba arra az esetre, ha többet nem ébrednék fel

Colin Wilson nem először ír a ThePlayersTribune-re. Az oldalon – ahol a profi sportolók a saját történeteiket, gondolataikat írják meg – tavaly ősszel publikált egy cikket, amelyben a kényszerbetegséggel (obszesszív-kompulzív zavar, a továbbiakban OCD) folytatott harcáról írt. Legújabb beszámolóját így kezdi:

Nem voltam teljesen őszinte veletek.

Utána kifejti, a tavalyi történetéből kihagyott egy részletet: a kábítószer-függőségét. Úgy emlékszik vissza, akkor nem gondolta ezt a részt annyira fontosnak. Szégyellte magát, és félt attól, hogy az emberek mit fognak gondolni róla, ha felvállalja addikcióját. Mindezt közeli barátja, a szintén profi jégkorongozó Jimmy Hayes augusztusi halála változtatta meg, a halottkémi jelentés szerint kokain és fentanil egyidejű túladagolása vezetett az ő távozásához. Wilson szerint ami Hayesszel történt, akár vele is megtörténhetett volna. Ő már két és fél éve tiszta, ezért szeretne másokon segíteni. 

Colin Wilson 20 éves korában kezdett Ambient szedni, ami egy altató, illetve OCD kezelésére is használják. Mindene ehhez a gyógyszerhez volt kötve. Nem tudott nélküle rendesen aludni, ami nélkül az edzések és a játék sem ment úgy, ahogy akarta. Aztán 22 éves korában megpróbálta marihuánával „kezelni” magát, ami sikerre vezette. Amikor beszívott, úgy érezte, ilyen lehet a nem OCD-s emberek normális állapota. A kannabisz hatására a betegsége teljesen a háttérbe szorult, minden betépésnél egy olyan barátra talált, amilyen korábban sosem volt neki. 

Ám egy idő után a betegsége rosszabbodott, az éjszakák egyre kínzóbbá váltak. Ekkor próbálta ki a kokaint.

Mint sok kokainista, én is csak egy elveszett gyerek voltam, aki szeretett volna érezni valamit. Szerettem volna érezni, szükségem volt arra, hogy érezzek. És akkor ott volt előttem a cucc, ami teljes kontrollt adott a tudatom és az érzéseim fölött arra az éjszakára. Először csak évente pár alkalommal használtam. 28 éves koromra már pár hetente. Azok az éjszakák szétszedtek. Mert csak azokon az éjjeleken tudtam bármit is érezni.

A kokain hatására úgy érezte, végre hazaért, végre úgy érzi magát, ahogy mások is, akik nem szenvednek ettől a betegségtől. Ám amikor kiment belőle a szer, olyan volt, mintha mellbe vágták volna. Ezért a szórakozóhelyekre mindig vitt magával Xanaxot vagy Seroquelt (antidepresszánsok – a szerk.), és mielőtt hazaindult, bevette őket. Így mire otthon volt, tudott aludni.

Amikor hazataxiztam a bulikból, arra gondoltam: Fel fogok kelni holnap? Ezért mindig írtam egy bejegyzést a naplómba arra az esetre, ha soha többet nem ébrednék fel. 

Függő voltam. Az NHL-ben lőttem a gólokat, kupadöntőt játszottam. Aranyéletem volt. De függő voltam. Nem igazán tudtam arról, hogy problémám van. Mindig azt mondtam magamnak, hogy csak pár hetente bulizom. De valamikor átléptem a képzeletbeli vonalat, ahonnan már nem volt többé visszaút. Nem tudtam elengedni az érzést, hogy mindig be akarok tépni. 

2018 októberében eljött számára az utolsó ilyen éjszaka. Minden volt a szervezetében, alkohol, kokain és altatók is. Ráadásul több mint valaha. Másnap reggel pedig edzése volt, amire kis híján sosem ért oda. 

Így jellemezte azt a napot. Állítása szerint a másnaposság érzése a közelébe sem ért annak, ami akkor úrrá lett rajta.

Nyolc órája nem vettem be semmit, de így is alig láttam a saját kezeimet. Amikor a jégre léptem, azt hittem, meg fogok halni. Akkor és ott eldöntöttem, többet nem csinálok ilyet. Nincs más út, mindent elmondok az edzőmnek, Jared Bednarnak, és segítséget fogok tőle kérni. 

Pár perc múlva az edző azt mondta, nem kötelező az edzés. Megfordultam, és hazamentem aludni. A szezon végéig nem kértem segítséget, óriási belső harcban voltam magammal. 

Szerencsésnek tartja magát, hogy túlélte azt az éjjelt, és hogy soha többé nem történt vele olyan. Szerinte sokaknak volt már ilyen éjszakája, akik már nincsenek itt közöttünk.

A kiút kemény volt a függőségből, de Wilson már két és fél éve tiszta, Hayes halála miatt pedig úgy érezte, a világnak meg kell ismernie az ő útját, hiszen története hasonlóan végződhetett volna, mint szerencsétlen barátjáé. Wilson most pszichológiát tanul a Bostoni Egyetemen – ahova 2008-ban jelentkezett, csak a Nashville Predators hetedikként draftolta az NHL-be –, hogy a hozzá hasonló embereken tudjon segíteni. 

Wilson 9 évet játszott a Predatorsban, ez idő alatt 95 gólt és 237 pontot szerzett 502 mérkőzés alatt, 2017 júniusában Stanley-kupa-döntőt játszott a Pittsburgh Penguins ellen. 2017 nyarán került a Colorado Avalanche-hez, 2020 októberében pedig bejelentette, valószínűleg nem fog visszatérni a jégre a súlyosbodó OCD-je és a csípőműtétje miatt. 2021. január 5-én hivatalosan is visszavonult. 

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as vagy a 80-20-55-20-as telefonszámot!

(Borítókép: Colin Wilson a Colorado Avalanche színeiben. Fotó: Rocky W. Widner / Getty Images)