Janics: Életem legszebb 10 évét, temérdek érmet Magyarországon hagytam

A hétvégén már a boltokba került, kedden pedig sajtótájékoztatón mutatták be a Ne gyűlöljetek! című könyvet, aminek alcíme: Hogyan veszítettük el Janics Natasát.

A háromszoros kajakos olimpiai bajnok egykori menedzsere, Csonka Gábor, valamint Dlusztus Imre, a Délmagyarország egykori főszerkesztője jegyzi a könyvet.

Csonka ezúttal is kifejtette, kódolva volt, hogy a kajakos és férje elhagyja Magyarországot, mert „Natasa bármennyire is erős személyiség, nagyon kemény akarattal, a házaséletben nem ő irányít. Amikor a szegedi városházáról kiléptek, akkor is férje, Andrian Dusev mögött lépett ki. Egy balkáni hagyományokra épülő családban ez természetes. Natasa pedig vakon követi szerelmét.”

Csonka hozzátette még, hogy Dusev Magyarországon sohasem érezhette magát itthon, mert olyan edzői nagyságok vannak körötte, akik szintjére egy darabig biztosan nem emelkedhet fel.

Párhuzamba állította Kozák Danuta mostani váltásával a helyzetet – aki a vőlegénye miatt hagyta el a Honvédot és Csipes Ferencet -, hogy bármit is tett, sohasem fogadták volna el Dusevet. „Danuta párjának alighanem ugyanezen át kell esnie, még ha nyer is, akkor is más lesz a megítélése. Lehet, hogy pozitív, de más.”

Dusev persze nem is törekedett arra, hogy beszéljen magyarul, esetleg témát keressen a szakma hazai nagyjaival, Kozákéknál a nyelvi könnyebbség miatt ez nyilván más lesz.

„Ha pedig a férj nem boldog, törvényszerű, hogy elmegy. Talán még az elmenekülés is helytálló szó. Ha pedig vakon szeretik őt, akkor a feleség is vele megy. Mind igaz, ami megjelent, nincsenek Andrónak megfelelő edzői papírjai, de az egész történet onnan indult, hogy nem érezte jól magát itt. Nem igaz, hogy a pénzért mentek volna el, mert kevesebbet fog keresni még a szegedi háromszázezer forintnál is. Láttam a szerződését, amit egyébként még mindig nem írt alá.”

A könyvben egyébként megszólal Janics is, aki megállapítja: „az elmúlt három hónap médiavisszhangja sokkal erőteljesebb, mint maga az ügy.”

Kitér arra is, hogy azért nem lett aranyérme Londonból, mert ilyen felgyorsított felkészülést még senki sem csinált végig a szülés után, már a májusi válogatón – hét hónappal Milena születése után - csúcsformában kellett lennie, majd még egyszer, és végül az augusztusi olimpián is.

Soha semmit nem bánt meg pályafutása alatt, azt sem, hogy 1999-ben szürke kisegérként csatlakozott Fábiánné csoportjához, amely tele volt akkor bajnokokkal. „Azt sem bántam meg, hogy a magánéletem miatt hazaköltöztem Szerbiába.”

Az utolsó kérdés hozzá: hagytál valamit Magyarországon? A válasz: „Igen. Életem legszebb tíz évét és töméntelen mennyiségű érmet, amit magyar színekben szereztem.”