Vb-döntőben a magyar válogatott

A mérkőzésre több, mint ezer magyar szurkoló látogatott ki, így Kulcsárék gyakorlatilag hazai pályán érezhették magukat.

Gyenge védekezés

A meccs első negyedében mindkét csapat gyengén védekezett, és egyik sem tudott elhúzni kétgólosnál nagyobb különbséggel. A 14. percben - 11-11-es döntetlennél - Mocsai időt kért, és Pálinger helyett Sirina állt a kapuba.

Ezután azonban Pigniczki, Lovász és Kulcsár is ziccert rontott, Kirsner viszont a legjobb pillanatban talált be. Li Szang Eun hétmétereseivel így is elhúztak a dél-koreaiak 15-12-re , de a magyar csapat gyorsan felzárkózott, és időkérésre kényszerítette ellenfele edzőjét.

Görbicz felveszi a versenyt

A magyarok nem igazán tudták tartani a gyors dél-koreaiakat, de közben elől nagyon hatékonyan támadtak, így az első félidő nagy részében szinte valamennyi támadás góllal fejeződött be.

Az időközben feljavuló Görbicz felvette a versenyt az ellenféllel, és új lendületet adott a csapatnak: három gólt lőtt és látványos passzokkal szolgálta ki a felpörgő társakat, így a 29. percben sikerült másodszor is vezetést szerezni (20-19). A szünet előtt még az eddig betegeskedő, erőtlen Farkas, valamint Lovász is betalált, Sirina pedig jól védett, és megszakítás nélkül szerzett öt találattal elhúzott a magyar válogatott.

Kemény hangulat, roszz bírók

A fordulás után Kirsner kiállítása alatt felzárkóztak a dél-koreaiak, azonban Lovász duplája és Sirina két hárítása miatt megmaradt az előny (csak 24-24-nél volt egyenlő). A hangulat egyre idegesebb, a játék egyre durvább lett. Az német bíróikrek részben kiállításokkal próbálták visszafogni a durvaságokat de közben elvesztették a fonalat, és mindkét oldalon több vitatott ítéletük akadt.

A magyarok egyre jobban, lelkesebben játszottak, még Tóth büntetése alatt is sikerült gólt lőni, miközben Sirina fontos pillanatokban remekelt, igaz, a koreaiak nem törtek meg, változatlan hevességgel küzdöttek, és kísérelték meg lefogni a jól irányító Görbiczet, illetve az örökké veszélyes Radulovicsot.

Az utolsó negyedóra 31-28-as magyar vezetéssel indult. Oh Szeong Ok, illetve Farkas dobálta ekkor a gólokat, míg a rövid időre visszaálló Pálinger hetest fogott. Az idő múlásával az ázsiaiak nem lettek egyre idegesebbek, hanem Farkas kiállítása alatt feljöttek egygólra. (33-32).

Radulovics - Farkas - Kirsner

Azonos létszám mellett visszaállt a korábbi különbség (36-33), de nem sokáig, mert Oh Szeong Ok sorozatban három gólt lőtt, és egyenlített az 56. percben (36-36). Ekkor azonban újabb nagy lendületet vett a magyar csapat: Radulovics, Farkas és Kirsner bombázott a hálóba (39-36).

A hajrában már nem lehetett ekkor előnyt ledolgozni, így a magyar válogatott vasárnap 19.15-től döntőt játszhat a másik elődöntőben Ukrajnát hosszabbításban legyőző Franciaország ellen.

Mocsai Lajos, magyar szövetségi kapitány: - Mindkét oldal támadójátéka fantasztikus volt, és ezzel párhuzamosan a védelmek nem nyújtották, nem nyújthatták azt, ami elvárható lenne tőlük. Időbe tellett, amíg megtaláltam a megfelelő embereket a védőfalba. Örülök annak, hogy Sirina nagyon jól védett, s ahogy egy kicsit javult a hátsó alakzat munkája, úgy dőlt el a mérkőzés. A találkozó jó propagandája volt a női kézilabdázásnak. Szeretnék köszönetet mondani a szurkolóknak, s remélem, hogy a vasárnapi döntőben még többen utaznak majd Zágrábba támogatni bennünket. Tulajdonképpen mindegy, hogy a franciákkal vagy az ukránokkal találkozunk. A lényeg, hogy egy szép, látványos, attraktív mérkőzést játsszunk.

Lim Jung Csul, dél-koreai szövetségi kapitány: - Hiába próbáltuk megzavarni a magyar támadójátékot, ez nem sikerült. A hajrában az ellenfél jobb volt, s ez döntött a javára. Nagy esélyt szalasztottunk el. Ritka, hogy 38 dobott góllal nem nyer egy csapat.

Sirina Irina: - Nagyon örülök a győzelemnek, de mehetett volna jobban is a védés. Sajnos, mindhárom kapusunk kicsit lázas, de remélem, hogy a döntőre meggyógyulunk. Mindegy, ki véd vasárnap, csak védjen jól!

Kulcsár Anita: - Szerintem azzal nyertünk, hogy a második félidőben már sokkal jobban védekeztünk, mint az elsőben. Ahogy egy kicsit közelebb kerültek hozzánk a dél-koreaiak, mindig lélektanilag fontos gólokat lőttünk.

Görbicz Anita: - Úgy éreztem, hogy minden fontos szakaszban volt valaki, aki lendületet tudott adni a csapatnak. Örülök annak, hogy egy rövid periódusban én is segíthettem.

Radulovics Bojana: - Borzasztóan nehéz mérkőzés volt, mert a koreaiak nagy futásra kényszerítettek bennünket, és a csarnokban is meleg volt, így hamarabb fáradtunk. Szerencsére, a nagy iramban nem hibáztunk a kritikus szakaszokban, hanem inkább gólokat lőttünk.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!