Nem használ a csapatnak, amit kapni fog

Csalódás a nyolcadik hely?

Én csalódott vagyok, gondolom, ezt mondanom sem kell. De sokkal fontosabb, hogy a játékban nem sikerült felnőnünk az Eb szintjéhez. Sokan támadnak minket, amiért a nyolcadik helyen végeztünk, de akár ezzel a játékkal is meglehetett volna a 3. hely a csoportban. Akkor pedig a keresztbejátszás során komoly esélyünk lett volna Horvátország ellen. De mi változik, ha teljesítjük a tervet, és ötödikek vagyunk? A világon semmi. Ugyanúgy nem lenne átlövőjátékunk, nem lenne jobbszélünk, rosszul zárnának a beállóink. Csak az eredményelvárásokat teljesítettük volna.

Túlzóak voltak ezek az elvárások?

Egyértelműen. Megérthetjük a vezetőket is, hiszen egy olimpiai negyedik csapatnak még az ismert gondok ellenére sem mondhatták, hogy a 7-12. hely a terv. Azért amikor egyesek már érmeket emlegettek, én is azt mondtam, ne essünk túlzásokba, attól ugyanis nagyon messze áll a jelenlegi magyar válogatott. Az igazság az, hogy a legjobb hat közé kerülés akkor lett volna reális, ha a csapat az egész tornán tökéletesen megvalósítja az elképzeléseinket. Minden játékhelyzetre volt begyakorolt figuránk, csak néhány játékos nem hozta a tőle elvárható szintet, így látványosan jöttek elő a válogatott hiányosságai.

Indokolt a többes szám?

A legnagyobb baj, ami minden másnak az okozója is volt, a balátlövő megoldatlan posztja. Egy ezen a poszton jól teljesítő játékossal több variációs lehetőségünk lett volna, több helye lett volna a többi belső játékosnak is, mert így nagyon le tudták szűkíteni ellenfeleink a területet. Szinte csak Görbiczre kellett figyelniük. Ezt lehetőség szerint próbáltuk elkerülni, folyamatosan próbálgattam a poszton a játékosokat, de Szűcs és Tomori sem lövőformában, sem játékban nem hozta, amit tud. Komoly gond volt a jobbszél is, Kovacsicz és Bódi egyformán rosszul használta ki a helyzeteket. Pedig rettenetesen nagy szükség lett volna arra, hogy a kevés adódó helyzetünket biztos kézzel használjuk ki. A védekezésben elkövetett hibák mellett azonban a jobbszélsőink rossz százalékkal lőttek, ez több esetben is sokba került.

A belső posztokról rosszul lövő csapatok sorsa, hogy leindítják őket. A védekezésünkkel nem volt különösebb gond, de mit gondol a válogatott visszarendeződéséről?

Ebben nagyon sokat kell fejlődnünk, és nemcsak abban, hogy az elrontott támadások után gyorsan visszaérjünk. A mi lerohanásainkban is sok olyan elem van, amit még fejlesztenünk kell. Aki figyelte a norvégokat, hogy milyen tudatosan viszik mindig a legmegfelelőbb helyre a lerohanásaikat, az tudja, van hova fejlődnünk. A mi visszarendeződésünkkel elsősorban azért voltam elégedetlen, mert ha vissza is értünk, sokszor a teljes létszámban meglévő csapat is úgy viselkedett, mintha rendezetlen volna.

Pozitívumok vannak?

Hogyne lennének. Először is a második számú kapusok, Herr és Pastrovics fontos tétmeccseken bizonyították, hogy lehet rájuk számítani. Mindketten kiválóan teljesítettek. A kapus szerepe elképesztően fontos, így ezt jó jelnek kell vennünk. Vérten sérülésével nagyon nagy taktikai hátrányba kerültünk, de Vincze Melinda átérezte a helyzet súlyát, és kiválóan helytállt a balszélen. Fontos gólokat lőtt, a védekezését is megoldotta, egyetlen rossz szavam sem lehet rá. Ki kell emelnem Hornyák Ágnest, tökéletesen megvalósította, amit kértem tőle. A védekezés oszlopa volt, betörésekből meglőtte a góljait, az pedig inkább az átlövőink kritikája, hogy ennyit volt játékban támadásban is, noha az elsődleges feladata a védekezés.

Az említettek inkább védőjátékosok. Ezek szerint a védekezésünkkel elégedett volt?

Igen, azt is feltétlenül a pozitívumok közé sorolnám, hogy kevés gólt kaptunk. Ezért is bosszantó, hogy a támadásaink csődöt mondtak, mert olyan kevésszer találtak be a kapunkba, hogy a mérkőzések előtt gondolkodás nélkül aláírtam volna az ellenfeleink által szerzett gólok számát. Más kérdés, nem tudtunk előnyt kovácsolni belőle, még azokon a mérkőzéseken sem, amikor valóban nagyon összeálltunk hátul – gondolok itt elsősorban a Spanyolország ellenire. Herr és Pastrovics szerepéről már volt szó, de meg kell védenem Pálingert is, akit sokszor hoztak kiszolgáltatott helyzetbe a társai. A védekezésünk fontos eleme lett volna, hogy a szélről kiválóan védő Pálinger ellen tudatosan az ellenfelek szélsőit lövetjük. Ebből kevés valósult meg, és a világklasszis kapus is pont akkor fogott ki rosszabb napot, amikor ezt meg tudtuk valósítani.

Kiktől várt sokkal többet?

A magyar csapat játékában kulcsszerepet szántunk Szucsánszki Zitának, ő azonban – számunkra is ismeretlen okból kifolyólag – nem tudta megoldani a feladatát. Azt vártuk, hogy a Ferencvárosban mutatott gólerős, erőszakos támadójátékával komoly terhet vesz le Görbicz Anita válláról, de volt olyan szisztémánk is, amelyben együtt szerepelt a két játékos. Így Görbicz átlövőben játszhatott volna, de ez sem ment. A gólerős, vitathatlan tehetségű játékos a kaput sem találta, az ő Eb-szereplése csalódás. Persze azért nem rajta ment el az Eb, sajnos a többi balátlövőnket is elő kell vennünk, szinte egytől egyig gyengén teljesítettek. Néhány játékos lövőstatisztikája előtt még most is értetlenül állok, nem értem, hogy amit egész évben meg tudnak csinálni, azt miért pont az Eb-n felejtik el. Egy biztos, új játékosokat is meg fogok nézni a következő eseményig, és lesznek, akik kikerülnek a csapatból.

Sopronyi Anett bemutatkozását a hiányposzton nevezhetjük jónak?

Sopronyi teljesítményével elégedettek voltunk. A norvégoknak lőtt négy gólja klasszisteljesítmény. Sokan megtaláltak, hogy miért nem játszattam a fiatal játékost az egész Eb alatt. Erre csak azt tudom mondani, le kell jönni edzésre, és megnézni, ott hogy teljesítenek a játékosok. Sopronyi a harmadik mérkőzés előtti edzéseken kezdett el olyan tudatosan mozogni támadásban, hogy láttuk: megtalálta a helyét, érti a többieket, és viszont. Ahogy korábban is mondtam, azért hoztuk ki, hogy túlessen az első világversenyén, magára szedjen némi tapasztalatot, ő pedig jó játékkal hálálta meg a bizalmat. Nagyon fiatal, rengeteg mindennel fel kell még fegyverkeznie, de a tehetsége vitathatatlan.

A beállóinkat ritkán sikerült megjátszanunk. Nem szántunk nekik fontos szerepet támadásban?

A beállóink közül Szamoránskyval voltam elégedettebb, gólokat lőtt, sok hetest harcolt ki, a védekezését is megoldotta. Balogh Barbara jó játékos lesz, de a védekezésén sokat kell javítanunk. Beállóban nem lett volna komolyabb baja a csapatnak, ha – és ez mindkét vonaljátékosra igaz – jobban zártak volna a lövőinknek. Ezt a feladatot nem tudták maradéktalanul elvégezni, maradt bennem hiányérzet bőven.

Kiket cserélünk le, és ami még fontosabb, kikre?

A csapat összetétele és a mérkőzések határozzák meg, kikből áll a majdani keret. De annyit mondhatok, hogy az elkövetkezendőkben lesznek új arcok a magyar válogatott környékén. Zácsik Szandra honosítása folyamatban van (a Ferencváros 18 éves balátlövője felvidéki születésű – szerk.), de Mörtel Renátát is ki fogjuk próbálni. És ahogy korábban mondtam, folyamatosan figyelni fogjuk a B-válogatottat és az ifjúsági csapatokat is. A magyar utánpótlás erős, biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk találni azokat a játékosokat, akikkel sikert érhet el ez a csapat. Ehhez a szurkolóktól türelmet és bizalmat szeretnék kérni. Tudom, hogy ez nagy kérés a jelenlegi helyzetben, de higgyék el, nem használ a fiatal csapatnak, amit most kapni fog a közvéleménytől, még ha az eredmények alapján talán rá is szolgált.

Ezek szerint nem történt tragédia?

Nem történt, egyszerűen sokan túlértékelték a csapatot. Most ennyi jött ki belőlünk, de ha nem hinnék benne, hogy sokkal több van bennük, nem lenne értelme folytatni a munkát. Elárulom, hogy a dánok, akik egy vb-t és egy olimpiát is kihagytak, most pedig a 11. helyen végeztek, az utolsó meccsük után hajnalig mulatoztak. Másnap megkérdeztem egy vezetőt, hogy van ez náluk, mire ő csak annyit mondott: a játékosoknak érezniük kell, akárhogy szerepelnek, ők a nemzet csapata, ezért senki nem temeti őket, amiért most nem jött ki a lépés. Az Dániában senkinek nem fordul meg a fejében, hogy a játékosok ne tettek volna meg mindent a nemzeti csapat sikeréért. Csak remélni tudom, hogy Magyarországon sem.