Mocsai Lajos: Már nem félünk senkitől

“Gyerünk, gyerekek, Cozma veletek” – hangzott fel a veszprémi B-középből bő negyedórával a spanyol León elleni Bajnokok Ligája-mérkőzés előtt. Valamennyien fekete pólóban voltak, hátukon nyolcassal, a múlt vasárnap meggyilkolt román beállóra, Marian Cozmára emlékezve.

A pólók lekerültek, a piros szín dominált, de utána is egyértelmű volt, a vasárnapi találkozó jóval több, mint egy egyszerű BL-meccs. A León eddig nem kapott ki a ligában, az előző csoportkörben a francia Montpellier hazai pályán sem bírt vele. Pedig a franciáknál olimpiai és világbajnokok játszanak.

Ahogy egy szurkoló fájdalmasan megjegyezte, ez a veszprémi csapat olyan erős és kikezdhetetlen, hogy a maffia sem tudja megrendíteni, legyőzni. Arról persze csak találgatni lehetett az elején, kit mennyire viselt meg a tragédia, ki hogyan dolgozta fel az egy hete látott vérengzést. Ha szereplője volt, mint például Ilyés Ferenc – a kezei között halt meg Cozma –, mennyire képes függetlenteníteni magát a történtektől. Különösen, hogy a rendőrségen a legapróbb részletekig el kellett mondaniuk a történteket.

A játékosok áttételesen erőt meríthettek az elmúlt évek tragédiáiból. Fehér Miklós halála után a portugál Benfica 2-0-ra nyert az Academica ellen a meccs hétnapos halasztása után. A Dunaferr kézisei a balesetben elhunyt Kulcsár Anita nélkül idegenben nyertek hét góllal következő BL-meccsükön. Zavadszky Gábor halála után a ciprusi Apollon 4-1-re verte az utolsót.

Egyik rivális sem volt azonban a Leónhoz hasonló erejű. De az eredmények jól mutatták, hogy egy közösség erejét miként képes megsokszorozni társuk elveszítése.

Negyed négy előtt pár perccel aztán a csapatkapitány, Dejan Perics keresztet vetett, és társai élén felvonult a kezdéshez.Valamennyien Cozma nyolcas számában futottak ki. (Ezt a klub visszavonultatja.)

Perics mint a kisöccsét, úgy szerette Cozmát, és ő volt az első, aki azt mondta: nyerni kell érte. A szerb kapus végig extázisban volt.. A bemelegítésnél minden egyes gesztus árulkodó volt, a tekintetek teli voltak élettel, hittel, küzdéssel. De azért mosolyogtak is, elsőként talán Iváncsik Gergő, akinek a fia születését ünnepelték egy hete.

Az MKB-Veszprém az első félidőben már 13-8-ra vezetett, a nemsokára elérkező hullámvölgy sem vetette annyira vissza a csapatot, hogy a szünetre ne maradjon meg egy gól az előnyből.

A másodikban lényegében egyszer volt veszélyben a siker, egyszer vezetett a León, de Perics kiemelkedett, Perez pedig az első rontott lövése után úgy lőtt, mint tíz évvel ezelőtt. Páros lábról, óriási lendülettel, nagyon pontosan.

A hős az irányító, Nikola Eklemovics volt, aki a múlt vasárnap, a végzetes éjszakán volt 31 éves. Testcselekkel megverte a védőket, kilenc gólt dobott. Nem tudták kikapcsolni a játékból, jóllehet ez volt a spanyolok alaptaktikája a második félidőben. Izlandon szintén kilencig jutott, akkor nem nyert a magyar bajnok, most igen. Eklemovics arra is rácáfolt, ha neki megy, a lövőknek pedig nem, akkor nem nyerhet a Veszprém.

“A legnagyobb győzelmünk volt. Csak mi tudjuk, mi mindenen mentünk át a héten. Folyamatosan emóciókat kaptunk, egész héten, mindenki kérdezgette, mi lesz, hogy lesz. Itt a csarnokban is a kezdés előtt. Szakmáról talán nincs is értelme beszélni, mert mindenki küzdött, és bebizonyítottuk, hogy összefogással igazi csapat vagyunk."

Eklemovics a számmisztikáról is beszélt. “Ha megnézitek, 28 gólt dobtunk, Marian pedig 82-ben született. Lehet, ez is sorsszerű volt. Nem tudom, mi történt volna, ha nincs a gyilkosság."

“Volt esélyünk a győzelemre, de a fontos pillanatokban a veszprémi védekezést nem tudtuk megtörni, nem tudtunk gólokat lőni, ezért kikaptunk. Amikor hátrányban voltunk, a hazai közönség nem hagyta, hogy újra feltámadjunk, hiába váltottunk védekezést, nem jutottunk semmire” - mondta a spanyol edző, Jordi Ribera, aki együttérzéséről is biztosította a magyarokat.

“Hat edzésből három olyat tudtunk tartani, amit egy ilyen típusú, Európa legjobb négy csapata közé vágyakozó ellenfél megkíván. Mély lelkű játékosaim vannak, akik tovább tudják vinni az életet. Egymásért küzdöttünk, ezért csak kalapot tudok emelni a csapat előtt. Nagyon komoly életvitelű és nagyon komoly karakterű sportemberek alkotják csapatomat. A közönség lelki erőt adott nekünk. A tragédia után a fiatal emberek hirtelen, egycsapásra felnőtté váltak, és ugyan hatalmas érzelmi többlettel játszottak, mégis fegyelmezetten tették. Minden elismerésem az övék. Biztos, hogy a legemlékezetesebb győzelmüket érték el" - értékelt Mocsai Lajos.

A meccs második félidejében lett volna nagy szükség Cozmára, amikor a támadásokból elfogyott az ötlet. Akkor lehetett volna neki három és fél méter magasba bejátszani a labdákat.

"A lelki sebek ilyen rövid idő alatt nem gyógyulhatnak be, ez csak egy kis, de nagyon jókor jött gyógyír volt. A neheze még hátravan. Biztosan jön még visszaesés, azért kell dolgoznunk, hogy ne legyen észrevehető. Kemény, férfias, szilárd, megingathatatlan a közösségünk. Nem félünk senkitől, ezek után kitől kellene?"

Mocsai kifejtette, az egész ország rájuk figyelt, de biztosan nézték a meccset Romániában is. "Megható volt számunkra, hogy ezrek tapsssal fogadtak bennünket, amikor leszálltunk a buszról Bukarestben. Ilyen fogadtatásban nem tudom, volt-e valaha része magyarnak - utalt vissza a pénteki temetésre. - Nekik is nyerni akartunk."