Nincs vb, nincs olimpia – nincs női kézilabda?

2011.06.21. 19:00
A férfi kézilabda-válogatott mindent elsöprő akarattal, a jobbakat legyőzve olimpiai selejtezőig jutott, a nőknél egy többre hivatott korosztály megbénult, lenullázta magát a németek elleni vb-selejtezőben. Nemcsak a világbajnokságról, az olimpiáról is lemaradtunk.

A magyar női kézilabda-válogatott elveszítette a németek elleni vb-selejtezőt, ezzel lemaradt az olimpiáról is, ahová 1996 óta mindig kijutott.

Atlantában Laurencz Lászlóval bronzérmet szerzett a csapat, 2000-ben második lett Mocsai Lajossal, négy év múlva szintén vele ötödik, 2008-ban Hajdu Jánossal negyedik.

Decemberben az Eb tizedik helye után azt reméltük, innen csak felfelé vezethet az út, persze kitartó munkával, de a márciusi Batta Kupán látszott – különösen a braziloktól elszenvedett vereség alkalmából –, ez az állomány ezzel a szakmai munkával nem lesz sikeres.

Mikor kezdődött a hanyatlás?

Már a 2007-es világbajnokságon megbomlott valami a csapatban: összevesztek a játékosok, a közös meccsnézéseken a párjukkal foglalkoztak a lelátón. Németh Andrással így is jöttek komoly győzelmek, a későbbi győztes oroszoktól a negyeddöntőben csak eggyel kapott ki a csapat. Németh 2009 januárban váratlanul bejelentette távozását, ebben állítólag főszerepet játszott megromlott viszonya Pálinger Katalinnal. Az olimpiára már Hajdu Jánossal jutottunk ki, aki a Kazahsztán elleni, rosszul sikerült – már Kínában lejátszott – edzőmeccs után le akart mondani. Ő sem tudta megteremteni a csapategységet.

Pekingben sokszor lelkizett a lányokkal, a hazaszeretetről, önbecsülésről beszélt velük, az önös érdekek átmenetileg háttérbe szorultak. Hajdu a románok elleni parádés győzelemmel a négybe segítette a csapatot, a formán kívül játszó oroszok ellen a döntőre is volt esély, de a kulcsemberek nem hozták magukat, a finálé elmaradt. Hajdut az olimpia után egyik segítője, Imre Vilmos váltotta, az év végi macedóniai Eb-n vele szerepeltünk, majd váratlanul lemondott ő is. A 2009-es kínai vb-re Imre helyét a másodedző, a juniorokkal sikeres Mátéfi örökölte meg. Csak a kilencedik helyet sikerült elcsípni, de a spanyolok és Dél-Korea ellen kevés hiányzott a győzelemhez. A bajok egy év múlva, az Eb-n már látszódtak, de Görbicz és Zácsik távol maradása sok mindenre magyarázat volt.

Miért kellett maradnia Mátéfinak?

Ki miatt tartunk itt?

Az elnökség elfogadta a beszámolóját, a 2010-es Eb-tizedik hely után megerősítették a posztján. Pedig nyilvánvaló volt, hogy a csapatnak nincs elképzelése a játékról, különösen támadásban volt nagy a tanácstalanság; egy-egy időkérésnek a "Hajrá csajok!"-on kívül nem sok teteje volt. Olyan hírek érkeztek, hogy többen haza akartak jönni, mert nem érezték sem a játékostársak, sem a vezetők felől a bizalmat.

Rossz edző Mátéfi?

Az biztos, hogy tapasztalatlan. Nem tudja a holtponton átlökni a társulatot, tanácstalan lesz, mint a pályán lévők. Játékosmúltja fényes, edzőként a Békéscsabát összekapta, de a válogatottal felmutatható eredményeit nézve semmiképp sem sorolható a jók közé.

Miért nem találtak nála jobbat?

Mátéfi olcsó volt, Zdravko Zovko például nem; előbbi nagyjából havi 300 ezres tétel, utóbbi milliónál kezdődik. A ferencvárosi Elek Gábor nem vállalta volna, más komoly szaktekintély, aki rendet tud tenni a klikkek közt, nem volt. Mert a klikkek léteznek. A győriek nem jöttek ki a fradistákkal. Alig beszélnek egymással, nincsenek közös étkezések, csak asztaltársaságok. Jelentős feszültségforrás, hogy a győriek jó körülmények között élnek, a főszponzornak köszönhetően Audikkal járhatnak. A Fradinál lényegesen kisebb pénzből gazdálkodnak, így másodrendűnek érezhetik magukat, noha így is megnyerték a KEK-et, többek közt az erős dán Viborgot búcsúztatva.

Milyen a hangulat a válogatottnál?

Mocsai Lajos azt mondta, páran megkérték, irányítsa a női csapatot. Pálinger cáfolta a Mátéfival szembeni bizalomvesztést, és neveket kért, amik titokban maradtak. Ez rosszul hatott, visszavetette a társulatot, ahelyett, hogy nagyobb ambíciót és motivációt hozott volna elő. Aki látta a magyar arcokat a németek ellen a vb-selejtezőn, azt is látta, nem hisznek igazán az edzőben. A kinti kétgólos vereség nem volt vészes, de a két csapat mutatott játéka, elhivatottsága, formája, lelkesedése között hatalmas volt a szakadék. Ez leginkább a visszarendeződéseknél mutatkozott meg, illetve abban, amire Pálinger is célzott: az első negyedóra nem agresszív védekezésében.

Törvényszerű volt a kiesés?

Mátéfi olyan nyilatkozattal vezette fel a németek elleni selejtezőt, hogy két meccsen kell kivívni a továbbjutást, egyszerűen nem nyerni mentünk Balingenbe, csak megúszni, túlélni. Emellett nem hagyta a Fradi-sort a pályán az első meccsen, Tomori arcáról leolvasható volt az értetlenség, hiszen akkor cserélték le, amikor ment neki, és a védekezésben is jól teljesített, nem volt durva. Mátéfi összezavarta a csapatot, görcsösen és szakmailag indokolatlanul ragaszkodott az előre eltervezett, megálmodott cserékhez. A győri visszavágónak a ferencvárosiakkal vágott neki, akikre addigra felkészültek a németek, majd a második félidőre megnyitotta a védekezést, amit alig gyakoroltak, behozhatatlan lett a rivális előnye.

Szükség van generációváltásra?

Pálingerből a meccs után leginkább az elkeseredettség szólt, ő és Ferling nyilván visszavonulnak, de a többieknek, akár még Görbicznek is, simán belefér a 2016-os riói olimpia.

Okozott problémát a túlértékeltség?

A játékosok jó részének nem megfelelő az önképe. Nevesincs svéd játékosok egészséges csapatszellemmel, példás egységgel elérték az Eb-döntőt tavaly decemberben, csoportmeccsen legyőzték az olimpiai bajnok norvégokat is. A mieinknél a motiváció egyre süllyedt, a hit el is tűnt, pár játékosnál a kiégettség jeleit is fel lehetett fedezni.

Mit tehetett volna az elnök, az elnökség?

Az összefogás biztosan hiányzott. Sinka gyenge kezű elnök volt, játékosok sora mondta le a válogatottságot (Nagy László, Mocsai Tamás, Hornyák Ágnes), asszisztált ahhoz, hogy ne főállású kapitányok legyenek, ezzel is degradálva a pozíciót. Lemondását szerencsétlenül időzítette, ez rossz üzenet volt a játékosok felé. Ha neki nem fontos, nekünk miért legyen az? (A nagy vereség után többen mosolyogva távoztak a győri csarnokból.) Százhalombatta alpolgármesterévé választották, ez azt sugallhatta, nem annyira fontos neki a sportág, mint kellene. Sinka nemzetközi tisztségei, kapcsolatai ugyanakkor mindenképp a magyar kézilabda hasznára válhatnak.