Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Esélyünk nem volt a győzelemre a németek ellen

2016.01.22. 20:21
Németország nagyon simán, 29-19-re győzte le a kézilabda-válogatottat a lengyelországi Európa-bajnokság középszakaszában. Védelemben és támadásban is katasztrofális volt a csapat, csak Nagy Lászlóval tudta tartani magát. Még nincs veszve az olimpiai selejtező, de a sorsunk más csapatok kezében is van.

A dánok elleni 30-22-es vereség után csak jobbra számíthatott a magyar válogatott, de nem sikerült stabilizálni a csapatot. Már az első percekben látszott, nem elég dinamikus és kompakt a németek ellen sem. Három perc alatt hárommal vezettek Reichmannék.

Az első magyar gólt Nagy Kornél lőtte, és aztán Nagy László is egyre többet vállalt, a csapat irányítója is ő volt, egyre többször hozta helyzetbe és ő is betalált. Tíz percnyi játék után a védelem is összeállni látszott, de nem sikerült tartósan koncentrálni, a németek könnyedén lődözték a gólokat. 4-6 után állandósulni látszott a négygólos különbség.

A következő tíz percet már nem is bírta a válogatott, Mikler Roland formán kívül volt a kapuban, nem volt egyetlen bravúrja sem, a labdával csak akkor találkozott, amikor a hálóba nyúlt. Jó döntés volt a helyére behozni Bartuczot. A másik kapuban ugyanakkor Wolff jó statisztikát hozott, igaz ehhez a pontatlan lövésein kellettek leginkább.

Hiányzott a bátorság, leginkább csak Nagy Lászlóban égett a tűz, de ha levitték, nem volt vezére a csapatnak, és igazából irányítója sem.

Más posztokon sem voltunk erősek, a szélsőjáték is nagyon hiányzott, és a beállótól sem jöttek a gólok.

Dzsamali távolról próbálkozott többször is, de a németek szinte az egész meccs alatt jól sáncoltak. Azzal is segítettük őket, hogy rosszul cseréltünk, az első félidő utolsó támadásánál egy védő hiányzott a falból, nem is lehetett csodálkozni, hogy a végére nyolcgólos hátrányba (9-17) kerültünk.

A németek visszavettek, de így sem csökkent a különbség

"Üstökön kellene ragadni a fiúkat" - mondta a szünetben Gál Gyula egykori válogatott kézilabdázó, ám a második félidőben a németek ott folytatták, ahol abbahagyták. És sajnos a magyar csapat is. Wiede többször is nagyon könnyen megtalálta a rést a magyar védőfalon, amely nem jelentett áthatolhatatlan akadályt egy percig sem. Dujsebajev pár perc után időt kért, hogy felrázza a csapatot, ám nem történt változás. 

A magyar támadójáték jobbára abból állt, hogy a játékosok passzolgattak, majd időnként Bodó vagy Nagy Kornél felugrott és lőtt vagy a beálló felé próbálta passzolni a labdát. Gól csak elvétve lett belőle, Wiede és Reichmann lőtte a gólokat, és ebbe más játékosok is bekapcsolódtak.

Az utolsó tíz percben már csak annyi volt a kérdés, hogy sikerül-e tíz gólon belül maradni.

A magyarok azonban, látszott, feladták, Hornyák, majd utána Iváncsik is kihagyta a hetest, így a németek az utolsó percekben már 11-gyel mentek. Végül tíz gól lett a különbség (19-29), de csak azért, mert a második félidőben a németek kevésbé koncentráltak, nem gyorsították a játékot, nem is kellett különösebb erőt kifejteniük, hogy tartsák a különbséget.

Ezen a mérkőzésen elszenvedtük a legsúlyosabb vereségünket az Eb-n. A németek az első perctől kezdve irányították a meccset, és esélyünk nem volt a győzelemre egy percig sem. A magyar csapatból nem is tudnánk senki kiemelni,

  • gyenge védőjátékot,
  • nulla kapusteljesítményt,
  • kapura veszélytelen támadójátékot láttunk.

Még nincs veszve az olimpiai selejtező, de

A magyar csapat továbbra is nulla pontos, a németeknek négy pontja van. Ma még játszanak egy svéd-orosz meccset, itt a svédeknek kell szurkolnunk. Ha az oroszok nyernek, vagy döntetlen az állás, akkor szinte már nem marad esélyünk kijutni az olimpiai selejtezőre.

A magyar csapatnak még a spanyolokkal és a svédekkel kell játszania kedden és szerdán. Ebből az utóbbinak lehet nagy tétje - főleg, ha a svédek ma elverik az oroszokat.