A tavalyi sokk most erőt adhatna a Veszprémnek

Első évében negyedik, utána kétszer második volt a kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjében a Telekom Veszprém, most - egyedüli csapatként - sorrendben negyedszer vesz részt a kölni tornán.

A két elveszített döntő után nem is lehet más a cél, minthogy a klub történetének legnagyobb sikerét elérve megnyerjék a BL-t. A két évvel ezelőtti döntőben nem volt esélye a csapatnak a Barcelonával szemben. A tavalyiban viszont a magyar klub kezében volt, 28-19-re is vezettek a Kielce ellen, aztán jött a lengyelek 10-1-es szériája, és 29-29 után a hosszabbítás, majd a hétméteresek.

Állandóan visszatérő kérdés, ki lehetett-e heverni ezt a sokkot, mert még egyszerű szurkolónak is megrázó visszanézni, hogy a 10 perces rövidzárlat alatt hogy zárkózik és zárkózik a Kielce. De még így is volt esély, ám az utolsó lengyel támadást a rendes játékidőben, amire 10 másodperc volt csupán, nem sikerült megfogni.

Ha a rossz emléket sikerülne daccá átalakítani, és pozitív energiát nyerni belőle, az olyan többlet lehetne, amivel a tavalyinál sokkal erősebb francia PSG-t felül lehetne múlni az elődöntőben. A döntő pedig egy meccs, extrém esetben egy kivételes kapusteljesítmény is jelentősen befolyásolhatja a végeredményt.

Abban mindenki egyetért, a legjobb négy csapat jutott el Kölnbe – először nincs német klub -, és ebből a négy csapatból a Veszprémet gondolják a legesélytelenebbnek a fogadóirodák.

Az idei eredmények alapján ez nem meglepő, mert a Barcelona (23-26 idegenben és 22-25 otthon) és a PSG (28-29 otthon és 24-28 idegenben) is kétszer legyőzte a mieinket, a macedón Vardar pedig a SEHA Liga döntőjében verte 26-21-re Nagy Lászlóékat. Előtte Macedóniában 29-22 volt oda, a visszavágón 28-28.

Mi másban bízhatna az ezúttal is lelkes, legalább 4 ezres veszprémi szurkoló sereg, hogy ez a rossz sorozat a legfontosabb meccseken ér véget.

A Final Four esélyei szigorúan tájékoztató jellegűek, mert az előző négy évben egyszer nyerte meg a favorit a sorozatot. A Hamburg, a Flensburg, vagy éppen a Kielce sem a legjobb csapat volt, de azon a két meccsen a legjobb formáját hozta, és nyilván a legkevesebbet hibázott a legfontosabb pillanatban.

A meccsek utolsó 10 perce még ezen a tornán is egy külön szakaszt képviselnek, erre utalt már a mieink klubigazgatója, Eklemovics Nikola is. Egy lépéshiba, egy belemenés hatványozott fontos.

Ha ugyanis ebből az ellenfél gyorsan tud indulni, és sikeresen befejezi a támadást, akkor az egyenlítésért támadó csapat könnyen máris kétgólos mínuszban van a hiba után. Egy könnyű gól mindig kiemelten fontos, az utolsó 10 percben pláne.

A Veszprém erőssége a védekezés, nehéz megbontani a két méteres, igen masszív falat, bármilyen összeállításban is álljanak fel. A bajnoki döntőn a Pick Szeged is megtapasztalta, mennyire nehéz eredményesen támadni ellenük, 17 gólt lőttek mindössze.

És ha még sikerül is lövőhelyzetig eljutni, még mindig ott van Mikler Roland és Mirko Alilovics. A horvát kapus két éve a hajrában bravúrok sorát mutatta be, a Kiel emiatt nem tudta a lépést tartani. Az akkori kieli edző egyértelműen őt nevezte meg a mérleg nyelvének.

A PSG legsebezhetőbb posztja a kapus, mert ha Omeyernek nem lesz jó napja, a szlovén Skof ugyanaz a minőség. Bár az ilyen kijelentésekkel is óvatosan kell bánni, amióta láttuk a macedón Ristesvkit parádézni Veszprémben. A Barcelona az ő hathatós segítségével, és bravúrsorozatával nyert.

A párizsiak egy komplett világválogatottal állnak fel, a német Uwe Gensheimer óriási erősítés, lehetetlen szögből is bevállalja a szélről, de a belső hármas posztokon is félelmetes nevek sorakoznak. Hansen, Karabatic és Narcisse olimpiát is nyert, a két balkezes, Remili és Stepancic ugyan még nem, de nemcsak pontosan lőnek, gyorsak is. Általában ők játszottak, és nem az olimpiai bajnok Barachet.

Accambray-nek különösen érdekes meccse lesz, mert ő jön a nyártól a Veszprémhez. Nem mellékesen ő is olimpiai bajnok, míg magyar oldalon nincs olimpiai győztes. Szaracsevics és Dzomba volt legutóbb, aki ilyen arannyal büszkélkedhetett.

A magyar bajnoknál az lesz a legfontosabb kérdés: Ilics és Nagy László hogyan bírja a terhelést. Sem a szerb, sem a magyar átlövőnek nincs igazi alternatívája, Sabaté annyira nem bízott Kopljarban és Ancsinban, hogy a hazai döntőben az Ilics-Palmarsson-Lékai hármassal támadott, ha pihenőt akart adni Nagynak. Inkább nem volt balkezes bent támadásban.

Mivel a horvát Szliskovics kihagyta a teljes szezont az olimpia után, Ilicsnek is egyedül kell helyt állnia balátlövőben. Ha kicsivel rosszabb napja van, megérzi a csapat. Olyan magasra tette a mércét, hogy tőle 4-5 gól csak átlagos teljesítmény. Mivel 35 éves, egyik utolsó lehetősége, hogy nagyot alkosson a Veszprémmel. Ugyanez a helyzet Nagy Lászlóval, aki már 36 éves. Ám nélküle nem létezik ez a csapat.

A felsoroltak miatt valamelyest a kényszer is szülte, hogy rekordszámú beálló – Schuch, Sulic, Nilsson, Blagotinsek - van a csapatban.

A veszprémi lehetőségek szűkösek tehát, de a Flensburgnak sem volt sok variációs lehetősége három éve, a sztárjaik viszont a két legfontosabb napon életük formáját mutatták. Ha ezt mutatja a Veszprém is, akkor összejöhet az áhított nagy diadal.

Ha az ellenfelek játékosai hozzák inkább magukat, akkor megint lehet egy olyan év, amikor nincs váratlan eredmény, és 2015 után ismét a papíron legerősebb legjobb nyer.