900 millió dolláron bukhat el az NBA-szezon

Az alapprobléma az, hogy David Stern NBA-komisszár szerint a 30 klub közül 22 veszteséget termel, ez az összeg a 2006-os szerződésmódosítás óta már 1 milliárd dollárra duzzadt. (A játékos-szakszervezet oldaláról Billy Hunter vitatja az adatok valódiságát.) Sternék szerint elsősorban az egekbe szökő játékosfizetések okozták a liga pénzügyi válságát, így a kollektív szerződés már nem működőképes.

A fizetési plafon

Az a pénzkeret, amelyből a klubok a játékosok fizetését finanszírozzák. Ennek a maximuma a legutóbbi szezonban 58,044 millió dollár volt csapatonként. A liga azt szerette volna, hogy olyan szerződés legyen, amelyben garancia van arra, hogy ezt senki nem lépi túl, vagyis merev fizetési plafont határoznak meg.

Ebbe a játékosok nem mentek bele, ugyanis különböző kedvezményekkel és a luxusadóval korábban ezt szabályozást rendszeresen kijátszották. Luxusadót akkor fizetett egy csapat, ha túllépte a fizetési plafont, amelyet minden év júniusában az előző szezon bevételéből számoltak ki. A tulajdonosok azt is szerették volna, hogy kevesebb kivétel legyen, nehezebben lehessen kibújni a plafon alól. Ezt nem sikerült elérni, mint ahogy azt sem, hogy 13 millió dollárral alacsonyabb legyen a csapatonkénti bérmaximum.

A bevételek eloszlása

A 2010-ben körülbelül 3,6 milliárd dollár volt a liga bevétele, amely többek között a jegyeladásokból, a tv- és rádiós jogdíjakból, az ajándéktárgyak értékesítéséből, a reklámokból jött össze. A liga klubjai eddig ennek az 57%-át, azaz közel, 2,1 milliárd dollárt fizethettek ki a játékosoknak. Ezt a határt is meg akarták változtatni a tulajdonosok. Bár a játékos szakszervezet belement volna némi engedménybe, a másik oldal hatvan százalékos igénye nem jelenthetett tárgyalási alapot. Később történt némi elmozdulás, de a mínusz 900 millió dollár és a fennmaradó összeg fele-fele arányban történő elosztása nem tetszett a kosarasoknak.

A játékosok egy javaslata a veszteséges csapatokon segített volna. Mivel a franchise-ok megszűnése egyben a munkahelyek csökkenésével is járna, a játékosok szerint a nagyobb haszonnal dolgozó kluboknak anyagilag is támogatni kellene a csőd szélére sodródókat. A tulajdonosok erről hallani sem akarnak.

Garantált szerződések

A tulajdonosok azt szerették volna elérni, hogy a veszteségeiket az úgynevezett rossz szerződések megszüntetésével csökkenthessék, azaz rövidebb távú garantált szerződések és alacsonyabb bérről szóló megállapodások szülessenek. (Az NBA-ben attól is függhet egy játékos bére, hogy hány szezont töltött el a ligában.)

A lockout hatásai

Mivel a szerződés lejárt, így a játékosokat kizárták a ligából. Többségük, ha engedélyt kap rá, Európába szerződik. Tömeges vándorlástól nem kell tartani, de megváltozhatnak például az Euroliga erőviszonyai.

Az Oklahoma City erőcsatára, Serge Ibaka például Hanga Ádám csapattársa lehet a Manresénél, de a Real Madrid is több játékost hozna vissza a tengerentúlról. A bajnok Dallas német centere, Dirk Nowitzki hazájában, vagy Kínában játszana, ahogy a Los Angeles Lakers játékosa, Pau Gasol is.

Mivel az álláspontok nagyon messze vannak egymástól, és mindkét oldal egyértelműen kijelentette, nem hajlandó engedni, nagyon valószínű, hogy egyhamar nem lesz megállapodás; így az amerikaifutball-ligához hasonlóan a kosárlabdában is elmaradhat a szezon.

A legutóbbi lockout az 1998–1999-ben volt, akkor október helyett csak februárban kezdődött az 50 mérkőzésesre rövidített alapszakasz. Akkor összesen 464 meccs maradt el a bérvita miatt, a játékosok több mint tízmillió dollárt veszítettek, a tulajdonosok pedig ennek legalább a tízszeresét.