Bence
10 °C
25 °C

30 milliárdja volt, sajtburgerre sincs pénze

2013.09.03. 00:00
Amerikai focistának készült a puha kosárral szemben, 17 évesen 15 év börtönre ítélték, de négy hónap után kegyelmet kapott, nagy szája volt, rappelt is, dress code-ot vezettek be az NBA-ben miatta, nem értette, miért kell az edzésről beszélnie. 150 millió dollárt keresett, semmije nem maradt. A kosártörténelem legkülönlegesebb alakja, Allen Iverson a kosárkultúrára nagyobb hatással volt, mint Michael Jordan. Tizennégy év után, 38 évesen visszavonult.

„Minden meccsemet úgy játszom, mintha az utolsó lenne" – mondta sokszor Iverson, aki az egyéni címeken kívül soha nem nyert bajnoki gyűrűt, és erről leginkább talán ő maga tehetett. Mindent feláldozó, egyénieskedő, énközpontú játéka tette a kosárlabdázás legszórakoztatóbb szereplőjévé, aki soha nem volt képes csapattársaival annyira együttműködni, hogy bajnokok legyenek. Mondjuk nem is voltak különösen erős csapattársai. Ő mindig vezér volt, bárhol játszott. Karrierje végén azt nyilatkozta, kisebb szerepet is elvállalna, játszana a kispadról, de ezt az edzőkön kívül ő maga sem hihette el. Pedig ő tényleg mindent el tudott képzelni magáról, például ezt is: „a ligában senki nem tudna megállítani egy-egyben, senki sem tud megakadályozni abban, hogy azt csináljam, amit akarok a pályán”. Igaza volt.

Szomorú vége lett

Az amerikai kosárlabdázás egyik nagypofájú, vagány, de rendkívül tehetséges játékosa, Allen Iverson visszavonulása nem meglepetés, mert 2010 óta nem játszott az NBA-ben (megfordult Denverben, Memphisben és Detroitban is előtte), bár idén januárban a Twitteren megjegyezte, reméli, kap még egy lehetőséget.

2010 óta tíz meccsen pályára lépett a török Besiktasban, majd Kínában játszott bemutatómeccseket, idén egy D-League csapat megkereste (ahol az NBA farmcsapatai játszanak). 24 ezer pontot szerzett összesen karrierje során.

Az NBA-t egy játékos sem határozta meg annyira stílusával, mint Iverson. Még talán Michael Jordan sem, aki mindig a győztes jófiú akart lenni. Iverson befonta haját (cornrow), rengeteg tetoválása volt, mindig a saját útját akarta járni. Ezért volt nagyon szerethető.

Önző volt, csak magára számított, viszont mindent megtett a pályán a győzelemért. Édesanyjával, apa nélkül, nagy szegénységben nőtt fel, mindig csak magára számíthatott. Iversont egy cikkben úgy írták le, mint egy átlagos tizenhét éves srácot: ugyanazt a zenét hallgatta, ugyanúgy öltözködött és akkora is volt, mint a 17 évesek.

Karrierje nem fejeződött be szépen: nagy kihagyás után, érdemei elismerése nélkül, csendben kellett bejelentenie, hogy vége. Ezután valószínűleg felhúzzák a mezét a philadelphiai csarnokban, majd talán bekerülhet a Hírességek Csarnokába.

A jövő viszont nem ilyen fényes, nem lesz ünnepelt sportkommentátor, mint más nyugdíjazott sztárok, mint Shaquille O'Neal vagy Chris Webber. Nem maradt pénze, problémái vannak az alkohollal és a fogadásokkal, kitiltották kaszinókból, feleségével szétmentek, majd a válás során a bíróságon azt üvöltözte, hogy sajtburgerre sincsen pénze.

Soha nem volt könnyű eset, sőt, inkább nagyon nehéz volt. Megvolt az elképzelése az edzéslátogatásról, csapata kezdőötöséről, a cserékről és az edzői munkáról is. Edzőjéről, Larry Brownról egyszer azt mondta, nem nagyon értik meg egymást. A 2001-es szezon előtt úgy nézett ki, valamelyiküknek mennie kell Philadelphiából, de végül Iverson jelentkezett edzőjénél, hogy mindenben követni fogja: döntőt játszottak abban az évben.

Mindig nyerni akart

Korának legjobb pontszerzője volt, miközben minden ellenfelénél jelentősen alacsonyabb. A támadás mindennél jobban érdekelte, sokat kockáztatott, sokat is rontott. Egy róla szóló dokumentumfilmben korábbi edzői (amerikai foci és kosár) mind arról beszéltek, hogy Iverson már kiskorában sem akart semmi mást, csak nyerni. A középiskolában egy szezonon belül ő lett az év amerikai foci- és kosárlabda-játékosa is, mindkét bajnokságot megnyerték.

Kilenc-tíz éves korában kezdett el kosarazni, noha mindig túl puhának gondolta ezt a játékot, sírt is, hogy edzeni kell menni, de aztán az edzés után édesanyjának hálálkodott. Később már máshogy gondolkodott erről, kiderült, mennyire kemény játék a kosár. Később nagy Chicago Bulls-, és Jordan-rajongó lett, sőt, egyszer belőle is bohócot csinált. Az utcáról hozta be az NBA-be a stílusát, ikonikus mozdulatsora a crossover (test előtt gyorsan átütött labda) volt. Úgy mozdította ki a védőit az egyensúlyukból, hogy öröm volt nézni. Gyors volt és nagyot tudott ugrani. Már az egyetemen arról volt híres, hogy mérete ellenére bárhonnan, bárhogy be tudja zsákolni a labdát.

1996-ban az első helyen draftolta a Philadelphia 76ers a Georgetown egyetemről, ahol két szezonban 22,9-es átlaga volt. Az első meccsén az NBA-ben 30 pontot dobott, alkalmassága megkérdőjelezhetetlen volt, és rögtön iszonyúan pimaszul játszott. Első szezonjában megnyerte az év újoncának járó díjat, majd öt éven át mindig bejutottak a rájátszásba.

„Gyűrűt akarok, többet is" - mondta, de a 183 centis játékos soha nem volt bajnok az NBA-ben, viszont tizenegyszer beválasztották a liga legjobbjait felsorakoztató All Star-gálára, négyszer végzett legelöl a gólkirályi versenyen. A legnagyobb meglepetésre még olimpiai bajnok sem volt, mert a 2004-es athéni játékokon harmadik helyen végzett az amerikai válogatott.

2001-ben a liga MVP-jének (legértékesebb játékos) választották, de a bajnokság döntőjében kikaptak a Shaquille O'Neal és Kobe Bryant vezette Los Angeles Lakerstől. Ebben a sorozatban lépte meg a legendás, tizenegyszeres bajnok edző, Phil Jackson, hogy egyik játékosát, az ugyanolyan alacsony Tyronn Lue kinézetét átalakítsa: a döntőre Lue ugyanolyan hajat vágatott, mint Iverson, és az edzéseken végig Iverson-mezben kellett játszania a Lakers legerősebb ötöse ellen. A sorozat első meccsén 41 pontot dobott a Lakers ellen, egyik dobása után átlépte a védekezés közben előtte eleső Lue-t, mert ő ilyen volt.

A hiphop és a kosárlabda

A teljesen szétvarrt Iverson úgy öltözködött, mint egy hiphopsztár. Egybként Jewelz néven rapelőadóként is megmutatta magát, és az NBA-sztárok közül messze nem ő volt a legrosszabb, pedig Shaquille O'Neal, Chris Webber, Jason Kidd, Ron Artest vagy Kobe Bryant is próbálkozott a műfajjal.

Az egyedi, szuperlaza utcai stílusa miatt vezette be az NBA 2005-ben az öltözködési szabályait. A liga vezetője, David Stern szabályai szerint innentől kezdve minden játékosnak a meccs előtt és után legalább úgy kell öltöznie, mintha tőzsdézni menne, de legalábbis a lehető legelegánsabb, konzervatív stílusban. Iverson úgy gondolta, így nem tudja kifejezni saját személyiségét. Az ekkori kommentárok nehezményezték, hogy a hiphopstílust a bűnözéssel azonosították.

Egy memphisi rapper, Don Trip egy Allen Iverson című dalban foglalta össze a lényeget. A dal azért különleges, mert Iverson interjúiból szed ki fontos részleteket. Az egyik a philadelphiai visszatérésekor elmondott sírós monológja, amiben arról beszél, hogy sok vállalhatatlan dolgot elkövetett, amire egyáltalán nem büszke (utalt itt például a börtönbüntetésére, amikor 15 év letöltése helyett négy hónap után szabadult), de ez tette őt azzá a férfivá, aki lett. Az utolsó részben pedig abból a legendás interjújából játszanak be, amikor egy edzésről kérdezték Iversont, aki nagyon viccesen kiakadt ezen. Ő egy sztárjátékos, aki meghal a pályán, és nem a játékáról vagy a meccsről kérdezik, hanem az edzésről. Húsznál többször mondja ki a practice szót.

Három év múlva kerülhet be először az NBA Hírességek Csarnokába. Erősen megoszlanak a vélemények, hogy vajon helye van-e ott, de szerintünk mindenképp.

Hogy érek-e 100 millió dollárt? Igen, azt hiszem. Azt hiszem, többet is érek, mert én ilyen vagyok. Mindenki annyit ér, amennyit gondolni akar magáról.