Az NBA legújabb rémálma

Három szezonnal ezelőttig a Golden State Warriors egyike volt az NBA legrosszabb, leginkább lesajnált csapatainak. 1994 óta csak egyszer jártak a rájátszásban, nyugaton többnyire a legjobb 10-be sem fértek be, és csaknem húsz év után először a 2013-14-es szezonban szereztek 50 győzelemnél többet.

elképesztő fölénnyel nyerték az alapszakaszt, Stephen Curry személyében ők adták a szezon MVP-jét, majd június közepére besöpörték a csapat negyedik bajnoki címét.

A munkát még Mark Jackson kezdte el 2011-ben, tőle vette át a szezon elején a vezetőedzői posztot az újonc Steve Kerr. Amikor Kerr a csapat élére került, a képlet már világos volt: a Warriors volt az NBA egyik leghatékonyabban támadó, ugyanakkor legjobban védekező csapata. Taktikai szempontból mindkettőnél alapvető fontosságú lett, hogy rengeteget mozognak, amivel teljesen összezavarják az ellenfelet, és nem utolsósorban pont ez a rengeteg mozgás teremti meg a lehetőséget Stephen Curry és Klay Thompson elképesztően sok hárompontosához.

Kerr annyit adott hozzá Jackson rendszeréhez, hogy a kiváló dobókból álló csapatot rávette, hogy a dobások előtt lehetőleg szedjék szét az ellenfelet a passzokkal, miközben futnak. Ez pedig annyira bejött, hogy a Golden State  idén mindent vitt .

Persze Curry és Thompson tripláihoz hozzátartozik az is, hogy bár a jó hárompontosok mindig is fontosak voltak (a tripla 1979-80-as bevezetése óta), senki nem gondolta, hogy elengedhetetlen. A Warriors viszont újra feltalálta a hárompontost. Hosszú lenne sorolni, hogy mekkora hangsúlyt fektetnek erre a játékukban, elég talán annyi, hogy

• sorban három szezonban Curry volt az alapszakasz triplakirálya (272, 261, majd 286 hárompontossal),
• a rájátszásban elképesztő mértékben döntötte meg Reggie Miller 2000-es csúcsát, hiszen az eddig 58-as rekordot 98-ra tolta ki,
• illetve a rájátszásban egymaga több triplát dobott (95), mint a teljes NBA az 1990-es szezon rájátszásában (90),
• sőt, még minden idők legpontosabb tripladobóját, jelenlegi edzőjét, Steve Kerrt is lepipálta, neki ugyanis élete során 84 hárompontos jött össze a rájátszásban (ne feledjük, egy ötszörös bajnokról beszélünk), amin 11-gyel tett túl Curry.

A hárompontosokon túl két dologra volt szükségük. Egyrészt a remekül felépített keretre, amiben Kerr mindenkiből ki tudta hozni a maximumot támadásban és védekezésben is. Két mesterlövész, Curry és Thompson mellett a széleken védekező Andre Iguodala, akiről már volt, aki 2013-ban megírta, hogy ő az új Scottie Pippen, és ha úgy adódik, bajnoki címhez segíti a Warriorst, a remekül blokkoló center, Andre Bogut, a munkás erőcsatár, David Lee, no meg a speciális szituációkban komoly szerepet kapó kiegészítők, Shaun Livingston, Draymond Green, Festus Ezeli és Harrison Barnes. Másrészt pedig

Curry játéka ugyanis nem áll meg ott, hogy gépként szórja a hárompontosokat, a visszalépős triplájától pedig retteg a világ, Curry ennél sokkal több, sokkal nagyobb. Amellett, hogy Kerr kérésére sokkal aktívabban és jobban védekezett az idei szezonban, olyan dolgokat tudott a pályán, amit nagyon kevesek. A szezon legjobbjának választott irányító tényleg azt művel az ellenfeleivel, amit csak akar: zavar, cselez, hát mögött passzol – az egyik legjobban védőjátékosnak tartott Chris Paulból rendszeresen csinált hülyét a szezonban.

Pedig a 27 éves játékos útja az NBA csúcsáig finoman szólva sem volt könnyű. Apja, Dell Curry átlagos NBA-játékos volt, aki 40 százalékkal dobta a hárompontosokat. Az egész élete a kosárlabdáról szólt, középiskolásként már 40-50 pontos meccsekkel alázta az ellenfeleit, mégis folyamatosan ott lógott a feje fölött, hogy

A második évében újra kellett tanulnia dobni, mert hamar kiderült, hogy a mellből indított dobások semmire sem jók a sokkal magasabb és gyorsabb társak ellen. Később egy nagy egyetemnek sem kellett, így a Davidsonra ment, ami közel volt a charlotte-i otthonukhoz, és ami akkor közel 40 éve nem nyert meccset a bajnokság rájátszásában. Curryvel két év alatt a legjobb nyolcig jutottak, és amikor bejelentette, hogy profi lesz, már arról ment a vita, hogy talán az NBA-ben könnyebb dolga is lesz a játékával, mint az egyetemi bajnokságban volt.

Mást ezért már keresztre feszítettek volna

A Golden State-ben aztán még nagyobb sztár lett, mint 2008-ban a Davidsonnál. Ebben persze a látványos, elképesztően szórakoztató játékának is fontos szerepe van, de a hasonlóan üde személyiségének is: egyszerűen süt róla, hogy imádja, amit csinál, és hogy nem is tudná jobban elképzelni a napjait, mint hogy az NBA-ben kosárlabdázik.

Az idei szezonban ebben remek partnere is volt: a kislánya, Riley Curry, aki a rájátszás végére akkora sztár lett, hogy már a sajtótájékoztatókra is magával kellett vinnie. Persze Riley amellett, hogy növeli Curry népszerűségét, remek fegyver is, hiszen egyetlen újságíró sem fog keményen bekérdezni egy majdnem hároméves kislány előtt az apjának.

Az pedig, hogy mennyire szeretik Curryt, a döntőben vált teljesen egyértelművé, az irányító ugyanis az első két meccsen teljesen eltűnt, de még a harmadikon sem volt igazán jó formában. Méghozzá úgy, hogy egy másod-, de inkább harmadvonalas ausztrál csereirányító, Matthew Dellavedova radírozta le a pályáról.

Ha bármely más játékos a ligában, akin annyi múlik, mint Curryn, az alapszakaszi 44 százalékos triplamutató után 33,3, illetve 13,3 százalékkal kezdené a döntőt, szétszednék. Curry viszont tette a dolgát, ahogy mindig, a harmadik meccsen belerázódott, onnantól pedig végig csapata gerince volt a bajnoki címig.

Megmondta LeBronnak, ki lesz Cleveland Királya

LeBron James nem titkoltan azzal a szándékkal ment vissza a Miami Heattől a Cleveland Cavaliershez, hogy címet nyerjen annak a csapatnak, ahol NBA-karrierjét kezdte, főleg úgy, hogy a várostól alig 60 km-re született.

Csakhogy a döntőben volt egy másik született ohiói is: az a Stephen Curry, aki ugyanabban az akroni kórházban született, ahol három és fél évvel előtte LeBron James. Ezért neki is nagyon fontos volt, hogy bajnoki gyűrűvel ajándékozza meg a régiót, de ő egész másképp képzelte, hiszen nem a Cavs, hanem a Warriors gyűrűjét viszi majd haza mutogatni. A döntő előtt üzent is LeBronnak, hogy semmi tiszteletlenség, de majd ő viszi a bajnoki címet.

Ehhez viszont újra össze kellett törnie a clevelandi szurkolók szívét: a város csapatai együtt összesen már 143 szezon óta nem nyertek bajnoki címet egyetlen nagy sportágban sem, és ez egy ideig most is így marad.

Jövőre ugyanitt?

A Golden State legfontosabb játékosai közül csak Draymond Green szerződése jár le, a többiek még egy évig legalább maradnak, és szinte biztos, hogy Greennel is szeretnének hosszabbítani.

Vagyis nemcsak a csapat magja, hanem szinte mindenki, aki picit is komoly szerephez jutott náluk idén, marad jövőre is, tehát ott folytathatják, ahol abbahagyták. Sőt, a kritikus 2016-os szezont leszámítva, amikor a luxusadósávba mennének a mostani kerettel, a közös jövőjük akár 6-7 szezonra is biztosított lehet. Ennél rosszabb hír pedig nem nagyon létezhet a másik 29 NBA-csapat számára.