Hedvig
7 °C
23 °C

Rossi vs. Márquez: ők 1 centit se hagynak

2015.07.01. 14:48
A MotoGP-ben királyi párbaj kezdődött az év elején, és a szezon közepére Assenben ért az eddigi csúcspontjára. Ennek ellenére a végső győzelemért a legenda Rossinak mégsem a fiatal Márquezzel kell majd megküzdenie, hanem yamahás csapattársával. Mire számíthatunk a hollandiai incidens után?

A szezonban már másodszor csapott össze Valentino Rossi és Marc Márquez, és a kimenetelt tekintve újra a címvédő spanyol világbajnok húzta a rövidebbet. Először még májusban, az argentin futamon akadtak össze, amikor Rossi nagy hajrá után megelőzte Márquezt, aki nem hagyta magát, túl közel ment, összekadtak, és a spanyol bukott, az olasz nyert.

A múlt hétvégén, Assenben az utolsó kanyarig tartott a csatájuk, ezúttal Márquez támadott, és újra összeakadtak. Most Rossi húzta volna a rövidebbet, mert le kellett mennie a pályáról, csakhogy így a sóderen átugratva, levágta az utolsó sikánt, és nyert.

Én vagyok a verseny morális győztese, mert nem vágtam le a pályát

– mondta a célban Márquez. Rossi erre azt felelte, hogy Márquez miatt nem tudott befordulni, és hogy fiatal ellenfelénél mindig „számítani kell egy kis rátartásra”. Most is ez történt.

Szerencséje volt, hogy a cél csak száz méterre volt, különben ő veszített volna a krosszozással.

Nem véletlen persze, hogy Rossi ilyen simán bekanyarodott. Húsz éves MotoGP-tapasztalatát használta, Márqueznek öt van, így valójában hihetetlen rutinjával mattolta a hondást.

A manővert a felügyelők nem is vizsgálták, bár később meghallgatták mindkét fél álláspontját, a koccanásból nem lett ügy, Rossi győzelme egy pillanatra sem volt veszélyben. Márquez is csak utalásokban reklamált, nem mentek egymásnak Rossival.

Mi is történt pontosan?

Rossi a pole-ból indulva majdnem 20 körön át vezetett, Márquezzel a nyomában leszakítottak mindenkit. Akkor a spanyol előre ment, de elhúzni ő sem tudott, Rossi három körrel a vége előtt visszavette a vezetést, futott két irtó gyors kört, úgy tűnt, az utolsó körre elég fórt szedett össze, ám a legvégére Márquez vissza tudott kerülni támadópozícióba az utolsó sikánra.

Rossi egyáltalán nem védekezett, nem zárta le a belső ívet, úgy fordult be, ahogy addig is mindig, mintha azt mondta volna, lesz, ami lesz, ő beteszi a motort, vezet, megteheti. Márquez is így lehetett vele, hiszen a világbajnokságban majdnem 70 ponttal le volt maradva Rossitól a rajtnál, így sok vesztenivalója nem akadt. Bedobta a Hondát, bár azt neki is látnia kellett, hogy nincs elég közel.

Fordult Rossi és fordult Márquez is, a spanyol el is ment volna, ha kap egy leheletnyi szívességet Rossitól, nem pedig csak annyi helyet, amin elfér a Hondája. Márquez a manőver egyetlen pillanatában sem volt motorjával Rossi Yamahája előtt, így az olasz természetesen nem is adott egy fikarcnyival több helyet sem a szükségesnél, hiszen elméletileg elfér ott két motor is.

Talán el is fért volna, és akkor mindketten átvészelik a sikánt, egyenesbe húzzák a motort, és egy mini gyorsulóversennyel húzzák neki a célvonalig, csakhogy a kanyar közepén Márquez egy picit továbbcsúszott a számítottnál, és megkoccantotta Rossi könyökét, így az egész motort az emberrel együtt.

A versenyigazgatóság határozata

„Nyilván megnéztük az incidenst minden lehetséges kameraszögből. A döntő a helikopter-kamera, ami megmutatja, hogy Valentino végig előrébb volt. Vagyis neki volt joga az ívet megválasztani. Ő vezetett, nem előzték meg. A kanyar közepén Marc nekikoccant Valentinónak, ami miatt neki szélesen kellett fordulnia. Nem lehet a másikat leszorítani az ívről, de a végeredmény az, hogy ugyanolyan sorrendben jöttek ki a kanyarból, ahogy belementek. Versenybaleset történt.”

A Yamaha vesztes pozícióba került, Rossi azonnal kapcsolt, mivel mást nem is tehetett, felkapta a motort, és elmenekült egyenesen - ami persze szintén nagy kockázat volt, hiszen ott füvön és sóderen át vezetett az út. Márquez bekanyarodott rendesen, Rossi ugratott, de olyan természetességgel, mintha arra vezetett volna a pálya vonala, tökéletesen egyenesen átvágtatott a bukózónán. Nem is próbált kanyarodva visszamenni a pályára, hiszen az biztosan bukáshoz vezetett volna, elég csak megnézni, mi lett a vége két hete, amikor Márquez Barcelonában a sóderen próbált meg kanyarodni:

 

Rossi rutinból játszotta le ezt a forgatókönyvet, ez már majdnem a huszadik versenye volt itt, és látott ő már sok mindent ebben az utolsó sikánban. Például ezt a 2006-os Edwards-Hayden-befutót:

Sőt, igazából azt is megkockáztathatjuk, konkrétan át is futott az agyán - akár már pénteken - hogy ha az utolsó körben nem lehet itt tökéletesen befordulni, akkor irány a kavicságy. Pontosan ezt is tette.

„Van rutinom a sóderen is” - mosolygott Rossi, míg Márquez azt mondta, „ezúttal krosszmotorozásból is tanultam tőle valamit”. Nem véletlen a két utalás, Rossinak ugyanis szülőfaluja melletti birtokán van egy dirt track pályája, ami hasonló sóderrel van felszórva, ott gyakorol éjjel-nappal. Volt már, hogy meghívta magához Márquezt is, és együtt edzettek. (Ezután valószínűleg ritkábban megy vendégségbe.)

Márquez joggal gondolhatta, hogy ő respektálta a pálya határait, vagyis morális első lett, csakhogy mivel nekikoccant Rossinak, az olasz támadhatatlan maradt a pályaelhagyás jogosságában.

Kemény manőverekben és sódermotorozásban jó ám ő is, olyan jó, mint Rossi, legalábbis majdnem. Nézzünk csak vissza, milyen

hasonló kalandjai voltak Rossinak és Márqueznek, sőt pont ugyanolyanok.

Rossinál ott a 2005-ös jerezi futam, amikor az utolsó kanyarban koccant össze Sete Gibernauval, a spanyol lesodródott, ő nyert:

Vagy ott van 2008 Laguna Seca, amikor a világ legnehezebb kanyarjában, a lejtős lassitó Dugóhúzóban a homokba lecsúszva előzte vissza Casey Stonert:

Márquez még csak harmadik éve van a Moto GP-ben, de mindkét rossis manővert reprodukálta már.

Még újonc volt, mindössze pár starttal, amikor ugyanott, ahol Rossi Gibernauval, ő Jorge Lorenzóval találkozott, és a yamahás spanyol jött ki rosszabbul a dologból. Tisztára mint a Rossi-Gibernau-ütközet:

Aztán pár hónappal később Rossi Dugóhúzó-előzését épp magán Rossin mutatta be, amikor az olaszt előzte meg ugyanúgy, ahogy az Stonert jópár évvel korábban:

Vagyis egyértelmű, egyiküket se kell félteni, ha kerék kerék elleni versenyzésre kerül a sor. Ők ketten senkinek nem adnak egy centivel többet sem annál, amit adniuk kell. Versenyzésben ők a legjobbak a világon.

Rossi maga Márquez és Márquez maga Rossi

A különbség az a 14 év (és 1 nap) korkülönbség, ami köztük van, az a +15 évnyi rutin, amit Rossi már felszedett koránál fogva. Rossinak olyan, mintha fiatal önmagával kellene összecsapnia, Márqueznek - bár ezt maximum érezheti - meg olyan, mintha az idősödő önmagával versenyezne.

Nem is végződhet a csatájuk szimpla, tiszta előzéssel, hogyha ugyanolyan gyorsak. Mert ők ketten ugyanolyan gyorsak, és míg Márquez fegyvere a fiatalsága, a mindössze 22 éve és tökéletes fizikuma, illetve 170 centis motorostermete, addig a 183 centis Rossinak a tapasztalata az, amit be tud vetni. És pontosan ezt vetette be Assenben.

MotoGP-fanként örülhetünk, hogy ők ketten a pályán találkoztak, vagyis hogy Rossi megvárta Márquezt.

Amikor Márquez 2008-ban a 125-ös kategóriába került, Rossi már hétszeres bajnok volt, útban a nyolcadik felé.

Rossi és Márquez 2008-ban
Rossi és Márquez 2008-ban

36 évesen már a legeslegnagyobb bajnokok is vagy otthonról nézik a futamokat, vagy ugyan még futnak, de az első helybe már nemigen tudnak beleszólni. A MotoGP legkésőbb 34 év körül a legjobbaknak is befejeződik, Rossinak viszont még egyelőre tart, ő vezeti a világbajnokságot az első futam óta, három versenyt nyert idén. Mivel 10 ponttal vezet Lorenzo és 74-gyel Márquez előtt, nagyon úgy tűnik, hogy másodiknál rosszabb nehezen lesz a vébén.

A sérülés veheti csak el tőle az újabb nagy eredmény, ám nem csak az ő, hanem Márquez, vagy Lorenzo sérülése is nagyon szerencsétlen esemény lenne: zseniális csatáktól esnénk el.

Ha nyeregben maradnak, hatalmas év lesz 2015.

A sors játéka ugyanis, hogy a címért mégsem egymással kell megküzdeniük, hanem Rossinak Lorenzóval. A végéig viszont Márquez is folyamatosan bele fog szólni a futamgyőzelmekbe, idén még csak egyszer nyert, és az év több mint fele még hátra van. Magának is bizonyítani akar, de a Hondának is, hogy képes visszajönni a csúcsra. Azt pedig csak futamgyőzelmekkel teheti, vagyis Rossi és Lorenzo elé kell férkőznie. Vesztenivalója nincs, kockáztathat bátran. 

Assent nézve ugyanis nagyon valószínű, hogy a következő években ugyanilyen nagy küzdelem azért nem lesz a MotoGP-világbajnokságért: Márquez borzasztó erős. Idén háromszor bukott, azért maradt le nagyon a pontversenyben, a 2015-ös motorral magához képest csak szenvedett. Hollandiára összeraktak neki egy hibridet, a tavalyi vázba beszerelték az idei motort és futóművet, ezzel pedig máris visszajött csúcsközelbe. Ahogy ő megfogalmazta, a teljes 2015-ös motorral nem tudott úgy játszani a határon és azon túl, mint a tavalyival. Most visszakapta az érzést, és azonnal majdnem győzött. A gyors kanyarokban még verhető, de féktávon, amit ő produkál, azzal Lorenzo és Rossi, amit meg a Honda erőben és gyorsaságban produkál, azzal a Yamaha nem tud mitkezdeni.

A világbajnokság ebben az évben elment neki, ám nagyon nehéz elképzelni, hogy nem Hondával bárki is hosszú távon szembe tudjon szállni vele, és megverje.

Az idei egy dzsókerév Rossinak vagy Lorenzónak, ezt még ki lehet használni.

Rossi fiatalon öt világbajnokságot nyert zsinórban, majd két év kihagyással nyert még kettőt egymás után a MotoGP-ben, Márqueznél pont fordítva lehet, ő nyert kettőt, a hosszabb sorozata 2016-ban kezdődhet el.

Ez viszont még Lorenzo, vagy Rossi éve lesz.