Ha azt mondom, hogy a tegnap esti meccs után borzalmasan éreztük magunkat, akkor természetesen nagyon finoman fogalmazok. Rettenetes volt a hangulat a csapaton belül, de azt hiszem, ezen senki sem csodálkozik. Óriási csalódás mindenki számára a kisesés, és a csapat tagjai egytől-egyik pályafutásuk egyik legnagyobb traumájaként élik meg a vereséget.
Volt egy álmunk, amivel ide jöttünk Athénba, olimpiát akartunk nyerni, de nem sikerült, sőt, még az esélyt sem tudtuk magunknak megadni. Ráadásul jónéhányan vannak a csapatban, akiknek már nem lesz több ilyen lehetőségük. Magunk között természetesen számtalanszor szóba került a mérkőzés, sokat beszélgettünk, de igazi mélyebb elemzésre nem került sor. Ez majd egy későbbi időpontban lesz aktuális, csapatszinten csak egy rövid értékelő megbeszélést tartottunk.
A mai nap programja a helyosztókra való felkészülés lett volna az ilyenkor szokásos videózással, taktikai edzéssel és mentál-tréninggel. Azonban úgy gondoltuk, ezúttal a kevesebb edzés több lenne, jelene állapotunkban inkább olyan programra van szükségünk, ami kicsit eltereli a figyelmünket a vereségről.
Így délután elmentünk a fiúk Horvátország elleni elődöntőjére, sajnos ők is kikaptak, de legalább éremért játszhatnak. A meccsnézés után pedig bementünk a városba, sétáltunk, nézelődtünk.
Nagyon sok visszajelzést, vigasztalást kaptunk itthonról, köszönjük szépen. Azt tudjuk ígérni, hogy harcolni fogunk az ötödik helyért, mindent megteszünk érte, még akkor is, ha ez, természetesen, egyáltalán nem pótolhatja az elveszített lehetőséget.
Jó lenne ha tudnék valami izgalmasat mondani, de ez sajnos nem megy, hiszen egy teljesen átlagos napon vagyunk túl, ami az ilyenkor megszokott metodikával zajlott. Délelőtt videóztunk, természetesen a franciák voltak terítéken, próbáljuk a lehető legalaposabban kielemezni a játékukat. Délután már az új csarnokban tartottunk egy laza negyvenöt perces edzést, ugyanis elköszöntünk a Falirótól, és az egyenes kieséses mérkőzéseket már a jóval nagyobb Helliniko Sportarénában fogjuk játszani. Korábban a kosárlabda-mérkőzéseket rendezték itt.
Szerencsére nem kell különösebben "akklimatizálódnunk", hiszen az új hely, leszámítva a méreteit, semmiben sem különbözik az előzőtől. Ami nagyon fontos: ugyanolyan a pálya borítása, azaz nem kell egy másfajta minőséghez alkalmazkodnunk.
Így kora este két dolgot csinálunk: egyrész nagy kártyacsata van kibontakozóban, mely erősen váltakozó szerencsével folyik, illetve a tévét nézzük, úgyhogy láttuk Majoros István döntőjét. Gratulálunk neki az aranyéremhez!
A holnapi nap már biztos izgalmasabb lesz, legalábbis, ami a délutánt illeti: athéni idő szerint fél négykor meccselünk a franciákkal!
A keddi nap természetesen még a hétfői események jegyében telt, azaz kielemeztük az ukránok elleni vesztes meccset. Nincs katasztrófa hangulat a csapaton belül, igaz nincs is rá semmi ok. Láttuk a hibákat, tudjuk, mi az, amit ki kell javítanunk, és ki is tudjuk javítani. Most van két napunk, amit csak a franciák elleni felkészülésre kell használnunk, kicsit rendbejövünk, lelkileg, magunk mögött hagyjuk az ukrán-meccs keserű tapasztalatait, és teljes gőzzel készülünk a csütörtöki létfontosságú mérkőzésre.
Szeretnénk olyan jól játszani, mint a fiúk Korea ellen! Tévén néztük a mérkőzést, és nagyon boldogok voltunk, hogy ilyen remek játékkal sikerült a négy közé kerülniük.
Remélem sikerül követnünk a jó példát, és mi is éremért játszhatunk. Egy biztos: talán könnyebb lett volna a spanyolok ellen játszani - ez egyébként egyáltalán nem biztos -, de nem félünk a franciáktól!
Honlapomon további híreket, érdekességeket találhat.
Nagyon sajnálom, ami történt, gondolom nem kell külön hangsúlyoznom, hogy nem ilyen meccset akartunk játszani az ukránokkal. Sajnos a végjáték megint nem sikerült, hiába vezettünk szinte végig a meccsen. Most is úgy készültünk, mint az összes eddigi meccsünkre: kipihentük magunkat, viszonylag későn keltünk, a nap folyamán még tartottunk egy taktikai megbeszélést, majd elindultunk a csarnokba. Azon túl, hogy ez volt az első vereségünk az olimpián, és, hogy nincs kellemes vereség, az az igazán bosszantó, hogy így nem a spanyolokkal vagy éppen angolával kell játszanunk, hanem Franciaországgal. Megnehezítettük a saját dolgunkat, de attól még továbbra is tény: még három meccset akarunk játszani az olimpián, az utolsót vasárnap délután!
Honlapomon további híreket, érdekességeket találhat.
Nagy öröm ért a mai napon, ajándékot kaptam! Marczinka Zoltán a válogatott másodedzője szerzett nekem egy igazi relikviát: névre szóló autogramot az ausztrálok olimpiai bajnok úszójától, Ian Thorpe-tól. Ez azért különösen becses ajándék számomra, mert nekem Thorpe az egyik kedvenc sportolóm, nagy rajongója, egyben nagy tisztelője is vagyok. A nap többi része olyan volt, mint az athéni napok többsége, nem is nagyon van mit mondani róla, pláne egy ilyen ajándék fényében!
Honlapomon további híreket, érdekességeket találhat.
Változatos, eseménydús, izgalmas nap van mögöttünk. Augusztus huszadika java részét a tengerparton töltöttük. Először meglátogattuk a magyar tábort, ahol rengeteg, az olimpia versenyein a mieinket buzdító magyar szurkoló lakik. Ők rendkívül nagy örömmel és szeretettel fogadták a csapatot.
Rengeteg közös fotó készült a szurkolókkal, igazán nagy élmény volt velük lenni. Ezt követően irány a tengerpart! A délutánt ott töltöttük, strandoltunk, fürödtünk, persze mindent csak óvatosan, nehogy véletlenül is megsérüljön valaki. A tenger nagyon kellemes meleg volt, én szinte egész délután ki sem jöttem belőle, annyira jólesett a fürdőzés.
Délután három óra körül értünk vissza a szállásra, megebédeltünk, majd leültünk a tévé elé, hogy megnézzük a fiúk Németország elleni meccsét. Óriási szurkolást csaptunk, természetesen nem csak nekik, hanem a velük egyidőben játszó vízilabdás lányoknak is. Mindkét csapat nagyon rászolgált a győzelemre! A tengerparti élményeknek és a csapataink remek szereplésének köszönhetően nagyon jó hangulatban telt a délután.
Persze nem feledkeztünk meg a szombati, brazilok elleni meccsről sem, videóztunk, majd egy taktikai edzéssel készültünk a mérkőzésre. Holnap nagyon hosszú nap vár ránk, mivel itteni idő szerint fél 10-kor lesz a meccs, úgyhogy sokáig alhatunk, hogy pihenten várhassuk a brazilokat.
Honlapomon további híreket, érdekességeket találhat.
A szerdai kirándulás változatossága után ma visszazökkent minden a régi kerékvágásba. Reggelivel kezdtük természetesen a napot, majd fél 12 körül jöhetett egy edzés. Ezután szabadprogram illetve pihenő volt soron. Ezt az időt arra használtuk fel, hogy a tévében megnézzük Igaly Diána aranyérmes lövészetét. Nagyon szurkoltunk neki, és nagyon örülünk a győzelmének.
A délutáni program legfontosabb része az Ukrajna-Brazília mérkőzés helyszínen történő megtekintése volt. Szolgált néhány tanulsággal ez a meccs, elsősorban azzal, hogy még csak véletlenül sem szabad lebecsülni szombati ellenfelünket, akik végig partiban voltak az ukránokkal. Mindenesetre az ukrán csapat kétgólos győzelme jóval szerényebb a vártnál.
Kapusszemmel még nem elemeztem a lövőket, az majd a videózáskor kerül sorra, annyit viszont már most is láttam, hogy van egy-két jó lövőjük, gyorsak a szélsőik, és nagyon oda kell majd figyelni a Hypo-ban játszó beállósukra. Van időnk elemezni a látottakat, és felkészülni a szombati meccsre, mi ugyanis nem akarunk ilyen szoros csatát a brazilokkal..
Honlapomon további híreket, érdekességeket találhat.
A mai nap egy kicsit más volt, mint amit eddig Athénban megszokhattunk. Végre nem az edzés után edzés majd meccs forgatókönyv érvényesült. Szerdán kirándulni mentünk az Akropoliszhoz, ami Görögország leghíresebb, és az egész világ egyik legismertebb történelmi műemléke.
Igazából nehéz szavakat találni az élményre, egy biztos: maradandó nyomokat hagyott bennem. Maga az idegenvezetővel kísért túra kétórás volt, ami a mai melegben kicsit megviselt bennünket. Természetesen itt sem voltunk egyedül, itt is láttunk magyar zászlót, és itt is találkoztunk magyar turistákkal, akik nagy örömmel fényképezkedtek velünk.
Kora délután értünk vissza az olimpiai faluba, ahol gyorsan megebédeltünk, még elcsíptük a magyar-francia férfimeccs második félidejét, azt megnéztük, utána jöhetett a szokásos délutáni pihenő. Este nyolcra mentünk edzeni az egyik kisebb sportcsarnokba, már a szombat este nyolckor esedékes brazil meccset tartva szem előtt.
Hiba lenni ugyanis azt hinni, hogy a brazilok könnyű ellenfelek lesznek, elég arra gondolni, hogy nem sokkal az olimpia előtt a komplett, most itt látható dán válogatottat megverték a franciaországi tornán. Szóval, vigyázni kell velük, úgyhogy holnap élőben nézzük meg, mit is tudnak élesben az ukránok ellen.
Honlapomon további híreket, érdekességeket találhat.
Túl vagyunk a második meccsen, a görögök, mi tagadás, nem állítottak túlzottan nehéz feladat elé bennünket. Bár, ahogy mondani szokták, mindig a kötelező győzelem a legnehezebb, talán emiatt is volt az, hogy az elején kicsit nehezebben lendültünk bele, és nem mentek úgy a dolgok, ahogy szerettük volna. Aztán az első félidő végére helyre állt a világ rendje, és végül magabiztosan győztünk.
Nem ment rosszul a védés, de ehhez kellett egy jól működő védelem előttem. Próbáltam higgadtan készülni a meccsre, nem akartam túlpörögni, nehogy a túlzott akarás a teljesítmény rovására menjen.
Ma nem csak a mi meccsünk volt terítéken, megnéztük Dánia-Korea meccset is, amitől pont azt kaptuk, amit vártunk. Két nagyon jó, gyors, sokat futó csapat vívott egy kemény, harcos meccset, és végül igazságos döntetlennel végződött.
És még egy harmadik meccs is várt ránk, de az már nem kézi-, hanem vízilabda volt. Az uszodában voltunk, a fiúknak szurkoltunk a horvátok ellen. Az uszoda nagyon szép, és sok magyar szurkoló van, akik remek hangulatot teremtenek, és bennünket is segítenek.
Holnap pedig vár ránk egy kirándulás, megyünk az Akropoliszra, biztos nagyon szép lesz és izgalmas, hiszen civilben még soha nem jártam Görögországban, azaz újdonság lesz számomra.
Honlapomon további híreket, érdekességeket találhat.
A mai sem volt igazán eseménydús nap, pont úgy zajlott, mint egy átlagos nap két olimpiai mérkőzés között. Délelőtt regenerációs edzéssel kezdtük a napot: nyújtás, futás és egy kevés kondiedzés volt a programban. Ezt követően jöhetett egy kis pihenés, hogy aztán délután másfélórás taktikai edzéssel készüljünk a holnapi, görögök elleni meccsre. Levezetésként volt tíz perc foci is, bár ez nem igazán találó megnevezése annak, amit műveltünk. Este még lesz egy mentálhigiénés foglalkozásunk, majd a holnap délelőtti taktikai edzéssel zárjuk le a görög meccsre való felkészülést. Nekem a kínaiak ellen nem nagyon ment a szélről érkező lövések hárítása, azóta viszont beszéltem dunaújvárosi kapusedzőmmel, Bakos Istvánnal, úgyhogy minden bizonnyal sikerül javítani ezen a mutatón is.
Este a vívók szállásán volt egy kis ünnepség, természetesen az immár kétszeres olimpiai bajnok Nagy Tímea tiszteletére. Hozzánk csak a híre, pontosabban a hangja jutott el, hiszen mi egy másik épületben lakunk, a magyar csapat központi irodája fölött. Így sajnos még Timivel sem sikerült találkoznunk, hogy személyesen gratuláljunk neki a nagyszerű sikerhez.
Ma este nem mentem ki a fiúk meccsére, nem igazán fért volna bele a programba, az oda-vissza utazás. Inkább a szálláson néztem tévén a nem mindennapi izgalmakat. Remélem, nekünk holnap nem okoznak ilyen meglepetéseket a görögök.
Honlapomon további híreket, érdekességeket találhat.
