Pénteken eljött végre a mi napunk. Hat körül ébredtünk, és valahogy éreztem, hogy nem kaphatunk ki. Mondtam is a többieknek, hogy az edzések alapján két másodperccel is megverhetjük az ellenfeleinket. Ők gyorsan meg is róttak ezért, mondván: ha célfotóval, és ezredekkel nyerünk, az sem nagy gond.
Végül nekem lett igazam, és most sokkal nagyobb fölénnyel múltuk felül a németeket, mint Sydneyben. Ennek különösen örültem. Ebből adódóan ez a győzelem könnyebb volt, mint a négy évvel ezelőtti. Ötszáznál beszúrtuk a kést, a többiek látva, hogy nem tudják velünk a lépést tartani, megtörtek.
Az eredményből úgy tűnik, egyértelmű, ha mi négyen jó formában vagyunk, akkor még mindig sikerrel tartjuk a lépést a világgal, és hogy igen helyes döntés volt, hogy újra együtt akartunk nyerni.
Tudom, sokan kritizálták a társakat, hogy "Hori" csak a négyesre készül, és nem akarja kipróbálni magát egyesben, de ugyanez vonatkozott "Kamerára" és Botondra is. Most ezzel az arannyal válaszoltak, válaszoltunk.
Pénteken nem ünnepelhettünk, mert még mindenki készült a szombati megmérettetésre. Nekem sajnos nem jött össze az egyéni verseny, pedig az idei formám alapján még azt sem tartottam kizártnak, hogy nyerhetek. Nem sikerült, de nem vagyok csalódott, azt pedig büszkén mondhatom: a négy évvel ezelőtti fináléból csak egyedül én tudtam ismét döntős lenni. Mivel a mezőny lecserélődött, egyre nehezebb felkészülnöm a riválisokra - akik jóval harapósabbak is -, talán ez is lehet az oka, hogy csak ötödik lettem.
A szombat egyébként is a lányok nagy napja volt, hihetetlen a fölénnyel kellett szembesülni a vetélytársaknak.
Az olimpia ezzel véget ért, ha a fiú kézisek meccsére nem sikerül kijutnom, akkor irány az olimpiai falu, és ott a német és svéd társakkal csapunk egy kisebb bulit. Rekedt vagyok a hideg víztől, így vigyáznom kell magamra. A pólósok döntőjén viszont mindenképpen ott akarok lenni, és talán a kedvesemmel együtt bejutunk, akit végre újra láthattam.
Jó volt a mai nap, jó volt a verseny, jól esett versenyezni. A délelőtti előfutam után bementünk az olimpiai faluba, kondiztunk egy kicsit, majd ebédeltünk, pihentünk. Legközelebb csütörtök reggel szállok hajóba, akkor az egyes középfutama jön. Remélem az idő legalább olyan jó lesz, mint ma is volt.
A falu nekem kifejezetten tetszik, olyan KISZ-tábor jellege van. Nagyon jó benne a hangulat, a görögök mindenkihez kedvesek, segítőkészek. Nekem jobban tatszik, mint a négy évvel ezelőtti, de lehet, csak azért, mert Európában van.
Semmi különös nem történt ma, reggel korán kellett kelni az előfutamok miatt, de ezek csak olyan rutin feladatnak számítanak. Ebéd után alvás volt, majd délután már edzettünk is. Az ebéd egész jó, többféléből lehet válogatni.
Holnap az egyes előfutamai jönnek, és az én futamon akár döntőnek is beillene, de a nyolc indulóból csak hat jut tovább. Szerintem olyan szoros lesz a verseny, hogy fél hajón belül lesz a befutó.
A víz egész jó, nem voltak nagy hullámok, jól lehetett menni. Eddig nem volt gondunk, néha Szegeden, vagy Szolnokon is nagyobb hullámok vannak, mint itt voltak. Ha holnap is ilyen lesz a víz, akkor nem szólhatunk semmit.
Jelenleg a szegedi edzőtáborban készülünk, a megszokott körülmények között, a kajak-kenus különítménnyel szombaton kelünk útra Athénba.
A hangulat a csapaton belül remek, bár némileg vihar előtti csendet idéz, igazából senki nem beszél az Olimpiáról bár mégis mindenkit ez izgat a legjobban. Úgy érzem mindannyian megtettünk mindent a felkészülési időszak alatt azért, hogy nyugodt szívvel állhassunk oda a rajthoz hétfőn. Ha jól megyünk a négyessel, az erőt ad a keddi 500 méteres egyéni futamomhoz.
A viharos görög szélnek jelenleg örülök mert biztos vagyok benne hogy jövő héten nem fog fújni…két hétig nem lehet ilyen hurrikán! Tenni nem lehet semmit ellene, ez mindenkinek adott. Szerintem nem foglalkozunk, többet vele, mint amennyit nagyon muszáj. Amennyire lehet, felkészülünk rá - szerelésekkel, védőruhával - de ennyi, amennyit foglalkozunk vele.
Szegény evezősök sokat szenvedtek a széltől, hiszen náluk még futamot is halasztottak. Nálunk ilyen a döntők idején biztosan nem fordulhat elő, hiszen az utolsó napokban rendezik a finálékat. Most hallottam, hogy a Haller – Bencsik evezős páros nem jutott döntőbe…Fiúk, azért ne keseredjetek el, fel a fejjel!
Az Olimpia eseményeit folyamatosan figyelemmel kísérjük, és nagyon szorítunk a versenyzőtársainknak. Ezúton szeretnék gratulálni a kajakos csapatunk nevében Nagy Tímeának, aki magabiztos vívással megvédte a 4 évvel ezelőtt nyert címét és ez nagyon nagy dolog. Azt hiszem, valami ilyesmire készülök én is Kammerer Zolival, Storcz Botonddal és Horváth Gáborral.
Nagyon örültem az úszó Gyurta Dániel előfutamának, ahol világcsúcstartót 1 másodperccel legyőzte. Az esti teljesítménye pedig egyenesen fantasztikus volt, nagyon remélem, hogy van még benne erőtartalék és a döntőben is maga mögé utasítja a vetélytársait.
