Olimpia 2004

Címlapon

A rovat hírei

A rovat cikkei

Amerikai fölény, balkáni körülmények - St. Louis 1904

2004. 08. 04., 11:17 | Frissítve: 2004. augusztus 10., kedd 15:28

Tovább folytatódtak az olimpikonok megpróbáltatásai, hisz a Mississippi partján is mellékes eseménynek számított Coubertin találmánya - a fénypont ismét a világkiállítás volt. Talán csak a szervezés bizonyult zökkenésmentesebbnek a párizsinál, de a körülményeket jól jellemezte, hogy a versenyzők visszasírták a négy évvel korábbi állapotokat.

Középszerű versenyszínhelyek, fából ácsolt, hatalmas istállóra emlékeztető barakkok, melyekben akár ötezren is elfértek, egyszóval állati körülmények - jellemezte röviden a körülményeket Johannes Runge, német csúcstartó futó, aki győzelmi esélyekkel érkezett a vadnyugat kapujának számító városba. De ő legalább el tudott utazni, az európai sportolók nagy része ugyanis a magas részvételi költségek miatt kénytelen volt távol maradni a versenyektől, melyek július elsején kezdődtek és november 23-án zárultak. Az európaiak távollétében elképesztő hazai fölényt hozott szinte minden versenyszám.

Atlétikában például szinte érmet sem nyertek az Óvilág reprezentánsai, a csillagos-sávos lobogót szinte le sem kellett vonni az eredményhirdetések között. A futószámokban egy illetve két arannyal szinte labdába sem lehetett rúgni: Archie Hahn, James Lightbody és Harry Hillman mellett. Előbbi besöpörte a sprintszámok aranyait (60, 100 és 200 m), míg utóbbi középtávon és gáton aratott (400 m, 400 gát és 220 yard gát). A gátszámok hozták az olimpiák történetének első színes bőrű - konkrétan néger - érmesét, George Poage személyében, aki két bronzzal írta be magát a történelembe. Lightbody a hosszútáv verhetetlen királyának bizonyult: besöpörte a 800 és az 1500 sík, plusz a 2500 akadály bajnoki címét. Természetese Ray Ewry sem hagyta ki a hazai pálya nyújtotta lehetőségeket, és Párizs után négy évvel újra megnyerte a helyből távol-, magas- és hármasugrást. Ewry így már hatszoros aranyérmesnek mondhatta magát.

Magyar érmesek
Olimpiai bajnok
úszás
 Halmay Zoltán (50y gyors)

Halmay Zoltán (100y gyors)
Ezüstérmes
úszás Kiss Géza (1 mérföld gyors)
Bronzérmes
úszás Kiss Géza (0,5 mérföld gyors)
Kisebb bonyodalmat okozott a diszkoszvetés és a maratoni futás végeredménye. Diszkoszban Martin Sheridan és Ralph Rose egyaránt 39.28 métert dobott, a bírák pedig sorsolással döntötték el a győztest - Sheridan nyert, Rose pedig a súlylökés aranyával vigasztalódott. Maratoni futásban Fred Lorz ért elsőként a stadionban, és meglepetésre alig volt megizzadva. Kiderült, hogy az út nagy részét segélykocsin tette meg, és csak viccnek szánta a célba érkezést. A bíróság azonban nem viccelt, és örökre eltiltotta a mókázó futót. A győzelmet végül Thomas Hicks szerezte meg, akit az utolsó öt kilométeren sztrichninnel és konyakkal tartottak lábon orvosai. Mivel bevallotta, hogy ajzószereket szedett nem vették vissza aranyát.

A mindössze négytagú magyar küldöttség (a bajnoki címre esélyes kardozók politikai okokból nem utazhattak, mivel katonák voltak) úszásban remekelt, bár a körülmények itt is elég furcsák voltak. Startkő nem lévén, egy pallót fektettek keresztbe a medencén, erről lehetett rajtolni. Már akinek sikerült. Volt, aki még a start előtt beleesett a vízbe - ha szerencséje volt, nem hanyatt. Ez sem zavarta azonban Halmay Zoltánt, aki 50 és 100 yard gyorson két aranyat is szerzett. Előbbiben meggyőző fölénnyel verte a mezőnyt, utóbbiban viszont újraúsztásban verte az amerikai Scott Learyt, aki a hazai bírók szerint az első döntőben egyszerre csapott a célba a magyar versenyzővel. Halmay mellett Kiss Géza is dobogóra állhatott: fél illetve egy mérföldön vehetett át ezüstérmet.

Érmek
1. Egyesült Államok 60 60 52 172
2. Kuba 5 2 3 10
3. Németország 4 4 5 13
4. Magyarország 2 1 1 4
5. Ausztria 1 1 1 3
6. Kanada 1 1 - 2
7. Görögország 1 - 1 2
8. Kanada 1 1 - 2
9. Svájc 1 - 1 2
10. Írország - 1 - 1

Először szerepelt a játékok programjában az ökölvívás, melynek érdekessége, hogy egy súlycsoport győztese a következőben is ringbe szállhatott. Így fordulhatott elő, hogy Oliver Kirk harmat- és pehelysúlyban is diadalmaskodott, így egy olimpián nyert két arannyal máig megdönthetetlen csúcsot állított fel. Szintén először adtak ki könyvet az olimpiai játékok eseményeiről, sőt hivatalosan forgalomba is került.

A játékokra - sok egyéb mellett - árnyékot vetett a nyílt faji megkülönböztetés. A szervezők csak külön versenyben engedték indulni az indiánokat, a pigmeusokat, a patagónokat és a kaffereket. Győzteseiket a NOB természetesen nem fogadta el olimpiai bajnoknak_

N;
hirdetés