Nevetni is elfelejtett a női tenisz mosolygós bajnoka

A most 21 éves Oszaka szeptemberben Serena Williams legyőzésével lett a US Open bajnoka, de nem adatott meg neki, hogy önfeledten ünnepeljen, mert az eredményhirdetés nézők pfujolásától volt hangos. Az amerikai szurkolók beleragadtak Williams és a bíró balhéjába, azt éreztették, a mérkőzésvezető vette el a győzelmet Williamstól. Oszaka el is sírta magát, hiába bizonygatta Williams is, hogy megérdemelten győzött.

Williams azt talán nem is tudta, hogy Oszaka épp a másolata. A japán lány apja, Leonard Francois az 1999-es Roland Garroson figyelt fel a Williams nővérekre, és elhatározta, két lánya, Mari és Naomi lesznek a világ legjobb játékosai. Az apának nem volt nagy teniszmúltja, de ugyanez igaz volt a Willams testvérek apjára, mégis sikereket ért el saját módszerével. Naomi így már háromévesen ütőt fogott, és megkezdte az edzéseket New Yorkban, ahová áttelepült a családja Oszakából. Naominak kezdetben egyetlen motivációja volt, valahogy le akarta győzni a nővérét. Ez nem ment könnyen, mert kezdetben minden szett 6:0 volt oda, 12 év után tudott először nyerni Naomi.

Naomi szülei Japánban ismerkedtek meg, amikor a haiti származású Francois egyetemistaként járt az országban. A család pár évig Japánban élt, ezért praktikus okokból a lányok anyjuk vezetéknevét vették fel. Oszaka egyszerre vallja magát japánnak, haitinek és amerikainak. Hiába él gyerekkora óta az Egyesült Államokban, Japánt képviseli, mert karrierjének kezdetén  így döntöttek a szülei . Döntésük helyességét később azzal is igazoltnak látták, hogy az amerikai szövetség nem mutatott érdeklődést a tehetséges lány iránt. Családi háttere miatt sokan afféle nagykövetként is tekintenek rá, aki képes áttörni a falakat az etnikailag elég homogénnek tekinthető Japánban, ahol Oszaka nagyszülei is megütköztek azon, hogy lányuk egy fekete férfit választott.

Oszaka elég jó képzést kapott, korosztályos versenyekre nem nagyon járt, már 14 éves korától a felnőttek között próbált meg bizonyítani. Már 16 éves kora előtt profinak számított, WTA-tornák selejtezőiben tűnt fel, és néhányszor főtáblás meccset is játszhatott. 2015-ben az ITF-sorozatban elért eredményeinek köszönhetően már valamennyire jegyezték, így Grand Slam-tornák selejtezőiben is indulhatott, az év végén pedig már egy 125-ös torna döntőjébe is bejutott. De még mindig csak a világranglista 144. helyén állt.

A valódi áttörést 2016 hozta meg: Oszaka bekerült a top 100-ba, az Australian Openen bejutott a főtáblára, a Roland Garroson sem selejtezett már, a US Openen pedig már harmadik körös is volt. A Pan Pacific Openen a döntőig ment, javuló eredményeivel már top 50-es játékos lett.

A következő évben kicsit megtorpant a fejlődése, bár életében először top 10-es játékost is legyőzött, a US Openen épp a címvédő Angelique Kerbert ejtette ki az első körben. Majd az év végén egy újabb topjátékost, Venus Williamst győzte le.

Az elmaradó eredmények miatt Oszaka 2018-nak új edzővel, Serena Willams egykori edzőpartnerével, Sascha Bajonnal vágott neki. Ekkor a világranglista 72. helyén állt. A váltás egyből látványos fejlődést hozott, a japán lány az Australian Openen 16 közé jutott, a világelső Simona Halep ejtette ki.

Az emelkedés tovább tartott, Indian Wellsben megnyerte élete első nagy tornáját úgy, hogy két top 5-ös ellenfelet, Karoliína Plíškovát és Halepet verte ki, a döntőben pedig Darja Kaszatszkinát győzte le. Ezután

A US Openig már nem volt nagy dobása, de ott ellenállhatatlanul teniszezett, és a döntőben a már újra egész jó színvonalon játszó Serenát ismét legyőzte. Koncentráltságáról az is sokat elárul, hogy a bíróbalhé alatt higgadt maradt.

„Amióta csak emlékszem, mindig jobban játszottam nagy játékosok ellen nagy tornákon" – nyilatkozta a New York Timesnak, és elmúlt bő egy éve is ezt igazolja.

Japán a US Openen fedezte fel igazán magának a játékost, napokig róla szóltak az újságok és a tévéműsorok: „Az új hősnő, akire büszke lehet Japán" – írták róla. Ellentmondásos karakterére is felfigyeltek. Oszaka játék közben agresszív, nyers erejét jól kihasználja a szerváknál és a tenyereseknél, leüti a nyerőkkel az ellenfeleit a pályáról. A meccseken kívül viszont visszahúzódó, félénk, mégis elég vicces személyiség.

Mindig emlékezetes sajtótájékozatókat és interjúkat ad, nem az a fajta sportoló, aki kliséket húz elő, és azt mondja, hogy „meccsről meccsre készülünk". Oszaka bármiről szívesen beszél, zavarában hangosan gondolkodik a mikrofon előtt, és ha véletlenül belezavarodik valamibe, akkor egyből nevet. Ez elég gyakran előfordul – mosolya már az egyik védjegy is – , így aztán az újságírók is végigröhögik a sajtótájékoztatókat. Egyszer például arról kérdezték, hogy milyen tanácsokkal küldte fel a pályára az edzője.

Nem sokat beszélt, de azt mondta... De mit is mondott? Álljunk meg! Mit is mondott nekem? Mit is mondott nekem? Hm, azt gondolom, hogy nem, végül is nem is mondott semmit. Nos, volt beszélgetésünk a meccs előtt, de azt hiszem, mindent elfelejtettem, amit tanácsolt.

De nagyon komoly is tud lenni, az Australian Open előtt a brisbane-i tornán szenvedett vereséget, rosszul játszott, hisztizett is miatta. A meccs után viszont erről is őszintén beszélt: „Úgy érzem, borzalmasan viselkedtem. Nem igazán tudtam, hogyan kezeljem, hogy nem játszok jól. Nem tudom. Talán duzzogtam is egy kicsit? Voltak pillanatok, amikor megpróbáltam nem így tenni, de ha a labda nem akart bemenni, megint gyerekessé váltam. Tudom, hogy az emberek nem szeretik azokat nézni, akik ilyen negatívak."

Az AusOpenen már nem voltak olyan gondjai, mint Brisbane-ben, a döntőt is kontrollálta, utólag annak sem tulajdonított nagy jelentőséget, hogy a második szett kicsúszott a kezéből, azt mondta, nem érezte drámainak a helyzetet. Hiába volt meccslabdája, a világ egyik legjobb játékosa, Petra Kvitova szervált ellene, aki képes a saját adogatását megnyerni. A harmadik szettben aztán Oszaka simán behúzta a meccset.

Második Grand Slam-győzelmét is megkönnyezte, de ez már jóval felszabadultabb ünneplés volt, mint a US Openen. Csak egy dolog hiányzott a ceremóniáról:

Elfelejtettem mosolyogni. Pedig mondták, hogy mosolyogjak, mégsem tettem, csak pánikoltam. És most ez fog a fejemben járni egész nap.