Eszter, Eliza
14 °C
25 °C

Hosszú Katinka a sztárja, de nincs a szintjén a világkupa

K  AP20150518002
2015.11.06. 12:11
Hosszú Katinka már évek óta zsákszámra nyeri az aranyérmeket és az azokkal járó dollárokat az úszóvilágkupa különböző állomásain. Sikeressége vitathatatlan, eredményei is megkérdőjelezhetetlenek, de hogy mennyire tekinthető komoly eseménysorozatnak a világkupa, arról már megoszlanak a vélemények.

A legnagyobb és legnépszerűbb olimpiai sportágak majdnem mindegyikének van világkupája vagy olyan sorozata, amelyen akár könnyen megdőlhet egy világcsúcs is, vagy olyan mezőny gyűlik össze, amelyben nehezebb nyerni, mint a sportág világbajnokságán. Az előbbire az atlétika Gyémánt Ligája lehet a legjobb példa, az utóbbinál pedig a téli sportokat érdemes elővenni. Egy-egy sívilágkupán például mindig sűrűbb az élmezőny, mint a vb-n, mert nincsenek létszámkorlátok az egy nemzetből indulókra. És a lényeg: mindkét típusú sorozatban osztanak annyi pénzt, hogy ne maradjanak otthon a legjobbak.

A nyári olimpián az atlétika mellett az úszás adja a program gerincét, de egyelőre nem sikerült összehoznia a sportágnak egy olyan nagy presztízsű sorozatot, ami az olimpia és a világbajnokság mellett igazán nagy figyelmet kapna. A világkupa egyszerűen nem mozgatja meg igazán a nézőket, és a sportolókat sem túlságosan. Néhány nagyobb sztáron kívül az élmezőny egyszerűen nem létezőnek tekinti az eseményt.

Úszóvilágkupát már 1988 óta rendeznek évről évre, egészen 2015-ig rövidpályás volt a sorozat, de éppen súlytalansága miatt döntöttek úgy, hogy idén már hagyományos, ötvenes medencékben legyenek a versenyek. Ez egész jó húzásnak tűnik, a rövidpályás úszást sosem fogják olyan komolyan venni, mint a megszokott versenyformát. Nagyon sokáig még a magyar válogatott sem erőlködött, hogy a rövidpályás világversenyekre erős csapattal menjen, és ott jól szerepeljen, de más nagy úszónemzeteket sem hozott lázba igazán. Ebben ugyan van már elmozdulás, de elismertségben a rövidpályás úszás úgy viszonyul az ötvenes medencéhez, mint a futsal a futballhoz. A nagypályás versenyek mellett most az is szól, hogy Rióra ezeken a futamokon is lehet szintet úszni.

Az idei világkupa állomásai

Moszkva, augusztus 11–12.
Párizs-Chartres, augusztus 15–16.
Hongkong, szeptember 25–26.
Peking, szeptember 29–30.
Szingapúr, október 3–4.
Tokió, október 28–29.
Doha, november 2–3.
Dubaj, november 6–7.

 

Van az a pénz, mégsem mennek rá

A világkupán több mint kétmillió dollár az összdíjazás, egy-egy aranyéremért 1500 dollárt osztanak, a második , ami egy profinak nem igazán nagy pénz, de ha valamelyik kétnapos versenyen több számban is eredményes, akkor már tízezer dollárt is besöpörhet. Ennyiért már érdemes átutazni a fél világot, bár ha igazi rivalizálás van, elképzelhetetlen, hogy egy úszó öt-hat számot is simán hozzon a vk-kon rendezett tizenhatból. Még akkor is, ha mondjuk Michael Phelpsnek vagy Hosszú Katinkának hívják.

A versenyszámonkénti díjazásnál azonban sokkal jobban fizet a tömbösített értékelés, az idei nyolc világkupát három szakaszra (Moszkva, Párizs – Peking, Szingapúr, Tokió – Doha, Dubaj) osztották, akik ezeken belül a legtöbb pontot gyűjtötték, 50-50 ezer dollárt kaptak, de még az összetett hatodikok is eltehettek ötezer dollárt. Ez azért már elég nagy motiváció, ahogy a végső győzelemért járó százezer dollár is, de mégis csak kevesen szálltak harcba ezekért a díjakért. A férfiaknál olyan sztárokat, mint Phelps, Ryan Lochte vagy Cseh László hiába is keresnénk a ranglistán, nincsenek ott, mert egyetlen versenyen sem tartották fontosnak elindulni. Gyurta Dániel is csak egy állomáson úszott eddig, de ezzel a harmincban sincs.

A fizetési lista élcsoportja (bónuszok nélkül)

Hosszú Katinka 166 000 dollár
Cameron van der Burgh 124 000 dollár
Emily Seebohm 98 5000 dollár
Jakabos Zsuzsanna 62 000 dollár
Chad le Clos 49 500 dollár

Rajta kívül is vannak olyan világbajnokok, mint például a hátúszó Camille Lacourt, akik csak néhány állomást vállaltak. Lacourt Moszkvában és Párizsban is megnyerte a száz hátat, de rajta kívül egyetlen egy úszó sem volt ott a kazanyi vb-döntőből. Ez is jelzi, hogy azért nem mindig bivalyerős a világkupa.

A mezőnyök sokszor lukasak, csak pár számban tudott kialakulni nagy verseny, ugyanakkor vannak olyanok, akik figyelemre méltó időket érnek el. 

Nem a győztest minősíti, de azért azt túlzás nélkül lehet röhejesnek nevezni, hogy Párizsban férfi négyszáz vegyesen csak három induló volt.

Verrasztó Dávid ráadásul a harmadikat egy perccel verte. A nőknél négyszáz vegyesen legalább egy medencényi úszó összejött, bár az a fél perc is soknak tűnik, amivel a nyolcadik elmaradt Hosszútól. A magyar úszó 400 gyorson kétszer is tudott olyan idővel nyerni, amivel a vb-n a legjobb tizenhatba sem fért volna be. A férfiaknál pedig az a Jan Micka is tudott versenyt nyerni, aki a vb-n csak 43. volt 400 gyorson, de húzott be versenyt a vb-20. orosz Makovics is kétszáz vegyesen, és nem azért, mert rengeteget fejlődött volna. A tokiói világkupa sok száma japán háziversenynek tűnt, egy-két amerikai vagy ausztrál úszott sok döntőben, ami a japán úszósport erősségét ismerve is kevés.

Annak, hogy miért maradnak távol az úszók, több oka van. Ahogy az általunk megkérdezett úszóedző fogalmazott, nem nagyon lehet jó helyre tenni ezeket a versenyeket. A nyári világbajnokság után a legtöbb úszónak pihenés jön, az igazi munkát jó pár hét után kezdi meg, ami leginkább az állóképesség fejlesztéséről és rengeteg edzésről szól, és nem a versenyzésről. Főleg nem sorozatban. Persze olyanok is vannak, akik éles helyzetben, ellenfelekkel tudnak fejlődni, vagy lemérni, hogy hol tartanak.

A helyszínválasztás is megszűri a versenyzők körét, a távol-keleti állomásokat sokan a nagy időeltolódás miatt hagyják ki, egy-két futamért nem éri meg öt-hat nappal korábban kiutazni. És az anyagiak is számítanak: bár sok versenyzőnek állják minden költségét, a velük utazó edző stábnak már nem. Van, aki ezért is megfontolja, hogy neki induljon-e egy túrának.

A férfiaknál már eldőlt a verseny, az egész sorozatot végignyomó dél-afrikai Cameron van den Burghnek duplaannyi pontja van, mint a második Chad Le Closnak, aki három versenyen gyűjtött pontjaival előzte meg az eddig mind hét vk-t vállaló Verrasztót. A tendencia jól látszik, sok jól is mert név, a nyolcból csak két-három versenyt vállal. A vb után lendületből még elindultak Moszkvában vagy Párizsban, és az utolsó két állomásra is beszálltak, Dohában és Dubajban is erősebbé vált a mezőny. Említsük csak Gyurtát, aki Dohában a vb-n előtte végző Kevin Cordest is megelőzve lett első kétszáz mellen.

A nőknél is eldőlt már az összetett, és ott sem lehetett igazán éles versenyről beszélni.

Hosszú Katinka 169 ponttal előzi meg az ausztrál Emily Seebohmot, aki azért nagy név, Kazanyban három világbajnoki címet szerzett, uralja is a hátúszó számokat, de ezzel sem tudja szorossá tenni a versenyt. A harmadik helyen Jakabos Zsuzsanna áll, de a bő 200 pontos hátránya is azt mutatja, ebben a formában komolytalan a világkupa. Utánuk pedig még nagyobb a szórás.

Hosszú sosem titkolta, hogy a sorozatterhelés neki a legjobb edzés, ezért vállal rengeteg futamot minimális pihenésekkel. Emiatt is meg kell küzdenie az érmekért, de vannak olyan számai, ahol nincs is igazi riválisa, és úgy szerzi meg a győzelmet. Azt is látni kell, sokszor remek időket ér el, amit éles versenyhelyzet nélkül még nehezebb összehozni. Kétszáz gyorson folyamatosan annak az időnek a közelében volt, sőt meg is javította, amit a világbajnokságon úszott. Száz gyorson is volt két győzelme, egyszer úgy, hogy nem volt igazán klasszis specialista a mezőnyben, Párizsban viszont a vb-döntős Missy Franklint verte.

Világkupa Amerika nélkül?

Hogy miért nem kell úsznia mondjuk a 400 gyors világbajnoka, Katie Ledecky ellen, annak az is az oka, hogy a világkupa idén a neve ellenére csak Európára és Ázsiára koncentrálódott. A Nemzetközi Úszó Szövetséget sok kritika érte a sorozat összeállítása miatt. Katarnak, Oroszországnak, Szingapúrnak vagy az Egyesült Arab Emirátusoknak nyilván hatalmi kérdés is, hogy legyen világkupájuk, de ha sokszor üres lelátók fogadják az úszókat (valamiért hétközben is vannak versenynapok), akkor érdemes elgondolkodni azon, van-e ott létjogosultságuk.

Ha az USA megkapna egy-két állomást, az óriási lökést adhatna a sorozatnak. Phelpsszel, Ledeckyvel, Missy Franklinnel könnyen eladható lenne a világkupa, és a sztárokat is könnyebb lehet meggyőzni, hogy otthon induljanak el a versenyeken. Amíg ez nem történik meg, addig néhány fanatikus terepévé válik a világkupa, és mellettük a másodvonal szerezhet versenyrutint. Ez is vállalható cél, csak a nézők nem erre vágynak.