Gyöngyi
9 °C
9 °C

Borzalmasan fáj, el sem hiszem a vereséget

2011.07.28. 15:58

Még három éve, a pekingi olimpián, amikor a magyar férfi vízilabda-válogatott háromgólos előnyt engedett el bemutatkozó meccsén Montenegró ellen és döntetlenezett, azt nyilatkozta Kemény Dénes kapitány: ilyen a magyar lélek, nem gépies, nem tud döngölni. Akkor egy negyedik gól hiányzott, a sanghaji vb-elődöntőben egy ötödik a biztos vezetéshez, hogy Szerbia összeroppanjon.

Ez az ötödik gól nem lett meg, pedig többször volt rá esély, Varga Dániel rossz passzánál, amikor létszámfölényben érhettük volna a kapu elé, ehelyett az ellentámadásból gólt kaptunk.

Erre azonban nem lehet kihegyezni a történteket, hasonlóan fontos momentum volt még, hogy a szerbek csak háromgólos hátrányban kezdték az utolsó negyedet. Ha akkor, Filipovics két másodperccel a vége előtt nem talál be, máshogy alakulhatott volna.

A szerbek, mint egy pitbull mentek az eredmény után - a hosszabbításban vezettek újra 1-0 után -, nem is volt veszítenivalójuk, és a hajrában már nem volt az a határozott, gondolatgyorsaságban is átlag feletti és kemény védekezés, amit az elején láttunk, és aminek részben az előnyt köszönhettük.

„Az volt a terv, hogy az első negyedben egy góllal vezetünk, és a folytatásban egyet még ráteszünk. Többet is sikerült, ezzel megleptük őket, el is bizonytalanítottuk, de nem teljesen. Keményen hajtottunk utána is, és ha öttel vezettünk volna egyszer is, akkor három vagy akár négy góllal is legyőzzük őket" - kezdte értékelését Kiss Gergő.

"Ezt a nyomást, amit kifejtettünk, bárki nem viselte volna el, a szerbek igen. Más mediterrán ország már összecsuklott volna, ők nem, pedig majdnem osztálykülönbség volt a meccs egyes szakaszaiban, különösen az elején, é ezzel nem őket becsülöm le, hanem magunkat emelem fel" - folytatta.

"Sok fordulópont volt, nem tudnék egyet kiemelni. Viszont még egyszer sem éreztem azt, hogy ennyire felette vagyunk valakinek, ennyire uraljuk három negyeden át a meccset, és utána kikapunk. El sem hittem, hogy innen bukhatunk. 27-28 percig nagyon jól játszottunk, aztán persze fáradtunk, elfogytak a bekkjeink, Gór Nagy Miki után elveszítettük Szivós Marcit, a végén Varga Zsoltit és Madaras Norbit is" - magyarázta a háromszoros olimpiai bajnok, balkezes játékos.

„A végén pedig már nem volt erőnk, mert nem tudtunk pihenni, egyre csak fogytunk. Elég régóta, 1986 óta vízilabdázom, de olyanra nem emlékszem, hogy a hosszabbításban 5-2-es kiállítási arány legyen. Ezt már nem viselhettük el, más csapat sem tudta volna. Még mindig nem hiszem el, hogy nem nyertünk. Borzalmasan fáj a vereség, nem tudom felfogni. Nem azért, mert ez volt az első elveszített vb-elődöntőm, hanem mert becsületesen mentünk előre, tettük a dolgunkat, és mégsem lett meg az eredménye.”

„Jó kérdés, hogy igazságos-e az eredmény. Ez van a táblán. Eggyel kevesebbet dobtunk, mint ők. Annyi biztos: a hosszabbításban már nem volt igazságos a kiállítások aránya. De még így is, kilencven százalékban magamat és a csapatot okolom, hogy nem lett meg" - összegzett.

Madaras Norbert csatlakozott hozzá, szerinte is a rendes játékidőben kellett volna eldönteni a meccset. „Ha higgadtan, talán megfontoltabban támadunk 12-9-nél, akkor meglett volna. Az erőnk is fogyott a végére, de addig elég komoly tempót diktáltunk, és bejöttek a lövéseink, míg nekik kevésbé. Nem szoktam bírózni, nyilván szokatlan volt, hogy a hosszabbítás így alakult. A végén már nem voltunk pontosak, az ellenfél blokkjai viszont igen, de még így is meg lehetett volna, mert nem voltak jobbak. Ez van, ezt kaptuk ma” – magyarázta a négygólos játékos, aki élete egyik legjobb meccsét játszotta.

Kemény nem kommentálta a hosszabbítást, de azt kiemelte, hogy a harmadik negyed közepétől túl sokat hibázott csapata. A szerbek az egész meccsen öttel több előnyt kaptak, a rendes játékidőben azonban csak kettővel, a hosszabbításban ellenben hárommal.

A szombati, tízkor kezdődő bronzmeccsen Horvátország az ellenfél, amelyik 9-8-ra kikapott az olaszoktól.