Gyurta Dániel megint lehajrázta a világot

Gyurta Dániel két éve hatalmas hajrával, métereket ledolgozva, egy századdal nyerte meg a 200 méteres mellúszás világbajnoki címét. Akkor viszont nem indult a négyszeres olimpiai bajnok japán Koszuke Kitadzsima, nagy ellenfele, akivel először 15 évesen, az athéni olimpián találkozott.

Kitadzsima átmeneti kihagyás után visszatért, Gyurta pedig alig várta az összecsapást, mert úszása megváltozott az elmúlt években, már sokkal nagyobb tempóban tudja kezdeni a távot, az első száz métert, nem hagyják le annyira, nem kell mindent a hajrájára alapoznia.

A rajt után Kitadzsima vezetett, de mégsem ő, hanem a mindig erősen kezdő litván Titenis érintette a falat először ötvennél, Gyurta viszont harmadik volt.

Száznál már Kitadzsima vette át a vezetést, a magyar a negyedik helyre szorult, de 150-nél már tisztán látszott, csak köztük dőlhet el a verseny.

Az utolsó ötvenre fél másodperces hátránnyal fordult a magyar, ezt fokozatos csökkentette, tíz méterrel a vége előtt be is fogta a japánt, és végül 22 századdal megverte.

Széles Sándor, a versenyző edzője egy tizeddel jobb időt írt fel a lapra, de természetesen egyáltalán nem bánkódott, hogy nem teljesült a vágya. A kulcsmondat, amit Gyurta lapjára írt, ez volt: több fokozatú, fergeteges hajrá.

„Azért volt szükség a több fokozatra, hogy kicsit elbizonytalanítsuk a japánt, és amikor már esetleg egy megindulás után biztonságban érzi magát, ne is sejtse: veszélyben van. Maximálisan teljesítette Dani, amit kértem, kértünk. Tanári módon versenyzett, végig kontroll alatt tartotta a japánt. Hihetetlen, mekkora hidegvére és mekkora ereje van. Nem volt az egekben a pulzusom, de azért izgultam rendesen, mert nagy volt a tét. Nem volt még aranyunk, most viszont már van, és megint a közös munkánk hozta ezt meg, mint két éve” - magyarázta a szakember.

„Nem izgultam a verseny előtt, csak az optimális feszültég volt bennem, ami egy ilyen versenyhez kell. Így visszanézve nagyon nyugodt voltam, valahogy mindent kizártam, félretettem valahová magamban. Tudtam, hogy végig Koszukéval kell mennem, tapadni rá, ameddig csak lehet, nem hagyni neki egyetlen szabad levegővételt sem, az utolsó métereken pedig legyőzni. Tudtuk, hogy a végét nem bírja annyira, mégis nagyon ment. A vártnál sokkal jobban bírta, de úgy látszik, én még jobban” – értékelt a győztes fülig érő szájjal, és csak azon lepődött meg, hogy az utolsó ötven méteren 33,7-et úszott, azt hitte egy másodperccel jobbat. A japán így is hét tizedet kapott tőle az utolsó hosszon.

„Ezek szerint ilyen fáradt voltam” – tette hozzá, és ment a doppingvizsgálatra.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!