Egygólos vereségnek pszichés oka van

„Az elveszített csütörtöki elődöntő után sokféle forgatókönyvet képzelhettünk el, és azt gondolom, 48 órával egy olyan meccs után pozitívan reagált a csapat. Érkezhettünk volna több energiával, de magunkhoz tértünk, és ha sok hibát is követtünk el, egyenlíthettünk volna” – ez volt az első mondata Kemény Dénes szövetségi kapitánynak.

A bírói felfogással és teljesítménnyel az egész torna alatt elégedetlen szakember utána arra a helyzetre tért rá, amelyik a meccset is befolyásolta, hiszen 11-9-nél Varga Dániel lövésébe az a játékos ért bele, akit kiállítottak. Ezért ötméterest kellett volna adni, ehelyett lefordultak rólunk, és hárommal újra megléptek a horvátok.

„Ahogy hazaérek, aprólékosan kielemzem a meccseinket, szakítok rá időt. Végigveszek minden egyes helyzetet, és két oszlopot csinálok. Az egyikbe azokat a hibákat írom, amelyekkel jól jártunk, a másikba azokat, amelyek egyértelműen sújtottak bennünket. Tévedni lehet egyszer vagy kétszer, az ilyen bírót a nem szándékosan tévedők közé sorolom. Ha nyolc-egy lesz az arány a rossz ítéleteknél, akkor viszont részrehajlásról beszélhetünk. Ezt a mostani helyzetet sem tudom mire vélni, ilyet még nem láttam büntetlenül. A bírónak olyannak kell lenni, mint a kapufának, semlegesnek” – magyarázta.

Kifejtette, az volt a cél, hogy jövőre utolérjük a legjobbakat, de a csapat már most utolérte az olimpiai favorit szerbeket, horvátokat, a győzelmi reakcióikból jól lehetett látni, hogy már nem a tavalyi csapatunkat verték, sokkal jobban örültek ugyanis.

„Néhány gyengébb teljesítmény sajnos végigkísérte ezt a világbajnokságot. A győzelmek nehezen jöttek, ezért nem tudtak a legjobbak tartalékolni, és több erőt félretenni a szerbek elleni csatára, mivel a meccsenkénti 2-3 közepest sem elérő teljesítményt kompenzálnia kellett a többieknek. Érnie kell még a csapatnak, de így sem érdemelte meg, hogy érem nélkül távozzon haza. A szerbek elleni fájdalmas vereségkor csináltuk szarvashibákat. Ötöt vagy hatot is. De ugyanilyen számban volt az, amit nem a csapat csinált. Tehettünk volna magunk is többet az éremszerzésért, való igaz, magunkat is okolhatjuk. De más csapatok is csináltak komoly hibákat, ők most mégis érmesek, mert ők nem szenvedtek a bírók szarvashibáitól.

Varga Dániel felelevenítette, hogy tartással érkezett a csapat, az öltözőben, és mikor kivonultak a meccset lejátszani, a magyar tekintetek tele voltak tűzzel, míg a rivális csendben üldögélt, volt, aki a körmét rágta, más flegmáskodott.

„Ők nagyobbat zuhantak, mint mi, mert ők viszonylag simán kikaptak az olaszoktól, ellenben mi egy drámai meccsből mentünk a kisdöntőre. Nagyon motiváltak voltunk, meg akartuk szerezni a bronzot. Nem lehet arra az egy helyzetre kenni a vereséget, amikor beleblokkolt a kiállított a lövésembe, mert a meccs javarészén rosszul játszottunk.”

„Megint egy góllal kaptunk ki, sorrendben másodszor. Elég valószínű, ennek pszichés okai vannak. Nem tudom megmondani, hogy micsoda, friss még az élmény. Senki nem lett rosszabb játékos a torna végére, az egymásba vetett bizalmunk sem rendült meg, ugyanúgy küzdünk egymásért, de valahogy mégsincs meg a száz százalék” – összegzett az olimpiai bajnok Varga.