Orsolya
7 °C
17 °C

Igazad van, vagy pedig boldog vagy

2013.09.23. 11:11

Hétfőn százéves a világ legidősebb olimpiai bajnoka, Tarics Sándor. A vízilabdázó a civil életben még többre vitte, mint sportolóként, bár az önmagában kivételes teljesítmény, hogy bekerült az 1936-ban győztes magyar csapatba, mert itthon óriási volt a konkurencia, a magyar válogatott ugyanis 1929-től tíz éven át nem kapott ki.

A Berlinben 23 éves Tarics – már csak kora miatt is – nem tartozott a kulcsemberek közé, a Málta elleni meccsen (12-0) vetette be őt a kapitány, négy gólt is lőtt. A hazai németek elleni 2-2 után az utolsó fordulóban a franciákat legalább négy góllal kellett verni, 5-0-ra sikerült.

77 kilós volt, ma már ilyen súllyal elképzelhetetlen komoly vízilabda-karrier, viszont már akkor rájött, mennyire megtévesztő, ha jobbkezes létére ballal is kapura lő. Komjádi Béla fedezte fel, a sportág legendáját második apjaként szerette és tisztelte. Első találkozásukra így emlékszik vissza.

Az Árpád Gimnázium tanulójaként játszottam egy másik gimnázium ellen. A kapus picikét ügyetlen volt, és nem tudta megfogni úgy a labdát, hogy ne lehessen kiütni a kezéből. Biztosan ismeri ezt a jelenetet, amikor makrancoskodik a labda. Pimasz voltam és merész, ráúsztam, kisodortam a kezéből a labdát, ami a gólvonal mögé jutott. Ekkor rám kiáltott Komjádi, hogy várjam meg a meccs után. Első hallásra megijedtem, mert azt hittem, valami nagy disznóságot követtem el, szabálytalanul játszom. Ám ehelyett meglepetésemre a szemfülességemet, egyúttal a csibészségemet emelte ki. Negyedórát beszélgettünk, majd kaptam tőle ebédjegyet, epres rizst vettem belőle, ami nagy szó volt akkoriban. Ez a rendkívül szuggesztív ember hatott rám, én pedig pólós lettem. Édesapám halálakor – 33-ban – is mellettem állt, akkor egyetemista voltam, és amiben csak tudott, segített nekem.”

Úgy gondolja, a pólót nem lehet elfelejteni, nagyon fontos része volt az életének, a vízilabda nélkül nem futhatott volna be világhírű karriert. „Nem féltem senkitől, úgy mondták, hogy sarkantyúk vannak a könyökömön, úgy oda-oda tudtam szúrni, ha sérelem ért” – jellemezte önmagát.

Már a háború alatt amerikai ösztöndíjat kapott, és amikor „itthon kezdtek eltünedezni az emberek”, 1948-ban hivatalos engedéllyel Amerikába települt. Folyamatosan tört előre – gombóc volt a torkában, mint a meccsek előtt, amikor munkába állt –, nyugdíja előtt már tulajdonosa volt annak a mérnöki irodának, amiben dolgozni kezdett.

Ezalatt beválasztották az ENSZ földrengésügyi bizottságába, mert rugós alapokra épített felhőkarcolókat, amik kibírták a kilengéseket. Szabadalmát számtalan építkezésnél használták fel, ötletét a Dobos-torta ihlette, ahogyan a lapok és a krém egymásra épültek. Hárommilliárd dollárra tehető az építkezések értéke, amiken felhasználták találmányát Japántól Iránig és természetesen az Egyesült Államokban is.

„Kidolgoztunk – két mérnök volt még segítségemre – egy technológiát, rugókra helyeztük az alapozást, és ez sikeresnek bizonyult. Dél-Kaliforniában meg is épült hetvenkilencben ilyen szerkezettel egy nagy toronyház, ami kibírta a földrengést. Hozzáteszem, mert a történeti hűséghez mindenképpen hozzátartozik, nem volt nagy földmozgás, de épp akkora volt, amit a műszerek érzékeltek, de a találmány megakadályozta az összeomlást.”

Tarics életszemléletét, jellemét, kisugárzását tökéletesen jellemzi, hogy a kihagyhatatlan riporteri kérdésre, miről szokott álmodni, csak annyit mondott: nem miről, hanem kiről, Marylin Monroe-ról.

Egy másik igazán karakteres mondatában a hosszú élet titkáról így vallott: „Igazad van, vagy pedig boldog vagy.” Amikor ezt a mondatot nagy nyilvánosság előtt elmondta, felesége is elmosolyodott. Pillanatnyilag miatta aggódik, mert agyvérzést kapott a nyáron, lebénult a fél oldala, de napról napra jobban van.

Amikor komolyra váltott, így folytatta: „Ne rakjunk olyasmiket a testünkbe, ami nem odavaló: cigaretta, alkohol, drog nélkül nem romboljuk le azt, amit kaptunk a világra megérkezve."

Kemény Dénes és egy világsztár is köszönti

A Magyar Olimpiai Bizottság nevében Szabó Bence főtitkár köszönti a bajnokot magyar idő szerint este tíztől. Kemény Dénes, a pólósok elnöke is gratulál neki, és lesz egy meglepetésvendége is, aki olimpiai bronzérmes teniszező. Tarics még öt évvel ezelőtt is mindennap teniszezett, autót is vezetett.

Elképesztő élettörténet az övé, hiszen Hitlert is látta a díszpáholyban, Jesse Owens futását is átélhette 1936-ban. „Mindenhol hatalmas horogkeresztes zászlók voltak, meneteltek a katonák. Csak a győzelem kellemes emlék.”

Owens aranyára így emlékezett vissza. „A német versenyzőnek tapsolt Hitler vezetésével a hazai publikum, ám Owens pocsék technikával túlugrotta őt. Az egyik magyar szakedző, aki épp mellettem állt, nem véletlenül mondta: ha ez a srác megtanulna ugrani is, akkor legalább harminc centivel nagyobbat repülne. De hát Owens akkora klasszis volt, hogy így is nyert.”

André Agassi és Joe Montana volt a szomszédja San Francisco egyik külvárosában, ahol jelenleg is él.

A 2012-es londoni olimpián azt mondta magáról, úgy érzi magát, mint egy öreg csataló, aki ha meghallja a kürt hangját, felpezsdül a vére.

Legutóbbi, tavalyelőtti magyarországi látogatásán is elment a műegyetemre – 2006-ban rubindiplomát kapott –, mert mostanában is találmányokon, szabadalmakon gondolkodik.

Nagyon szeretnék még Magyarországra menni

„Csak a Jóisten tudja, mikor megyek legközelebb Magyarországra, az már lehet, hogy nem fér bele az életembe. Nagyon szeretnék menni megint és megint, mindig úgy mondom: hazamegyek – annak ellenére, hogy itt élek Amerikában több mint hatvan éve.  Az idő most már gyorsabban halad, az emberi test öregszik: nem tudom megmondani, még képes leszek-e ilyen hosszú útra” – mondta a Digisportnak.