Nemcsak Hollandiát, a bírókat is lenyomták az Eb-döntőben a pólósnők
A magyar női vízilabda-válogatott a tavalyi világbajnoki szereplés után némileg váratlanul, de nagyszerű játékkal, egymásért küzdő csapat benyomását keltve megnyerte az Európa-bajnokságot Belgrádban.
Az aranyéremmel megváltotta a helyét a riói olimpiára – Brazília, Kína és Ausztrália mellett –, a többi komoly csapat pedig küzdhet majd egy iszonyú kemény, olimpiai erősségű tornán ugyanezért.
Íme, mely nemzetek harcolnak a még fennmaradó négy helyért:
- Hollandia
- Olaszország
- Spanyolország
- Görögország
- Oroszország
- Egyesült Államok
- Kanada
A nagy siker után érdemes végignézni a döntő statisztikáit.
Hárommal többször játszottak emberelőnyben a hollandok, ők tizenegyszer, mi nyolcszor, de mindkét csapat 4-4 találatot ért el emberfórból.
A játékvezetők általában próbálnak az egyenlőségre törekedni, de a játék nemcsak ezen részében, hanem a támadóhibáknál sem adott a látszatra az orosz Naumov és a szerb Putnikovics.
A magyaroknál ugyanis kilenc, míg az ellenfélnél négy támadó szabálytalanságot láttak. Vagyis a magyarok öttel több támadást nem fejezhettek be lövéssel, ami nagy különbség. Egyúttal, esélyt kínál a lefordulásra is.
Nem véletlen, hogy a hollandok 32-szer, míg a magyarok mindössze 24-szer lőttek kapura.
Így még inkább elismerésre méltó, hogy a magyarok 9, míg a hollandok csak hét gólt lőttek.
Gangl Edina kapus 63 százalékkal hárított a labdákat, ami kimagasló. Az elődöntőben, az olaszokkal szemben is nyerő ember volt, hasonló adatokkal.
7-7-es döntetlennél egyébként Tóth Ildikó volt a nyerő ember, aki centerből küzdötte ki a lövés lehetőségét, és mindkétszer tökéletes volt a megoldása. Tóthnak nem volt rontott lövése. És csak két lövése volt, mindkettőt a hajrára, vagyis a legfontosabb pillanatokra tartogatta.
Ugyanez igaz, vagyis a hibátlan lőlap, a balkezes Kisteleki Hannára is, aki most került vissza a csapatba. Nem volt rossz döntés, hogy a keretbe került.
Bíró Attila szövetségi kapitány, aki első nagy tornájára vihette a lányokat - Kemény Dénes segítője volt a 2009-es vb-n -, talán ezekre is felkészítette a csapatát. Mert az is szembetűnő volt, hogyan javult fel az utolsó három napra, vagyis a legfontosabb szakaszra a csapat.