Judit, Xénia
17 °C
31 °C

Póló-Eb: élveztük, hogy tiszta erőből kell játszani

2016.01.28. 10:50

A magyar vízilabda-válogatott bronzérmes lett az Európa-bajnokságon, a harmadik helyért viszonylag simán a görögöket győzte le. A válogatott csapatkapitánya a Vlv.hu-nak adott interjúban összegezte a belgrádi Európa-bajnokság tapasztalatait, és beszélt az előttük álló feladatokról.

„Kazany után egyértelmű volt, hogy mindenki rosszul érzi magát és ahhoz sem fért kétség, hogy bizonyos dolgokon változtatni kell - mind csapatszinten, mind egyénileg. Hogy csapatszinten milyen változások történtek, az kívülről is látszott, ez [Benedek] Tibor döntéseinek sorozatát jelentette. Amit pedig egyéni szinten meg lehetett tenni a változás érdekében, az minden játékosnál más és más volt, a fejlődés az Európa-bajnokságon bizonyos megoldásokban volt tetten érhető. Csapatszinten elindult egy újfajta gondolkodás, s az egyének hozzátették már a klubszezon alatt, a mindennapokban azt a munkát, amivel végül a csapat teljesítménye is javult.”

„A védelem nem feltétlenül azért volt jó, mert azt a védekezést, amit elkezdtünk, olyan nagyon jól csináltuk volna, hanem azért, mert volt valami, amit elfogadtunk, nagyon hittünk benne és feldobott minket az a tudat, hogy ezzel jobbak lehetünk, mint az ellenfelek. A kivitelezésbe sokszor hiba csúszott, de az utolsó pillanatban egy blokk vagy egy besegítés vagy az utolsó utáni pillanatban egy végig fantasztikus Nagy Viktor mentette a helyzetet, ezért mondhatom azt, hogy tulajdonképpen az oroszok elleni meccs első negyedének kivételével az egész Eb-n jó volt a védekezésünk.” 

Én hiszek abban, hogy ha ezt a védekezést nem csak nagy elánnal és hittel fogjuk művelni, hanem még pontosan is, akkor még masszívabb lesz, még kevesebb gólt kapunk és a lefordulásaink számát is növelni tudjuk, hiszen ez is az egyik hozadéka lenne ennek a hatékony védekezésnek.

„Nagyon nem játszottunk jól a Volvo Kupán, viszont már rajta voltunk azon az íven, amit be kellett járnunk ebben az időszakban. És azt hiszem, ez aztán látványosan megmutatkozott az Európa-bajnokságon, rögtön a görög meccsen. Szerintem jó színvonalú játékot mutattunk, és onnantól kezdve meccsről meccsre javult a csapat. Az oroszok elleni mérkőzés első negyede egy kicsit "bekavart", volt egy lefelé tartó kis görbe ebben az ívben, de ez egy nagyon rövid görbe volt és utána végig egyre jobban játszottunk, szerintem.” 

„Mi, hogy úgy mondjam, nem az a rutinból játszó, a meccseket kisujjból kirázó csapat vagyunk, élveztük azt, hogy tiszta erőből kell játszani, minél több gólt kell lőni először az oroszoknak, aztán a törököknek. (...) Érdekes volt látni a török meccs után, hogy mindenki búslakodik, nem arra gondol, hogy 20 gólt lőttünk, hanem arra, hogy kár volt kihagyni még öt-hat másik helyzetet, mert akkor még nem tudtuk, hogy mit ér a 15 gólos különbség. 

„Ha nagyon muszáj lenne kisajtolni belőlem, hogy mi az, ami miatt elveszítettük az elődöntőt, akkor talán azt tudnám mondani - és nem véletlen, hogy a negyedik negyedet vesztettük el -, hogy mintha egy picit valóban elfáradtunk volna, mintha felőröltek volna minket a montenegróiak. Ha egy pici különbség volt a két csapat között, akkor szerintem ez volt az”. 

A fiatalok szerintem azt hozták, amiért bekerültek a csapatba: lendületet, gyorsaságot, pimaszságot - és gólokat. 

„Sok feladatom volt és szerintem sok mindent sikerült jól megoldanom. Azért van hiányérzetem. Elsősorban a támadójátékkal kapcsolatban, ezen belül is leginkább a góllövésre gondolok. Tudok sok mindenben segíteni a csapatnak, de a góllövésnek örülnek a legjobban a többiek is, ezen a téren előre kell lépnem, fejlődnöm kell. Azt hiszem, hogy a lélektana ennek a visszahúzódásnak az volt, hogy nagyon arra figyeltem, jól működjön a csapat, másoknak is jól menjen a játék és ez egy kicsit elterelte a figyelmemet arról, hogy ösztönszerűen jöjjenek belőlem a jó lövések, illetve a gólok. ”

„A bronzmeccs előtti pihenőnapon volt a lányok döntője. Körbekérdeztem, hogy ki szeretne kimenni és a csapat nagy része szívesen ott lett volna, hogy a helyszínen drukkoljon. Viszont a következő pillanatban mindenkinek leesett, hogy másnap a bronzért játszunk, ami nekünk nagyon fontos. Azt hiszem, ez a dolog jól példázza, hogy drukkoltunk a lányoknak, örültünk a sikereiknek, de a saját mindennapi elfoglaltságai nem tették lehetővé, hogy jobban elmélyedjünk az ő versenyükben. A döntőjüket tévén néztük, nagyon drukkoltunk, a sikerük feldobott minket, viszont folyamatosan a magunk dolgával kellett foglalkoznunk, mert abból nagyon sok volt.”

A jövő

„Mielőtt a csoportokról beszélnék: örülök, hogy még három hetet el fog tudni tölteni együtt a válogatott. Ez az ív, amit az Eb-n mutatott játékunk kirajzol, továbbra is felfelé visz minket, s a trieszti torna - amellett, hogy a tétje nagyon nagy, mégiscsak az olimpiai kvalifikációról van szó - a fejlődésünket fogja szolgálni. Nekünk minden tétmeccsre szükségünk van. Ami a csoportot illeti, nem volt zsákbamacska, az lehetett az egyetlen kérdés, hogy hozzánk kerül a spanyol csapat vagy nem. Ha ha nálunk lett volna, annak sem lenne nagy jelentősége. Lesz nyolc meccsünk, amelynek mindegyikét szeretnénk megnyerni.”