Egyed, Egon
13 °C
28 °C

Csernus Imre is sokkolta a lányokat, ha kellett

01
2016.01.30. 14:35
A mélyvízbe kerülő szövetségi kapitány elég jól úszott a belgrádi vízilabda Európa-bajnokságon, bemutatkozó tornáján aranyérmes lett a nőkkel. Ez csak a kezdet, van még egy olyan érem, amit hazahozna Bíró Attila. Új-Zélandról tért haza, az amatőröknél is profizmust tanult.

A hollandok elleni Európa-bajnoki döntőben az első és a harmadik negyed legvégén is gólt kapott a magyar csapat. Egyszer sem lehetett viszont azt érezni, hogy mindez kizökkentette volna a játékosokat, pedig lelkileg nem volt könnyű helyzet, hiszen a találatok miatt nem előnnyel, hanem döntetlennel mehettek pihenőre. Olyan kisugárzásuk volt azonban, hogy ők semmiképp sem veszíthetnek. Így látszott a kispadról is?

Bíró pályaíve

Bíró Attila 1966. május 9-én született Egerben. Pályafutását is a városban kezdte, majd a Fradi játékosa lett, sokszoros válogatott. Olaszországban, Görögországban, Törökországban is légióskodott, 2009-ben Kemény Dénes segítője volt. 2012-től 2015 nyaráig vezette az új-zélandi csapatot.
Szerződése eredetileg áprilisig szólt itthon, az Európa-bajnoki arany után máris meghosszabbította neki a szövetség a 2017-s vb végéig.
Segítői: Áts Bertalan és Tóth László.

Sokan mondták nekem, akik tévén nézték, hogy jó volt látni a lányok arcát, no meg a tekintetüket. Kétséget én sem láttam senkién sem. Önmagukban hittek valamennyien, másodsorban pedig a csapat sikerében. Láttam a csak azért is szenvedélyt bennük, a két last second gól után, de ez csak erősebbé tette őket. Dacot váltott ki belőlük, nem nyomta le őket.   Ha olykor átpillantottam a hollandokhoz, inkább értetlenséget éreztem. Mintha nem hitték volna el, hogy az előző két győztes meccsük után, amikor simán megvertek minket, még mindig döntetlen állás, még mindig nem ők vezetnek, egy pillanatra nem dőlhetnek hátra. Azt hiszem, ők könnyebb meccsre számítottak tudat alatt, és nem ilyen brusztolósra. Hollandia három vb-döntőt veszített a futballban, szerencsére miattunk is három nagy tornán maradt nekik az ezüst a női vízilabdában. Az Eb-n a spanyolok, a vb-n az amerikaiak verték őket.

Pedig mi az elődöntő eufóriáját és majdnem hibátlan játékát nem tudtuk megismételni. Ezért is volt valamelyest nehezebb a meccs, mint az olaszokkal szemben.

Mi volt a legfontosabb tanulság?

A csapat visszatükrözte az én hitemet. Azt mondják, az a jó, ha az edző tudatát megjeleníti a csapat. Egyetértek ugyanakkor Faragó Tamás nagy mondatával, hogy az edző csinálja a csapatot, amíg viszont az megtörténik, nekem kell támogatást adni. Külön örömöm, hogy a magyar kultúra napján nyertük meg ezt az aranyat. Nekem ez egy fontos részlet.

Cseh Tamás is szurkolt, nem veszíthettek

Január 22-én született Cseh Tamás is, aki András fiával rendszeresen járt a Fradi meccseire, amikor éppen Bíró ott játszott. Összebarátkoztak, a néhány éve meghalt híres zenész felesége a döntő előtt írt egy sms-t a kapitánynak, hogy Tamás is szurkolni fog nekik.

„Ezek után nem veszíthettünk.”

Egyszer sem tért ki a bírókra az Európa-bajnokságon, pedig voltak olyan ítéletek és tendenciák, amiket meg is említhetett volna. Akár az elődöntőben, akár a döntőben.

Ilyen névvel kezdjek el bírózni? Hogy nézne az ki? Megpróbálom a jövőben is tiszteletben tartani a játékvezetést, szerintem ez visz előre. A laikusoknak ha fel is tűnt, hogy érezhetően többet játszunk hátrányban, ha érezhetően több kontrát ítélnek ellenünk, nem szabad, hogy a gondolataim elterelődjenek. Nekem a vízre kell összpontosítani, nem a partra. Ha nem a játékra figyelek, esélyt adok az ellenfélnek, amit nem tehetek meg sem magam, sem a lányok miatt. Egyébként a köztársasági elnök úr, Áder János felhívott a meccs másnapján, és ő is a szerb játékvezető számunkra nem kedvező ítéleteit emelte ki. Az a fontos, hogy el tudtuk viselni, ha nincsenek velünk.

Egy kicsit menjünk vissza az időben. Mondjuk szeptemberig, hiszen elsején kapta a megbízatást. Mikor találkozott először a lányokkal?

A válogatott többségével még szeptemberben, elutaztam Kiriszibe egy tornára, de ott csak két klubcsapatot tudtam még megnézni. A Dunaújvárost és az Újpestet. Az első igazi nagy találkozás októberben volt, öt nappal az első Világliga-meccsünk előtt. Nem voltam ismeretlen számukra, hiszen a két előző vb-n találkoztunk, az új-zélandi és a magyar válogatott ugyanott lakott. De mikor régebben találkoztunk, értelemszerűen nem voltam az irányítójuk.

Ezen az első edzésen mit tapasztalt?

Finoman szólva is letargiát. Egy mosoly nem volt. A feszültség viszont egyénenként is érződött, így hát csapatszinten még inkább. A világbajnoki kilencedik hely után romok voltak. Fizikálisan viszont abszolút jó állapotban volt mindenki, ez az elődöm, Merész András és kollégái érdeme. A mentális felkészítéssel nem lehetett várni, azonnal munkának kellett látni. Ebből a munkából a stábom is kivette a részét, az érdem nemcsak az enyém.

Először nem is edzőre, hanem pszichológusra volt szükség?

Mindkettőre. Én magam is lelkiztem a lányokkal, de ott volt már velünk Csernus Imre is, ő is sokkolta őket, ha kellett. De ugyanígy simogatott is, ha éppen azt kívánta meg a helyzet. Nem volt sok időnk, bele kellett ugrani a legnagyobb mélységekbe. Volt olyan játékos, akinek mértük az önbizalmát, de inkább nem is mondom, milyen érték jött ki. Amikor a csapategységet vizsgáltuk, hát az sem túlzottan bizalomgerjesztő. Imre hiteles személyiség volt előttük, nem tudták manipulálni, így végre megkaptuk a kórképet, szembesültünk azzal, mit vettünk át, és onnan lehetett kezdeni a munkát.

Az első, olaszok elleni meccs nyilván nem volt elég ahhoz, hogy elfogadják önt. Mikorra teljesedett ki a hitelessége?

Az első meccsen kellett megtenni az első lépést. Mivel ez nem sikerült rosszul, igaz csak ötösökkel nyertünk, a vezetés után sem tudtuk befejezni a rendes játékidőben a világliga-meccset. Az első lépcsőre így léptem fel. Az igazi áttörést azonban, hogy a hitemben higgyenek, a novemberi kínai túra hozta meg. Hét meccset játszottunk Kínában Kínával, kínai játékvezetőkkel, és mindössze csak egy meccset veszítettünk. Akkor éreztem meg igazán a bölcsesség igazságát: lakva ismeri meg az ember egymást. Mégiscsak össze voltunk zárva Sanghajban. Figyeltünk egymásra, az apróságokra is. Annak nagy haszna volt, már akkor is éreztem.

Személyi változások alig voltak a keretben az előző vb-hez képest, ezért azt mondhatjuk, hogy ez a mentális felkészítés egész jól sikerült.

Szerintem is. Csabai Dóra és Kisteleki Hanna volt az új ember a mezőnyben, Kasó Orsi pedig a kapuban. Hanna balkezes, szerkezetileg és taktikailag a jelenléte nagyobb változást hozott, mint mentálisan. Bár őt nem frusztrálta egyáltalán a gyenge világbajnoki szereplés, hiszen nem került be a csapatba. Gyorsan el kell mondanom, ezek a lányok azért nagyon profik voltak az érkezésem előtt is. Csak korábban a mozaikok nem kerültek valahogy egymás mellé.

Kemény Dénes elnök mondása, hogy a vízilabda kapussport. Számított arra, volt annak előjele, hogy Gangl Edina szárnyakat kap,és a legfontosabb meccseken ennyire meghatározó teljesítményt nyújt?

Nem volt rá írva, hogy az övé lesz az extra teljesítmény. Nem is vele kezdtem. Kasó Orsit lecseréltem az első meccsen, mert már nagyon vezettek a hollandok, nem szerettem volna, ha még inkább porrá zúzzák az önbizalmát. Edinával közelebb jöttünk, és onnantól kezdve megmutatta a valós tudását.

Vagány, pimasz, szemtelen volt, elbizonytalanította az ellenfelet, és nagy tartást adott a társainak.

A társak blokkolása is kellett, mert ez csapatjáték, egymásra vagyunk utalva. És biztos vagyok abban, hogy ő ennél még lesz jobb is.

Út az aranyig

Hollandia 10-14

Görögország 9-6

Portugália 27-1

Törökország 25-0

Oroszország 11-10

Franciaország 18-6

Olaszország 10-5

Hollandia 9-7

Megvan a győztes csapat, ilyenkor könnyebbség, hogy Kisteleki Dóra akár vissza is térhet? Jó ilyenkor, hogy van konkurencia?

Nincs olyan helyzetben a magyar válogatott, hogy lemondjon Dóráról. Ő most nyíltan és egyenesen előre kérte, hogy ne vegyem számításba magánéleti problémái miatt. Örültem neki, hogy ezt előre jelezte. Nincs a világon olyan csapat, amelyiken ő ne tudna segíteni.

Általánosságban igaz, hogy a válogatott kapuja mindenki előtt nyitva áll. A konkurencia elősegíti a fejlődést. Most Bolonyai Flóra maradt ki kapusposzton, ám mindez nem örökre szól. A feladathoz keresek embereket. Három ilyen kapusa egyik más riválisnak sincs, ebből csak jól tudunk kijönni.

 

Márciusban páholyból nézhetjük, hogyan feszül egymásnak Európa öt mögöttünk végző csapata és az USA valamit Kanada.

Nem véletlenül mondják, hogy kijutni nehezebb, mint ott jól szerepelni. Három olyan csapat marad otthon, amelyik ha érmes lenne Rióban, nem lenne meglepetés. Nekem a görög kolléga már a hazai felkészülési tornán azt mondta, hogy március huszonhatodika, az olimpiai selejtező negyeddöntője a legfontosabb nap az életében. Nálunk a játékosok arra a hétre pihenőt kapnak, és nyugodtan szemlélhetik, ki jön a tornáról, ami egy mini-vb.

A 2012-es olimpia után egyöntetű volt a szakemberek véleménye, hogy a magyar a jövő csapata. Vagyis a 2016-os olimpia egyik favoritja. A ciklus első két évében két bronzéremmel ennek jelét is adták, aztán jött a rosszul sikerült harmadik év. Az Eb-arany azt jelezte, fejlődési pályán vagyunk. Aki Eb-t nyert, szükségszerűen olimpiai esélyessé lép elő. Helyes ez a közelítés?

Helyes. Szeretnénk történelmet írni, mert a női válogatottnak negyedik helyei már vannak, érme azonban nincs. Azért fogunk dolgozni, hogy legyen. Mivel én Új-Zélandot vezettem az előző két világversenyen, nem láttam bele, miért tört meg a fejlődési pálya. Egy biztos, igyekszem addig fiúsítani a válogatottat, hogy kiszámíthatóbb legyen.

Ezt hogy kell érteni?

Aki gyengébb nálunk, azokat verjük meg magabiztosan, ha álmunkból ébredünk is. Akik esetleg erősebbek, azok se mehessenek ellenünk biztosra. A lányok iszonyú lelkiismeretesek és fegyelmezettek az edzésen, motiváltak is, tele vannak ambícióval. Sok szempontból a férfiak előtt vannak, akiket noszogatni kell. A férfiakból a meccsen mindig kijön a tudásuk, a női lélek rejtelme, ha olyan lábbal ébrednek, akkor nem jön ki belőlük a maximum.

Harc után már okos a katona, ez egy jó mondás. Megpróbálok a harc előtt is okos lenni.

Mert két olyan torna jön most a lányok életében, ami nem jön vissza, nem megismételhető. Hiszen Rio után Budapesten lesz a vb.

Új-Zéland és borok

Amikor Bíró az új-zélandi válogatottat vezette, szabadidejében egy borászathoz is elment dolgozni pénzt sem kérve, hogy tovább képezze magát és a tudását. Szülővárosában ugyanis van egy családi pincészetük, és nagyon szereti az igényes borokat. A technológiában nem látott sok újdonságot, de sok tapasztalatot szerzett és olyan fehérborokat ivott, amik csak a franciákkal versenyezhetnek. Ő már csak tudja, hiszen van erről vizsgája és papírja.

A csapatot is vendégül fogom látni majd márciusban egy koccintásra. Nem előre fogunk inni a medve bőrére, csak akkor fogjuk megünnepelni csapatépítő jelleggel az aranyat, Riót, mert most mindenki visszament a klubjához, és már arra koncentrál.”