Vencel
7 °C
24 °C

Csurgó Dénes

újságíró Gazdaság

A korrupció nem lett kisebb, de egyre kevésbé akarnak róla beszélni

Az EY felmérése szerint a cégvezetők közel ötöde belemenne egy korrupciós ajánlatba, de egyre kevesebben hajlandóak részt venni a felmérésben.

6 órája

Garancsi hotelje is kapott hitelt az Eximbanktól Garancsi hotelje is kapott hitelt az Eximbanktól

Kétmilliárd forintnyi Eximbank hiteléből építheti a Market Építő Zrt. szállodáját a Clark Ádám téren.

7 órája

Semmi nem áll már a söróriás útjában

A részvényesek is leokézták, hogy a világ legnagyobb sörgyártója megvegye a Dreher tulajdonosát.

8 órája

Fura művészeti projektnek indult, aztán még sokkal furább túlélési projekt lett abból, amibe egy 25 éves brit performance-művész, Rebecca Moss keveredett. Moss leginkább az nevetségesen abszurd projektjeiről ismert a brit művészvilágban, mint amikor drámaian legurult egy egérfogókkal telerakott dombtetőn.

Augusztusban egy újabb projektre indult, amikor "rezidens művészként" felszállt egy 65 ezer tonnás, 14 milliárd dollár értékű árut szállító teherhajóra Vancuverben, ahol a természet és az ember alkotta környezet összecsapásának komikus aspektusait, vagy mi a fenét akarta megragadni.

Ennél viszont sokkal érdekesebb helyzetbe csöppent, ugyanis egy héttel azután, hogy a hajó elhagyta a kikötőt, a hajót tulajdonló globális szállítmányozó cég csődbe ment. Ennek pedig az lett a fura eredménye, hogy a hajót egyik kikötő sem engedi kikötni, attól tartva, hogy a cég nem fogja tudni megfizetni a kikötői díjakat.  Így most

vagy ezer konténernyi fagyasztott krumpli, a kéttucatnyi legénység és az abszurdista művész céltalanul sodródik a nemzetközi vizeken,

és fogalmuk sincs, hogy mikor köthetnek ki végre. Moss, ha néha működik a wifi a hajón, beszámol az élményeiről, ahogy "összeköt minket a globális vállalatokkal szembeni kiszolgáltatottság, amelyek hagyják, hogy itt vesztegeljünk." Moss persze azt is bevallja, hogy miközben elég drámai a helyzet, ő ennél jobb abszurd művészeti projektről nem is álmodhatott volna. 

Nem indult túl jól a velencei kirándulás azoknak az utasoknak, akik az easyJet vasárnapi járatával utaztak Gatwickről az olasz városba, az úton ugyanis minden repülőn utazó második legrosszabb rémálmátkellett átélniük:

azt, hogy egy utas azt üvöltözi egész úton, hogy Allahu Akbar.

A járat utasai ugyanis együtt utaztak egy férfival, akit a brit hatóságok éppen Olaszországba deportáltak, az úr pedig ettől nagyon nem volt boldog, és valószínűleg azt gondolta, hogy ha neki rossz, akkor legyen mindenki másnak is az. Éppen ezért végig üvöltözte az utat, a repertoárja pedig változatosan hátborzongató volt. A járat utasai 

  • 29-szer hallgathatták meg, hogy Allah magasságos;
  • 17-szer, hogy "jön a halál";
  • és kilencszer azt, hogy "mind meg fogunk halni".

Az e mellé rúgkapáló és vonagló férfit kísérő hatósági emberek próbálták leállítani, de ez nem igazán sikerült. A  férfi persze ártalmatlan volt, ezt viszont az utasok nem tudhatták, mind ahogy azt sem, hogy a kiabáló embert a brit hatóság emberei kísérik, így nagyon sokan végigrettegték az egész utat és maguk is áldották az urat, amikor végül landoltak Velencében.

 Akkor most én is szeretnék indulni az Index véletlenül festőien megkomponált fényképversenyén, egy remekművel, aminek címe:

Utolsó vacsora a közgazdász vándorgyűlésen

accidental renecance közgazdász vndorgyűlés

A képet a Magyar Közgazdasági Társaság éves gyűlésének oldalán találtam, rögtön a nyitóoldalon ez a kép fogadja a látogatót. Középen a társaság elnöke, Kovács Árpád szónokol, vélhetően a felebaráti szeretetről, a megbocsátásról és a mennyeknek országáról.

Baloldalt Péter és János (Domokos László ÁSZ elnök és Nagy Márton MNB alelnök) sutyorognak egymás fülébe, jobb oldalt Máté és Simon (Varga Mihály miniszter és Patai Mihály, a Bankszövetség elnöke) hallgatják a példabeszédet, és várják már a tényleges vacsorát. A Úr mellett pedig piros köntösével Mária (hegedűs Éva, a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke).

Talán nem olyan erős, mint az Index véletlen reneszánsz rovatának eddigi darabjai, de mindenképpen van benne annyi magasztosság, dráma és kompozíció, ráadásul véletlenül, hogy rá lehessen sütni a plecsnit.