További Tech cikkek
- Az Instagram ezentúl korlátozza a politikai tartalmakat
- Japán szigorítana a mesterséges intelligencia fejlesztésén
- Elképesztő változáson esik át a Waze
- Fél évig akár féláron is használhatják a vezetékes internetet a Digi előfizetői
- Aggódik az Apple az iPhone miatt, biztonsági kockázatokat rejthet egy uniós szabályozás
Írjon saját magának egy néhány szavas, angol vagy magyar nyelvű, semleges hangvételű emailt, majd tekintse meg ugyanezt a levelet a Gmail webes felületén. A levél melletti, jobb oldali hasábban nagy valószínűséggel tematikus hirdetéseket lát majd: ezeket a Google helyezi el azoknak a szavaknak az alapján, amelyek az emailben szerepelnek. Ha például azt írja: „Akarod-e, hogy te is megkapd az asztalosom számát, aki kiváló bútoripari szakember?”, a Google hirdetési rendszere a levél mellett megjeleníti egy áramkörtervező cég, egy burkolóanyagbolt, egy lakberendező szoftver és egy IQ-teszt hirdetését, mint az az alábbi ábrán látható.
Ha szomorkás hangulatú verset idéz levelében, például hogy „Letéptem ezt a hangaszálat/Már tudhatod az ősz halott”, egy devizakereskedő cég reklámja jelenik meg az email mellett – azt ne kérdezze, miért, valahogy így alakult.
A hirdetések kiszűrésére pompás szoftvereket találtak már ki, ott van rögtön az AdBlock, ami a gmailes reklámokkal is elbánik, de ha valaki nem akar a telepítéssel bajlódni, létezik egyszerűbb módszer is. Egy kaliforniai digitális művész, a Berkeley és a Stanford egyetemek óraadó tanára, Joe McKay rájött, hogy ha beírja az emailbe a suicide, death, 9/11 és a murder szavakat (öngyilkosság, halál, 9/11 és gyilkosság), a Gmail egyáltalán nem jelenít meg hirdetéseket a levél mellett. És valóban:
McKay nem elégedett meg ennyivel, tovább kísérletezett, és kiderült, hogy ha túl hosszú az üzenet, a Gmail újra kiteszi a hirdetéseket; és hogy ezt a jelenséget újabb borzasztó szavak beillesztésével lehet elkerülni. „Hosszas tesztelés után rájöttem, hogy az email további részében minden 167. szó után kell beilleszteni egy-egy katasztrófát vagy tragédiát” – írja McKay a szájtján. „Én a rend kedvéért általában bedobok még néhányat.”
A módszer mindennapi használata kissé nehézkes, különösen ha az ember nem kívánja a szörnyű szavakkal halálra ijeszteni levelezőpartnereit. McKay olvasóinak további kísérletei kimutatták, hogy a „suicide, genocide, polkacide” levélbe illesztése ugyanolyan jól működik, mint az eredeti változat, elrejteni viszont nehéz a kézi adblockot: sem a betűméret csökkentése, sem az aláírásba csempészése nem működik, mert ezekben az esetekben megjelennek a hirdetések. Működik viszont az a módszer, hogy a feladó a háttérszínnel megegyező színre (alapesetben fehérre) állítja a betűszínt, de ez még ijesztőbb lehet, ha a címzett kijelöli az email szövegét, és előtűnik a borzalom.
McKayénél kreatívabb módszerrel állt elő a Should Be Free blog, amely a következő varázsmondatot veti be a Google hirdetései ellen: „I enjoy the massacre of ads. This sentence will slaughter ads without a messy bloodbath.” (Imádom a hirdetések lemészárlását. Ez a mondat anélkül gyilkolja meg a reklámokat, hogy mocskos vérfürdőt okozna.”)
Kipróbáltuk, és legnagyobb meglepetésünkre a hirdetésgyilkos módszer magyarul is működik:
A Google magyarországi sajtóképviselete nem tudott felvilágosítást adni arról, hogy figyeli-e a rendszer az emailekben előforduló, tragédiára utaló szavakat, és ha igen, pontosan melyeket. Annyit érdemes megjegyezni, hogy a hirdetések olyan esetekben is elmaradhatnak, amikor az email semmilyen tragédiára utaló szót nem tartalmaz. Kísérleteink szerint a rendszer például nem érzékeny a retek, ZIL és guminő szavakra...
... nem jelenít meg ugyanakkor hirdetést, ha az emailben szerepel a süti, a sóvár és a sárgarépa. Érthetelen.