A felfújható guminőtől a szexrobotig

A nyolcvanas években, amikor a kiválasztottak már különösebb diplomáciai bonyadalmak nélkül eljuthattak egészen a Mariahilfer Strasséig, a műkutyaszar és robbanós cukor mellett a felfújható guminő számított a legmenőbb importcikknek. Vagány, fickós vidéki állatorvos negyvenedik születésnapi bulija nem múlhatott el guminő nélkül, de ez persze csak poénnak volt jó: a modellek anyaga, összeszerelési minősége és élettartama hosszú időre elrontotta a guminő imidzsét, és ettől az átoktól a mai napig nehezen tud szabadulni a szerencsétlen.

Guminő kívülről és belülről

Az olcsó, néhány ezer forintos guminők csak a dobozukon látható képek szerint néznek ki jól, amúgy silány műanyagból – általában vinilből – készülnek hegesztéses módszerrel, mint a filléres strandlabdák, ráadásul nem bírják a rendeltetésszerű használatot, és az első néhány alkalom után kipukkannak. A vinilnőket árban és szolgáltatásban is felülmúlják a jobb minőségű latexből, illetve különböző fantázianevű (futurotic, cyberskin) műanyagokból hegesztés nélkül készült guminők, amelyeket a hazai szexshopokban 20-40 000 forintért árulnak. A felfújható guminők legfontosabb fícsöre a testnyílás, amiből a legéletszerűbb modellek mindjárt hármat is felvonultatnak, sőt a drágábbakba állítható sebességű vibrátort is szerelnek a gyártók. Ezek a modellek azonban a szexpiac páriáinak számítanak, főleg amióta megjelentek az igazán életszerű és ennek megfelelően drága guminők.

A szilikon az új vinil

”Az én drága Jennym tegnap megérkezett az otthonomba! Semmi probléma nem volt a francia vámon, a repülőtérről a címre a SEKO France szállította, minden károsodás nélkül” – írta Arnaud, egy elégedett műnőtulajdonos tavaly december 11-én kelt beszámolójában. ”Jenny fantsztikus! Hihetetlen, milyen élethűen néz ki!!! Bámulatos test, lélekkel teli arc, romantikus smink... A szépsége szíve üt” – lelkendezett az RD-4494 típusszámú RealDoll boldog tulajdonosa.

A RealDollokat készítő kaliforniai Abyss Creations a kilencvenes években az elsők között lépett a piacra minden addiginál élethűbb modelljeivel, amelyek azóta is a műnőfetisiszták kedvenc szexuális segédeszközeinek számítanak, bár ők jobban szeretik műalkotásnak hívni a babákat. A RealDolloknak szinte semmi közük az olcsó, felfújható guminőkhöz, viszont valóban van közük a művészethez. Annyi mindenképpen, hogy az Abyss Creations atyja, Matt McMullen valóban művészkedéssel (egészen pontosan Halloween-maszkok készítésével) foglalkozott, mielőtt műnőgyártásra adta volna a fejét.

A ReallDoll-féle műnő az alapítás óta eltelt évtizedben kultfigurává nőtte ki magát, követői rajongói oldalak tucatjait hozták létre a kifejezetten bizarr nyilvános műnősétáltatást bemutató sorozatoktól egészen a hardcore pornóig.

RealDoll-megagaléria, kattintson!

A RealDollok tartós pvc-csontvázra felhúzott, a csuklóknál, a térdeknél és a könyököknél acélcsuklókkal megerősített szilikonból készülnek, és annyira élethűek, amennyire csak a felhasznált anyagok engedik. Egy-egy RealDoll a modelltől függően 147-170 cm magas, és 35-50 kiló, így a gyártó azt javasolja a tulajdonosoknak, hogy tolószékben mozgassák őket.

Opciós lista a RealDollon

Egy alapkivitelű műnő 6000 dollárba, vagyis több mint egymillió forintba kerül, de ha valaki igényes, kiegészítőkkel, így a shemale-modellhez rendelhető extra pénisszel és szűz vaginával (+1000 dollár), extra fanszőrzettel, valódi emberi szőrből készült szemöldökkel (+150 dollár), kézműves, élethű szemekkel (+315 dollár), egy kosármérettel nagyobb mellekkel (+815 dollár) rendeli meg, könnyen elérheti a 8000 dollárt (több mint 1,5 millió forint). Nem beszélve az egyéb kiegészítőkről, mert egy lelkiismeretes tulajdonos márkás fehérneműbe öltözteti a műnőjét, és csakis minőségi, szigorúan vízbázisú síkosítóval használja. (Valószínűleg a szexpiac könyörtelen keresleti-kínálati törvényei okozzák, hogy bár férfiakat mintázó gumibabák és léteznek, számuk elenyésző a női modellekhez képest. Az Abyss tizenkét féle guminőt készít, míg gumiférfiből csak kettőt. )

Pygmalion nője, avagy a műnő kultúrtörténete dióhéjban

Az irodalom leghíresebb, máig tartó hatású műnője Ovidius 15 könyvből álló elbeszélő költeményében, a Metamorphosesban (Átváltozások) jelent meg az előző ezredforduló tájékán. A történet szerint egy ciprusi szobrász, Pygmalion elefántcsontból faragott magának egy nőszobrot, ami olyan jól sikerült, hogy szerelmes lett belé. Vénusz, a szerelem istennője megsajnálta a saját alkotásáért epekedő szobrászt, és életet lehelt a szoborba. Pygmalion és a szobor, amelynek az Ovidiust követő, későbbi szerzők a Galathea (máshol Galatea) nevet adták, onnantól kezdve boldogan éltek, sőt gyerekük is született, akit Paphosnak neveztek el. Pygmalion történetét számos művész feldolgozta: G:B. Shaw drámát, John Updike novellát kerekített belőle, Rameau és Donizetti operát, Rodin szobrot, Goya képet. A téma megjelenik a Yes együttes Turn of the Century című számában, sőt egy Aerosmith-videóban is. A képen Jean-Leon Gerome francia festő és szobrász Pygmalion és Galatea című festménye látható.

Roxxxy, a szexrobot

Bármennyire is kifinomultak és a végletekig testre szabhatóak  a szilikonnők, Vénusz istennő eddig egyiket sem volt hajlandó életre kelteni: előnytelen fényben még a profin kisminkelt modelleken is megcsillan a szilikon, és az interaktivitás is limitált. Ezt az űrt igyekszik kitölteni Roxxxy, a szilikonnők piacán igazán megtermettnek számító, 60 kilós, 170 centi magas modell, akit az AVN Adult Entertainment Expón mutattak be a napokban Las Vegasban.

Roxxxy, az evolúció legutolsó példánya már nem egyszerű guminő, hanem valódi szexrobot, beépített processzorral, memóriával, akkumulátorral, szervómotorokkal, érintés- és nyomásérzékelő szenzorokkal, és bár lábra állni és járni nem tud, a végtagjait képes mozgatni. Egy hozzá csatlakoztatott számítógéppel ötfajta különböző személyiséget lehet rajta beállítani a mindenre kapható Wild Wendytől a visszafogott Frigid Farrah-n át az anyáskodó Mature Martháig; a tulajdonosok különböző témákról (foci, autók) beszélgethetnek vele, sőt horkolni is tud.

Roxxxy feltalálója, Douglas Hines, aki civilben mesterséges intelligenciával foglalkozó programozó, azt állítja, a 2001-es World Trade Center elleni terrortámadásban elveszített ismerősét szerette volna pótolni a szexrobottal, amelyet a TrueCompanion nevű cég gyárt és dob piacra. „Társaságot nyújt” – mondta Hines a Las Vegas-i bemutatón. „Személyisége van. Hallja az embert. Meghallgatja az embert. Beszél. Érzi, ha megérintik. Elalszik. Egy ember személyiségét próbáltuk meg leutánozni.”

Nem biztos, hogy igaza van, de Hines arra a feltételezésre alapozta Roxxxyt, hogy a férfiak azt szeretik, ha a nők mindenről pontosan ugyanazt gondolják, mint ők. „Ha a Porschékat szereted, akkor ő is a Porschékat szereti. Ha a focit, akkor ő is a focit.” Emellett a szexrobot ugyanarra az impulzusra a beállított személyiségtől függő választ ad. Ha például Mature Martha módban fogják meg a kezét, örül neki, de ha éppen Frigid Farrah személyisége van beállítva, akkor nem is érti, mire a fogdosás. És ha már fogdosás: az élő bemutató kétségkívül legmeghökkentőbb mozzanata, amikor a feltaláló a nyílt színen nekiesik Roxxxy egyik erogén zónájának, és célirányos mozdulatokkal addig stimulálja, amíg a robot erotikus hangon meg nem szólal: „Stop there. Uhhuuh.”

A 7000-9000 dolláros (1,2-1,7 millió forintos) Roxxxy sikere egyértelműen azon múlik, igénylik-e a vásárlók az interaktivitást, vagy szívesebben maradnak a néma guminőknél. Mert ahogy az Abyss munkatársa mondta néhány éve egy interjúban: „A RealDoll igazán őszinte. A tiszta szexről szól. Ha valaki csak ennyit akar, rendben van. Még mindig jobb, mint érdeklődést tettetni, miközben az ember csak szexre vágyik.”

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!