Pillangó-effektus a Napon
A kis területre korlátozódó zavarok hatással lehetnek a később megjelenő, jóval nagyobb jelenségekre is.
A NASA nemrégiben felbocsátott Solar Dynamic Observatory (SDO) szondája a jelek szerint beváltja a hozzá fűzött reményeket, és segíthet felderíteni a Nap működésének megértéséhez szükséges legapróbb részleteket. A szonda egyik kulcsfontosságú műszeregyüttese az AIA (Atmospheric Imaging Assembly, kb. légköri képalkotó), amely a teljes napkorongot igen jó felbontással képes vizsgálni.
Adatainak felhasználásával nagyszerűen megfigyelhető, amint a korong egyik részén levő jelenség hat a tőle roppant távoli régiókra. Lényegében a káoszelméletből ismert pillangó-effektus tanulmányozható: egy kezdeti apró hatás láncreakciószerűen jóval nagyobb skálájú jelenségeket befolyásol.
A műszer segítégével sikerült megfigyelni, amint a fotoszférába, azaz a Nap megfigyelhető felszínére emelkedő mágneses mezők kisebb flereket váltanak ki, amelyek mágneses Alfvén-hullámokat gerjesztenek. A mozgásba hozott anyag tömegétől függően a hullámok több száz-több ezer kilométeres másodpercenkénti sebességgel haladnak. Az Alfvén-hullámokban a plazmaanyag mintegy befagy egy mágneses burokba, amelyet az áramló töltött anyag gerjeszt. A tovaterjedő hullámok hatása még eredeti kiterjedésüknél mintegy ötször-tízszer nagyobb területen tapasztalható.
A nagyobb területeket érintő jelenségek, például protuberanciák és anyagkidobódási jelenségek kutatásával a Nap általános mágneses terének szerkezete, valamint a több millió fokos külső légkörének szerkezete vizsgálható, amely létfontosságú a korona rendkívül magas hőmérsékletének megértéséhez. Mivel az SDO átlagosan egyetlen nap alatt generál annyi adatot, mint a TRACE szonda öt év alatt, minden reményünk meglehet arra, hogy számos Nappal kapcsolatos rejtély a már a közeljövőben megoldódhat.
