Haldoklik a web?

Chris Anderson, a húszéves webnél csupán három évvel fiatalabb Wired magazin főszerkesztője elég bulvárosan fogalmazta meg cikkének címét, amely a web halálát hirdeti. Szó sincs ilyesmiről. Nagy átalakulások jönnek, de a web a következő húsz évben is úgy működik majd, mint egy köztéri homokozó, ahova bárki bemehet homokvárat építeni. Vagyis nem tűnik el az a nyílt platform, ahol a bloggerektől a programozókon át az innovátorokig bárki szabadon kipróbálhatja magát. A fax sem tűnt el, de ma már elég kevés embert érdekel.

Forrás: Wired.com

A webes forgalom folyamatosan nő, ezt mutatja a BoingBoing blogon közzétett ábra is, amely ugyanúgy a Cisco adataira épül, csak másképp rakták össze a grafikont. Anderson sem állítja a ellenkezőjét, inkább arra mutat rá, hogy az internet növekedésben egyre szerényebb a web szerepe. Ráadásul a pályája nagyrészt azért ível felfelé, mert folyamatosan nő az internetezők száma. Még az Egyesült Államokban sincs mindenkinek hozzáférése (Magyarországon pedig különösen nem), és az új júzerek elterelik a figyelmet a változásokról.

Forrás: BoingBoing.net

Amikor a villamoson zötyögve az iPhone vagy a Desire kijelzőjén végigfutjuk a haverok Facebook-bejegyzéseit és a Twitterre megírjuk az aktuális agybajunkat, akkor nem a webet használjuk, hanem egy erre kitalált, kis kijelzőre optimalizált alkalmazást. Ugyanez a helyzet, amikor a Last.fm zenéit hallgatjuk a hifin, vagy megnézünk egy YouTube-videót a tévére kötött húszezer forintos médialejátszóval. Anderson szerint egyre gyakrabban nyúlunk alkalmazásokhoz a böngésző helyett, és ezt a trendet erősítik az okostelefonok, illetve az idén megjelent táblagépek is.

Részben a felhasználók miatt történnek a változások. Egy egész generáció felnőtt a böngésző előtt, és amikor a tinédzserek a felnőttkorba lépnek, rögtön elkezdenek valami újításon dolgozni. Jobbat, mást akarnak. Fiatalon volt elég szabad idejük arra, hogy a weben megkeressék az őket érdeklő dolgokat, felnőttként viszont elég pénzt keresnek ahhoz, hogy azonnal megkapják, amire vágynak. Egy dal kell Lady Gagától? Két kattintás az iTunes zeneboltban. A web nyílt, kaotikus rendszere felől elkezdenek tömegek áramlani a félig vagy teljesen zárt, ugyanakkor nagyon kényelmesen használható alkalmazások felé.

Ez a változás nagyon bejön a vállalatoknak is, és a Wired összeállítása szerint az csak látszat, hogy weben mindent lehet. Még egy internetes hírportál is megmondja az olvasóinak, hogy mit szabad és mit kell (például betartani a szerzői jogokat, azt kell). Amikor egy okostelefonon futó szoftver lekéri a Twitterről a bejegyzéseket, a program is betartja a Twitter előírásait. Mindenki azt keresi, hogy hol veheti át az irányítást.
A weben is nagy összecsapásoknak lehettünk szemtanúi, a Facebookra például egészen addig nem léphetett be a Google keresőmotorja, amíg a közösségi portál nem állt elég stabil lábakra és biztos növekedési pályára. Ötszázmillió felhasználónál nyugodtan kimondhatjuk, hogy a Facebook megteremtette a párhuzamos webet, ahol minden az ő szabályaik szerint történik.

A Wired a web káoszát teszi felelőssé az online hirdetések gyenge teljesítményéért is. Bár az emberek a tartalomfogyasztással eltöltött idő 35 százalékában böngésznek, a reklámköltés alig 14 százalékát szerezte meg a web. Eközben a tévézés is az idő 35 százalékáért felel, de a reklámköltés 40 százalékát elviszi. Szerintük a kontroll hiánya miatt nem alakultak ki hatékony hirdetési formák, és a weben csak akkor fizetnek sokat, ha a látogató valóban rákattint a bannerra. Sokan erre úgy reagálnak, hogy kevesebbet költenek a tartalomgyártásra, mint amennyit a hirdetők hajlandóak fizetni a reklámokért. Ez tovább csökkenti az előállított tartalom és az online hirdetés értékét is.

Erre jött Steve Jobs a táblagépével, aminek a Wired szerint azért van jelentősége, mert az Apple vezérigazgatója már felépített két sikeres médiavállalkozást, a Pixart és az iTunes-t. Egyszerre érti a technológiát és a média igényeit. Az Apple ezért kontrollálja szigorúan, hogy milyen tartalmak kerülhetnek be az online boltjaiba. Pont úgy irányítja a felhasználói élményt, mint egy tradicionális tévécsatorna, amely igyekszik összeválogatni a legjobb műsorokat. Azzal a különbséggel, hogy ők gyártják a végberendezéseket is, és sokkal színesebb kínálatot tudnak garantálni, mint amire a tévék valaha képesek voltak.

Végül is nem történt igazán nagy változás, csak a tartalomgyártás visszatalált a gyökereihez, írja Chris Anderson a Wiredben.

Elindult az Indamedia média és marketing-kommunikációs kiadványa.

További szakmai tartalmakért kattints és kövess bennünket!

MEGNÉZEM

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!