Új közösségi szájt a Facebook társalapítójától

Nonprofitokat, aktivistákat, kulturális és segélyszervezeteket szeretne összehozni a jótékonykodásra nyitott felhasználókkal a Jumo, a hivatalosan kedden elindított közösségi szájt, amit a Facebook egyik társalapítója, Mark Zuckerberg egykori szobatársa, Chris Hughes jegyez.

Hughes szerint nem elég évente egyszer adakozni, a jótékonykodás folyamatos tevékenység, ezért hozta létre a szájtot, ahol a tavaly márciusi soft launch óta 3500 szervezet jelent meg az egészségügyi és környezetvédelmi tematikájú dokumentumfilmeket készítő Rockhopper TV-től az ENSZ gyermeksegély-szervezetéig, az UNICEF-ig. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy az összes szervezet tud is arról, hogy jelen van a Jumón – a szájton projektekként szereplő egyesülések egy részét láthatóan a Jumo vitte fel a rendszerbe, és most az eredeti szervezetektől várnak felelősöket, akik gondozzák majd az egyes projekteket.

A Facebook társalapítója azután vágott a vállalkozásba, hogy 2007-ben otthagyta a  Facebookot, majd az amerikai elnökválasztási kampányban Barack Obama mellett online kapcsolatokért felelős igazgatóként dolgozott. Mint a Jumo indulását bejelentő üzenetben írta: „Olyan hálózatot akartam építeni, ahol a hétköznapi emberek megtalálják, követik és támogatják azokat, akik éjt nappallá téve dolgoznak a változásért a helyi közösségekben és szerte a világon.” A jumo szó joruba nyelven azt jelenti, „együtt, egyetértésben”.

Egyetértésben, de nem szinkronban

A szájt alapítójának facebookos hátterét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Jumóra be sem lehet lépni Facebook-account nélkül. A felhasználó innentől facebookos profilképével szerepel a rendszerben, bár érdekes módon a születési év szabadon választható. Az integráció, akárcsak a nemrég bemutatott, Facebookra optimalizált böngésző, a Rockmelt esetében, itt sem tökéletes, a  ki- és belépést nem szinkronizálták, a keresztbe posztolás nem működik igazán jól, legalábbis hosszú perceket késik.

Nagyobb baj az, hogy a Jumo épp annyira különbözik csak a Facebooktól, hogy ne lehessen rutinból használni, viszont annyira hasonlít hozzá, hogy a különböző – vagy inkább hasonló – gombok és funkciók totális zavart keltsenek a felhasználókban.

A Jumón is van Top News, mint a Facebookon, csak ezek nem ismerősök által posztolt üzenetek és update-ek, hanem a bejelölt (lájkolt, pontosabban follow-olt, vagyis követett) projektek által kitett anyagok és linkek – bár hogy külső vagy belső linkek, az gyakran nem egyértelmű. A jumós anyagokat lehet lájkolni a jumós Like gombbal, illetve lehet lájkolni a facebookos Like gombbal; a kettő eléggé hasonlít is egymásra, a feltartott hüvelykujj erős kép, nehéz lehet helyette mást kitalálni. A Like tehát itt is Like, a Share (megosztás) viszont kizárólag jumós Share.

Posztolni is lehet persze, csak azt itt valamiért Talknak hívják, aztán amit talkolt az ember, egy pipa segítségével lehet share-elni a Facebookon. Magukat a szervezeteket viszont, hogy egyszerűbb legyen a dolog, nem lehet sem lájkolni, sem share-elni, azokat follow-olni kell, a Follow meg olyan, mint a követés a Twitteren, de inkább úgy működik, mint az ismerősbejelölés a Facebookon, csak ezek itt projektek, nem emberek. Érthető? Jó szórakozást hozzá.

A szimbiózisé a jövő?

Hogy sikeres lesz-e a Jumo? Olyan sikeres biztosan nem lesz, mint a most félmilliárdos Facebook, és az sem biztos, hogy képes lesz napi szinten extra bevételeket szerezni, önkénteseket toborozni a rajta lévő civileknek és aktivistáknak – különösen hogy az első számú célországban, az USA-ban egyre csökkennek a jótékonyságra fordított összegek.

Technikai szempontból ugyanakkor a Jumo kifejezetten tanulságos kezdeményezés, mert rávilágít egy lehetséges irányra, amelyet a kezdő, rétegigényekre vagy speciális tartalomra kihegyezett, illetve nonprofit közösségi szájtok követhetnek: ez a szimbiózis a Facebookkal.

A társuló vállalkozásoknak lehet saját felületük, szájtjuk, de a nagy testvér API-ján keresztül, a már regisztrált felhasználói bázisra rátelepülve használhatják annak viszonylag stabil, gyors és skálázható rendszerét, nem kell iszonyatos erőfeszítéssel új tagokat toborozniuk, és a tartalomdisztribúciós eszközök is rögtön kéznél vannak.

A szoros integráció révén a csatlakozó tagok, szervezetek is megkímélik magukat attól, hogy önerőből bajlódjanak a Facebookon saját anyagaik posztolásával és lájkoltatásával, mert a gondok egy részét a Jumo és társai leveszik a vállukról. És ha ez a trend erőre kap, könnyen elképzelhető, hogy a Facebook idővel olyan platformmá válik, amely nemcsak játékokat és miniappokat, hanem teljes szájtokat is képes befogadni és kiszolgálni.