Facebookos robothadsereget hozna létre az USA

Van az a sztori, amire kapásból rávágja az épelméjű ember, hogy a fele sem igaz – de ha csak a tizede is igaz, akkor a Sátán győzött, és világ valóban  megérett a pusztulásra.

Pontosan ilyen sztorit ásott elő február végén a Bostonban alapított Raw Story. A független oknyomozó hírportál szerint az USA légiereje online identitásmenedzselő szoftver (persona management software) kifejlesztésére írt ki pályázatot külső cégeknek a kormánymegrendeléseket listázó fedbizopps.gov-on.

A kiírás szerint, amely azóta eltűnt a kormányszájtról, a szoftvernek képesnek kell lennie arra, hogy 50 humán felhasználó egyszerre 10, összesen tehát 500 kamu online accountot kezeljen, és a semmiből létrehozott kiberszemélyiségeknek hiteleseknek kell lenniük, vagyis kell hogy legyen róluk rendes háttérinfó, hihető részletek, és „technikailag, kulturálisan és földrajzilag konzisztens” online képviseletet kell kapniuk.

Mit jelent a gyakorlatban mindez? A legjobb esetben azt, hogy a közösségi szájtokon, blogokon, mikroblogokon – Facebook, MySpace, Twitter –  létrehozott fake felhasználók posztjaikkal, kommentjeikkel az irányítók céljainak megfelelően tudják a közvéleményt befolyásolni, terelni, vagy akár félrevezetni. Szélsőséges esetben meg azt, hogy a kormány vagy a fegyveres erők által irányított, látszólag hús-vér emberekből álló robothadsereg képes a kiszemelt országban kormányváltást előidézni, választásokat befolyásolni, forradalmat kirobbantani, diktátorokat megbuktatni és új diktátorokat a trónra ültetni.

Egy ilyen szoftvernek lehetnek éppen legitim alkalmazási módjai – például ha az amerikai légierő vagy a hadsereg több hivatalos accountot akar csekély emberi erőforrással üzemeltetni. Ennek azonban ellentmond a pályázati kiírás, mely szerint a szoftvernek egyrészt képesnek kell lennie arra, hogy véletlenszerűen változtassa az operátor IP-címét (egyedi netes azonosítóját), nehogy kiderüljön, hogy egy kézben futnak össze a szálak; az egyes kamu online identitásoknak viszont statikus IP-címekkel kell rendelkezniük, azt a látszatot keltve, hogy az illető mindig ugyanarról a gépről jelentkezik be. Feltétel volt virtuális szerverek (VPS-ek) felállítása is, amelyeket a Raw Story feltételezése szerint arra lehet használni, hogy átverjék  a geolokációs szolgáltatásokat, és ha valaki kutakodni kezd, azt hihesse, hogy a virtuális célszemély valóban ott ül, ahol a fedősztori szerint ülnie kell. Arról már nem is beszélve, hogy a tenderben bevetési területként a kiíró légierő floridai bázisa, a MacDill mellett Bagdad és Kabul szerepelt.

Maga a módszer egyébként nem új – a különböző fórumokon már az internet hőskorában megjelentek azok az ál-accountok, amelyeket azért hozott létre gazdájuk, hogy vitában a saját igazát erősítse. A közösségi szájtok elterjedésével a reklámcégek is előszeretettel kezdtek használni kamu online személyiségeket, angol szakszóval suckpuppeteket.

Az viszont újdonság, hogy az államnak is eszébe jut a netes közvéleményt befolyásolni képes virtuális személyiségek létrehozása. Az USA Központi Parancsnoksága (USCENTCOM) a Raw Story kérdésére azt válaszolta, hogy a pályázati kiírásban említett szoftver felhasználási célja nem tartozik a közvéleményre. „A szerződés a közösségi szájtokon végzett titkos, az USA-n kívül végzett tevékenységre vonatkozik, amelynek célja, az erőszakos, szélsőséges ideológiával és az ellenséges propagandával szembeni fellépés.”