Huba
17 °C
33 °C

Így bukik el az online pénz forradalma

2011.06.22. 21:35 Módosítva: 2011-06-22 21:35:44
A bitcoint eredetileg az internet fizetőeszközének szánták, forradalmi kísérletnek, ami leszámol a pénzrendszer korlátaival. Aztán lecsapott rá az online alvilág, az illegális szerencsejáték-biznisz és a drogkereskedelem. Csak pár hónapja figyeltek fel rá az első geekek és anarchisták, most meg már vírusok lopják, és több helyen be akarják tiltani.

A bitcoint egy Nakamoto Szatosi álnév mögé bújó japán hekker (valójában az sem biztos hogy japán, senki nem ismeri a valós személyazonosságát, eldobható emailcímekről kommunikál az anonim Tor hálózaton) találta ki 2009-ben: virtuális pénz, amit nem lehet se hamisítani, se az útját követni, se megadóztatni, nincs mögötte állam és jegybank, nem korlátozza semmilyen központi szabályozás. Úgy hangzik, mint egy cyberpunk regény felvezetése, de nem az: a bitcoin valóban létezik, lehet vele vásárolni a neten, az árfolyama pedig magasabb, mint az euróé vagy a dolláré.

A bitcoint a Bittorrenthez hasonló decentralizált hálózat működteti, a felhasználók gépeinek összeadott számítási kapacitása végzi az összes tranzakció titkosítását, kódolását és hitelesítését. Az anonim számlák közti átutalások titkosítottak, a rendszer felett senkinek nincs ellenőrzési joga, a tranzakciók lenyomozhatatlanok, a techno-anarchista álom egyesíti a készpénz névtelenségét az online átutalások rugalmasságával.

Virítsd a lóvét

Bitcoinhoz kétféle úton juthatunk. Először is jó néhány beváltóhelyen lehet igazi pénzért venni (ugyanígy szállhatunk ki a dologból, visszaváltva dollárra vagy euróra a virtuális pénzt). Központi ellenőrzés és irányítás híján az árfolyam vadul száguldozik ide-oda, van, hogy pár óra alatt 20-30 százalékot zuhan a bitcoin-dollár átváltási mutató, egyébként május eleje óta négy dollárról húsz fölé emelkedett az árfolyam.

A másik megoldás csatlakoztatni a számítógépünket a rendszert működtető decentralizált hálózatba. Az átutalások hitelesítése és naplózása nagyon erős titkosítás alatt zajlik, ehhez a kódolást a SETI@home-hoz hasonlóan a bekötött gépek szabadidejükben intézik, bonyolult matematikai műveleteket végezve. A felajánlott processzoridőnkért cserébe minimális mennyiségű bitcoint kapunk a számlánkra.

A rendszer fix időközönként oszt virtuális pénzt a hálózaton éppen dolgozóknak, a befektetett erőforrások arányában. Ezt hívja a szleng miningnak, vagyis bányászatnak. Minél többen vannak bent, annál kevesebbet keresnek, ráadásul az új pénz létrehozásának üteme négyévente feleződik. Mindez azzal jár, hogy a rendszerbe kódolva van a defláció, vagyis a bitcoin felértékelődése, ami miatt sokan piramisjátéknak tartják az egészet.

Ha bányásztunk, vagy váltottunk bitcoint, el is költhetjük: pár száz webes bolt és szolgáltató fogadja el az interneten, általában kisebb helyek, ahol bátran kísérleteznek az újdonságokkal. Fizethetünk bitcoinnal például online játékért, vicces pólókért, webes tárhelyért, de létezik bitcoinelfogadó hotel, masszázsszalon, hangszerbolt és teázó is. Sőt, vannak ügynökoldalak, amelyek helyettünk vásárolnak Ebayen vagy Amazonon, és bitcoinnal egyenlíthetjük ki náluk a számlát.

Az átutalás a fájlcserélő hálózatokhoz hasonlóan a küldő és a fogadó direkt összekötésével történik, nincs köztük bank, kezelési költség, nem számítanak az országhatárok, nincs hatóság, ami befagyaszthatná a számlánkat. Az utaláshoz csak a címzett virtuális tárcájának 33 karakterből álló azonosítóját kell tudnunk (ilyen tárcából tetszőleges mennyiségűt nyithatunk), az átutalás pár perc alatt megtörténik, miután a bitcoinhálózat számítógépei regisztrálták és hitelesítették.

A bitcoin-dollár árfolyam alakulása
A bitcoin-dollár árfolyam alakulása

A fagyi visszanyal

Bármennyire is jól hangzanak a bitcoin előnyei, a gyakorlatban már nem ennyire vidám a kép. Először is a névtelenségre és lenyomozhatatlanságra felfigyeltek azok is, akiknél ezek nem csupán szép ideológiák jelképei, hanem a bizniszt segíti, hogy követhetetlen a pénz mozgása. A drogkereskelelem vagy az illegális online szerencsejáték számára például tökéletes fizetési mód és egyben pénzmosási megoldás. Közgazdászok és biztonságtechnikai szakértők figyelmeztetnek a bitcoin előnyeiből fakadó veszélyekre, amerikai szenátorok a betiltása mellett érvelnek.

És vannak a potenciálisan illegális célra is használhatóság ténye (a technikai megoldás mellett ebben is hasonlít a Bittorrentre) mellett kézzelfoghatóbb veszélyek is. Ezek csak az utóbbi hetekben kerültek felszínre, mióta a bitcoin kiemelkedett az undergroundból, és a média is elkezdett foglalkozni vele. Mivel itt a pénz adat formájában tárolódik a számítógépünkön, aki hozzáfér az adatainkhoz, el is lophatja, legyen hekker vagy vírus. Az utalás visszavonhatatlan, nyomon követhetetlen, elég egyszerűen belépni bárki virtuális pénztárcájába, és elutalni magunknak, amit benne találunk.

Ennek megfelelően meg is jelentek az első bitcoinlopásra specializált trójai programok, a virtuális rablások, és nemrég feltörték a legnagyobb bitcoin-beváltóhelyet is. Itt üt vissza a névtelenség és a lenyomozhatatlanság, és hirtelen elkezd hiányozni a bank, ami ilyenkor megtérítené a kárunkat.

A Bitcoin.Infostealer vírus forráskódja
A Bitcoin.Infostealer vírus forráskódja

A legnagyobb gond éppen a fő előnyből, a névtelenségből és a központi kontroll hiányából fakad. Ezek nélkül ugyanis csak a közösség tagjainak bizalma tartja össze a rendszert. Ami működik egy fájlcserélő hálózaton, de vajon működhet egy virtuális fizetőeszköznél is?

A bizalom csődje

A pénzt azt teszi pénzzé, hogy mindenki, vagy legalábbis egy jól körülírható kör elfogadja értékmérő eszköznek. Ha ezt nem garantálja egy szilárd, kézzel fogható valami (mondjuk egy állam) a háttérben, a fizetőeszköz csak annyira lesz megbízható, amennyire a felhasználói azok. Az aranypénzről papírbankókra átállásnál például bőven volt bizalmatlanság, de ott volt az állami garancia a háttérben, ami segített legyőzni ezt. Ma már az, hogy a fizetőeszköz nem kézzel fogható, nem gond, elvégre bitcoin nélkül is nagyrészt virtuális a pénzünk: néhány szám valahol egy számítógépen, egy bank szervertermében. Igaz, itt is jegybanki és állami garanciák sokasága betonozza be a rendszerbe vetett bizalmat, és ezekben (egyelőre?) valahogy könnyebb bízni, mint egy nyílt forráskódú szoftverben, amit pár névtelen hekker írt.

Kíváncsiságból, spekulációból vagy ideológiai alapon sokan kipróbálták a bitcoint; becslések szerint százmillió dollár is lehet a jelenleg közkézen forgó coinok értéke. De amikor jönnek a vírusok és hekkelések miatt eltűnt pénztárcák, a hirtelen árfolyam-összeomlások (amiktől egyébként éppen a központi kontroll védene meg), már nem biztos, hogy mindenkinek megéri a kockázat a szép elvekért cserébe. Maga a technológia persze borzasztó érdekes, de a hivatalos támogatását az irányítás feladása miatt aligha fogja valaha is egy bank vagy állam felvállalni.