Előd
7 °C
16 °C

Háromezer kiberharcos szolgálja Észak-Koreát

2011.07.01. 16:05
A kiberhadviselés olcsó, hatékony és Észak-Korea, mivel az országban lényegében nincs internet, védve van bármilyen ellentámadástól - Kim Hiung Kvang egykori észak-koreai hekkertanár szerint a többi között ez az oka annak, hogy a világtól elzárkózó, kommunista ország vezetése pénzt nem kímélve fejleszti informatikai hadseregét, amelyben jelenleg 3000 jól képzett kiberharcos vár bevetésre.

Kim Hiung Kvang, aki 19 éven át tanított különböző informatikai tantárgyakat leendő hekkereknek a phenjani Kim Csek egyetemen, az al-Dzsazíra arab tévécsatornának nyilatkozva elmondta, hogy a hadsereg toborzói már az általános iskolában kiszűrik a matematikában és a kódolásban tehetséges, valamint kiemelkedő analitikus képességeket mutató gyerekeket, akik aztán egy elit gimnáziumban tanulnak tovább.

Amikor onnan kikerülnek, a legjobb észak-koreai műszaki intézetekben folytatják tanulmányaikat, ezt követően pedig a legígéretesebb diákokat Kínába vagy Oroszországba küldik, hogy ott még biztosabb hekkelési tudásra tegyenek szert - festette le egy átlagos kiberharcos életútját Kim, aki Szöulba szökött, miután kilépett a hadseregből.

A titkos egység

A különleges módon kiképzett informatikusok az észak-koreai hírszerzés egyik részlegén, a "121-es számú egységben" állnak munkába, az országos átlaghoz képest rendkívül jó munkakörülmények között: a kormány phenjani lakásokban biztosít szállást nekik és családjuknak, ami már önmagában is kiváltság, de ezen felül kapnak élelmiszertámogatást, és gyakran külföldre küldik őket dolgozni, amiért szintén busás javadalmazásban részesülnek. Ha valaki kivételesen jól tanult az egyetemen, még a szüleik is felköltözhetnek Phenjanba az állam költségén.

A hackerek talán legnagyobb kiváltsága azonban, hogy korlátlan internet-elérésük van, így teljesen szabadon hozzájuthatnak bármilyen információhoz a külvilágról. Ezek az információk ugyanakkor csak keveseket ösztönöznek a dezertálásra: "Ezek a gyerekek bíznak a kormányzó pártban, és megszoktak egy bizonyos életszínvonalat, amely garantálva van számukra, nem beszélve arról, hogy utazhatnak külföldre, sőt arra is van lehetőségük, hogy más országban éljenek.  És van bennük egyfajta büszkeség is, hogy az elit tagjai lehetnek... Arra pedig nincs biztosítékuk, hogy Észak-Koreán kívül jobb lesz nekik" - mutatott rá Kim.

Alternatív módszerek

Észak-Korea vezetése viszonylag hamar felismerte, hogy klasszikus hadviselési technikákban aligha veheti fel a versenyt ellenségeivel.  Ezért kezdett Phenjan óriási pénzeket fektetni a kiberharcosok kiképzésébe, akiknek sikerében kezdetektől fogva bízott a kormány, mivel számítógépes rendszerek feltöréséhez vagy a jelszavak megszerezéséhez voltaképpen matematikai képességek szükségesek - mondta az egykori informatika professzor.

Kim Dzsong Il, az ország vezetője éppen ezért saját szívügyének tekinti a kiberhadsereg fejlesztését, és gondoskodik róla, hogy akármilyen új program jelenik meg a piacon, azt megkapják a legjobbak legjobbjai - mesélte Dzsang Sze Jul, aki 2008-ig, dezertálásig a hadsereg egyik hakker egységében dolgozott.  A műszaki egyetemek technikai felszereltsége ennek ellenére a nyomába se érhet Dél-Koreában elérhető színvonalnak - tette hozzá.

Mindig csak a határon túlról

Dzsang feladata az egységében az volt, hogy háborús stratégiai döntéseket automatizáljon, illetve, hogy információkat gyűjtsön az ellenség taktikáiról. Mint az al-Dzsazírának elmondta, számos kollégáját a hírszerzés külföldre küldte, hogy magukat egyszerű informatikusnak álcázva fontos cégeknél és szervezeteknél helyezkedjenek el, és ott egy, az egész régiót érintő számítógépes támadást dolgozzanak ki.

Az Európában küldetést teljesítő hackerek feladata például a NATO-tagországok számítógépes rendszereinek megbénítása - magyarázta Dzsang, akiben saját bevallása szerint tanulmányai során fel sem merült, hogy amit oktatnak neki, az nem pusztán kutatási célokat szolgál. Az egykori hekker azt is felfedte, hogy a kiberharcosok (akikből egyébként körülbelül 600 teljesít szolgálatot külföldön) sosem indítanak támadást saját hazájukon belülről, mert túl könnyű lenne lenyomozni azt a pár északi-koreai számítógépes központot, ahol van internet.

Felvetődtek olyan elképzelések, hogy az egyelőre csak a hadsereg számára elérhető belső hálózatot, az intranetet 2012-től az egész ország használhatja majd, de Dzsang szerint erre valójában kicsi az esély, mivel a világhálót a kormány nagyon veszélyes dolognak tartja.