A ribanc és a mátka
További Tech cikkek
- Az Instagram ezentúl korlátozza a politikai tartalmakat
- Japán szigorítana a mesterséges intelligencia fejlesztésén
- Elképesztő változáson esik át a Waze
- Fél évig akár féláron is használhatják a vezetékes internetet a Digi előfizetői
- Aggódik az Apple az iPhone miatt, biztonsági kockázatokat rejthet egy uniós szabályozás
A Lion egyik érdekessége, hogy fizikailag egyszerűen nem is létezik. Nem tudjuk megvenni dvd-n, csak az Apple alkalmazásboltjából, a Mac App Store-ból lehet letölteni, operációs rendszerhez képest nevetségesen alacsony áron: alig 6,5 ezer forintért. Hogy legyen némi összehasonlítási alapunk: az online boltban legfeljebb két kisebb vagy egy jobb játékot tudunk venni ennyiért, a Windows 7 pedig kb. 25 ezer forintba kerül.
Hamar lejött
Az operációs rendszer 3,74 gigabájtos, az első nap a milliónál is több letöltést elég jól bírták az Apple szerverei, három óra alatt megérkezett a cucc, ami 2,8 megabites átlagos sebességet jelent.
Letöltés után jöhet a telepítés. Feltéve, hogy megfelelő operációs rendszerünk van, az OS X 10.7 ugyanis csak a 10.6.6-osra megy fel. Akinek tehát még 10.5-öse, Leopardja van, annak először meg kell vennie a 10.6-ost, majd felrakni az összes frissítést. Ezzel felkerül a Mac App Store is a gépre, amiből aztán meg lehet venni a Liont, majd utána indulhat a telepítés.
Itt álljunk meg egy pillanatra: biztos sokakban felmerül, miként lehet újrarakni egy valójában nem is létező rendszert, ha az tönkremegy. Az Apple erre a feladatra létrehozott egy új funkciót, amit újraindítás után a Command-R-gombok nyomva tartásával lehet előcsalni. A Lion Recovery page egy külön partíción van, ha meghal a 10.7-es, akkor is elérhető, és ezen keresztül megjavíthatjuk a szoftveresen javítható hibákat a merevlemezen, vagy felrakhatjuk újra a rendszert. Ha valami komolyabb probléma bukkan fel, például elromlik a merevlemez, akkor a Command-R-kombóra a Lion automatikusan letölti, majd újratelepíti magát, ehhez persze internetkapcsolat szükséges.
A telepítés körülbelül 35-45 percig tart, majd utána az OS X-ekre jellemző indítóvideó nélkül bootol a Lion.
Kettő az egyben
Az operációs rendszer legnagyobb újítása elvileg az, hogy összemosták az OS X-et az iOS-sel, az iPhone-okon és iPadeken található operációs rendszerrel. Az egyik hatalmas újítás a teljes képernyős mód megjelenése. Komolyan. Ezentúl mindent kilőhetünk full screenre, akár az iPaden; ha ezt nem lopja el Bill Gates, akkor nem tudom, mit.
Ennél érdekesebb, hogy megjelentek a multi-touch gesztusok is, azaz a Macintoshok egyébként tényleg utánozhatatlanul jó és nagy touchpadje mindenféle varázsmozdulatot megért. Alkalmazást vált, ha három ujjunkat oldalra húzzuk. Két ujjal szkrollozunk, mint eddig. Két ujj széthúzva: zoom. Két ujjal kattintunk a tartalmi egységre: a gép ráközelít, akár az iPhone-on. Három ujj fel: Mission Control.
Utóbbi szintén új funkció, ami egyszerre a Dashboard, az Exposé és a Spaces. Aki nem használt volna eddig Macet, annak érdemes elmondani, hogy ezek az OS X produktivitást javító funkciói. Az első a háttérben futó minialkalmazások sora, a második egy képernyőre rendezi kicsinyítve az összes nyitott ablakot, hogy gyorsabban tudjuk navigálni, a harmadik egymás mellett több képernyőnyi asztalt hoz létre, hogy elférjünk a 11,6-27 colon. A Mission Controll azért nem forradalmi újítás, valamivel kényelmesebbé teszi a navigációt, de a teszt első néhány órájában még nem sikerült felfedezni, hogy jobbá tenné a világot.
Szintén az iOS ihlette a Launchpadet, ahol az összes gépünkön található alkalmazást láthatjuk egymás mellé listázva, ikonokkal. Nem emiatt lesz érdemes Lionra váltani, hiszen a funkciónak sok értelme nincs: a gyakran használt programokat úgyis a dockra vagy az asztalra teszik a felhasználók, bár utóbbin megszüntethetik az ikoncunamit, hála a Launchpadnek. Bár egy értelme azért van a Launchpadnek: sosem gondoltam volna, hogy 125 program van a gépemen, de átgörgetve rajtuk kiderült a titok.
Dőljön kényelmesen hátra! Érintse meg a szívét!
A Resume és az Auto Save-nevű funkciók viszont pompásak: mostantól minden beállítást, állapotot azonnal elment a rendszer. Ha véletlenül meteor szakítja félbe a gépet, de megmarad a merevlemez, azt egy új laptopba rakva pontosan ugyanúgy bootol be újra a Lion, ahogy a meteorbecsapodás előtt kinézett: ugyanazok a programok futnak majd, ugyanazok az oldalak töltődnek be a böngészőbe, és a TextEditben is a legutóbbi helyen villog majd a kurzor, új karakterekre várva.
Ráadásul bátran írhatunk magyarul, a beépített helyesírás-ellenőrző fel fogja ismeri a szavakat, ugyanis a Lion az első OS X, ami tud a nyelvünkön. Sőt, van magyar nyelvű változat is, ha valakit esetleg ez tartott volna vissza eddig a váltástól. Korábban is voltak persze lokalizált verziók, de azok jellemzően egy-két verziószámmal le voltak maradva az aktuális OS X-hez képest, és sokan nem használják szívesen a 10.6.4-et, ha már kint van a 10.6.6. A nyelvezet egyébként egészen elviselhető, nagyrészt eltűnt a korábban olyan sokakat idegesítő felszólító mód, az OS X nagy vonalakban a Windows nyelvjárását használja, szerencsére. Néha persze ír azért hülyeségeket, de ne legyünk telhetetlenek:
Megjelent a Versions is: a rendszer minden dokumentum állapotát ötpercenként vagy a munkaszünetekben elmenti, szóval ha véletlenül kitöröltünk valamit, amire szükségünk lett volna, elég rákattintanunk a megfelelő menüpontra, és máris előszedhetjük a dokumentum korábbi verzióit. Akár úgy is, hogy azóta kiléptünk a dokumentumot szerkesztő programból.
Nagy kedvenc az Airdrop: ennek a segítségével kapcsolatba léphetünk a közelünkben található lionos Macintoshokkal anélkül, hogy lenne nyitott wifi, vagy bármilyen kapcsolat köztük. Közvetlen wifis hálózatot hozhatunk létre a gépek között, szóval vége az usb-s másolgatásoknak, egyszerűen átdobjuk a tartalmat a másik gépre. Kár, hogy tök egyedül van a lionos gépem, nincs a környéken egyetlen 10.7-es OS X se, amihez csatlakozhatna. Ez láthatóan megviseli.
De mi van a sebességgel?
Kérdés ugye, hogy mennyivel lett gyorsabb a számítógép a Liontól. Bontsuk ezt két részre, sőt háromra: a tesztprogramokkal kimutatható processzorsebesség természetesen nem változott, akár egymagos, akár többmagos módban futtatjuk a benchmarkokat, nagyjából ugyanazt az eredményt kapjuk. A bootidő sem javult érdemben, ha már mindenképp, akkor inkább lassult néhány másodpercet, mint gyorsult.
Meglepő módon azonban a Cinebenchek szerint jelentősen nőtt a grafikus teljesítmény: a Geforce 9400-asom a tesztprogram R10-es verziójától 31 százalékkal, R11.5-ös verziójától 6 százalékkal kapott több pontot, mint Snow Leopard alatt.
De nem is ez a lényeg. Hanem a sebességérzet.
Tudni kell, hogy ez a változó a 10.4-es OS X, a Tiger óta szerintem folyamatosan romlik. Az egy hibátlan operációs rendszer volt, amihez minden júzert erős érzelmi kötelék fűz, akár egy gyerekkori szerelemhez. Főleg, ha azóta kizárólag ribancokkal futott össze az ember. A 10.5-ös OS, a Leopard sokaknak okozott csalódást, számos felhasználó ennek a rendszernek hála ismerte meg a Mac homokóráját, a strandlabdát, a teljesítményingadozást, a bizonytalanságokat. A 10.6-os, a Snow Leopard elvileg pont ezeket a hibákat orvosolta, szerintem nem különösebben hatékonyan.
Ismétlés
És most itt az OS X 10.7, a Lion. Az első 24 órában kimondottan tigeresnek tűnt. Gyors, gördülékeny, sokkal kevesebb a strandlabda, sokkal kevesebbet kell várni. Szerethetően gyors a rendszer. Végre egy feleségnek való a sok prosti után? Próbálok visszaemlékezni, hogy annak idején milyenek voltak az első benyomásaim a Snow Leopardról, de nem jut eszembe semmi.
Mázli, hogy újságíró vagyok.
Kikerestem a két évvel ezelőtti cikkemet, és ezt találtam a végén: "az egész rendszer viselkedése megváltozott. Minden felgyorsult, minden gördülékenyebb lett, a Snow Leopard olyan, végletekig csiszolt operációs rendszernek tűnik, amilyen annak idején volt a Tiger."
Francba, ezek alapján sok jóra nem szabad számítani. A két évvel ezelőtti szavak köszönnek vissza ebben a cikkben, és ha ebből indulunk ki, a Lion ugyanúgy elvesztheti a lendületét, mint annak idején a Snow Leopard. Most még kérdéses, hogy a sebességérzet olyan időtállóan stabil lesz-e, mint a Tigernél, vagy megtörténik ugyanaz, mint az elmúlt négy év OS X-eivel, és a hónapok előrehaladtával elkezd ribancosodni a rendszer.
Mindenesetre a start kétségkívül jól sikerült.