Vilhelmina
10 °C
20 °C

A laptopok Hummere

2012. 03. 08. 00:41
| Módosítva: 2012. 03. 08. 00:41
Évek óta a csapból is az folyik, hogy az asztali számítógépeknek vége, befellegzett, lenyomják őket a notebookok, a tabletek meg az okostelefonok. 2008 karácsonya óta több hordozható pécét adnak el a világon, mint asztalit, és mára olyan szubkultúrákat is meghódított a notebook, mint a hardcore játékosoké. Megnéztük, mit tud a világ legmenőbb gémer notebookja, az Alienware M18X, hogy kiderüljön, van-e egyáltalán értelme annak a kategóriának, hogy gémer notebook.

Az Alienware nem egyszerűen a legnagyobb név a direkt gémerek igényeire szabott pécék gyártói között, hanem az egyetlen. Ha egy vérbeli játékos nem maga rak össze és tuningol pécét, akkor Alienware-t vesz, és slussz, ellenkező esetben nem is érdemli meg igazán a gémer címkét – legalábbis ezt sugallja a cég marketingje, meg azt, hogy a gépei annyira menők és annyira erősek, hogy ezen szinten az ár már nem is igazán számít. Szó se róla, ha valaki egymilliót kér egy notebookért, az legyen is annyira menő és annyira erős. A cég kínálatának jelenlegi csúcspéldánya, az M18X járt nálunk.

A világ legmenőbb notebookjának címét a közvélekedés szerint a Macbook Air birtokolja, és az M18X mintha direkt az Apple divatgépének tökéletes ellenpólusaként határozná meg magát. A Mac könnyed, légies és elegáns, az Alienware ezzel szemben erőt, brutalitást és elpusztíthatatlanságot sugároz. Ha a Macbook egy párbajtőr, az Alienware egy Vulcan helikopter-gépágyú. Ha a Macbook Bruce Lee, az Alienware Nyikolaj Valujev. Ha a Macbook egy Ferrari, az Alienware egy Hummer.

Az asztali laptop

A notebookokkal szemben támasztott egyik alapvető elvárás a könnyű hordozhatóság szokott lenni – na, az M18X ezzel az elvvel nyílegyenesen szembemegy. A dobozból (ami akkora, hogy egy rendes desktop pécé háza is beleférne) egy közel hatkilós, majdnem fél méter széles, több mint öt centi vastag szörny kerül elő, fekete alumínium borítással, amin a felnyitás után a gombok háttérvilágítása úgy kezd el neonszínekben villózni, hogy az a kilencvenes évek falusi diszkói előtt leparkolt kockaladákat idézi. Ez szerencsére kikapcsolható. Az viszont nem, hogy a gép nehéz, masszív, van benne anyag, ahogy mondani szokás. Nem azért féltettem, hogy véletlenül kicsúszik a kezemből hazafelé a villamoson, mert esetleg megsérül, hanem azért, mert ha ez valakinek ráesik a lábára, ott csontok törnek.

Az elejtéstől pedig azért kellett félteni, mert a méretei mellett a dizájnja is mintha direkt a hordozhatóság ellen készült volna. Nem lehet rendesen megfogni, kényelmetlen, vágnak az éles peremek, és egy nyomorult táskát sem sikerült mellé csomagolni a gyártónak egymillióból, csak egy szövet tokot, amitől még csúszkál is az ember kezében. Nem, ez nem egy olyan notebook, amit az ember a hóna alá csap, vagy amin ölben tartva jegyzetel, esetleg amin ágyban fekve filmet néz. Az M18X valójában asztali gépként használható, csak úgy néz ki, mintha laptop lenne.

A motorháztető alatt

Az Alienware notebookjaiba a hordozható gépek számára elérhető legerősebb alkatrészek kerülnek, az M18X-ben ez egy Core i7-es processzort (gyárilag túlhajtva 2,2-ről 2,9 gigahertzre) jelent, 16 gigabájt memóriát, és GeForce GTX560M videókártyát, utóbbiból a biztonság kedvéért rögtön kettőt. Elvileg lehetne még tovább srófolni a konfigurációt, például az egy terabájtos háttértár is hagyományos merevlemez és nem SSD, meg processzorból is létezik ennél erősebb a családban, három is, sőt a videókártyákon is lehetne 2 giga memória másfél helyett – de az biztos, hogy nagyon közel van a ma elérhető csúcshoz az, amit az Alienware összerakott.

A gép többek között azért ilyen nagy, mert egy 18,4 hüvelykes hd kijelző (1920*1080 natív felbontás) került rá, ami a gyakorlatban sokkal nagyobbnak érződik, mint így leírva sugallja a szám. Mivel egy notebook képernyőjét egészen prózai okoknál fogva – össze van nőve a billentyűzettel – jóval közelebbről nézünk, mint egy monitort, az M18X kijelzője úgy betölti a látóterünket, mint egy bőven 20 hüvelyk feletti monitor tenné asztali gépnél. A képe gyönyörű, én jó szívvel ajánlanám akár félprofi grafikai munkákra is. Ezt viszont csak optimális körülmények között élvezhetjük, egyébként nagyon zavaró, hogy a képernyő erősen tükröződik. Szóval nemcsak az erkélyre nem tudunk vele kiülni nyáron, de még az ablaknak háttal helyezkedni sem. Viszont legalább a webkamerája is hd, és a hangja 2.1-es, és tényleg egészen jól szól.

A billentyűzet szép halkan, puhán jár, notebookon ennél kényelmesebbet nemigen tapasztaltam még, plusz jó pont gémer szemszögből, hogy vannak rajta külön programozható gombok is, amiket a játékokban egy-egy funkcióra köthetünk rá. A tapipad meg kit érdekel, úgyis külső egeret kötünk rá (ezt tudja maga a cég is, a dobozban egy egészen jó minőségű gémer egérpad is megbújik).

Éles bevetésen

A brutálisnak ígérkező teljesítmény kihasználására a 3DMark11 szintetikus tesztet, illetve az utóbbi idők egyik leglátványosabb és leghardverpróbálóbb játékát, a Battlefield 3-at vetettük be – illetve vetettük volna, de előtte még meg kellett merítkeznünk a meghajtóprogramok purgatóriumában. Egészen kétségbeejtő, hogy 2012-ben, a legmenőbb gyártó legdrágább gépénél is él az ősi pécé-átok, a játék újabb driverért sír, miközben a Windows szerint minden a lehető legfrissebb, az Nvidia kezelőprogramja nem tudja frissíteni magát, a Geforce weboldala viszont észleli, hogy van nála újabb driver mint a miénk, aztán feltesz nekünk egy még régebbit, és így tovább.

A teszt végül azzal a driverrel adta a legjobb eredményt (4682 pont, ami simán tartja a szintet az erős, de nem csúcs asztali gépekkel), amire az összes program közölte, hogy ez mindenképpen frissítésre szorulna. Így aztán maradtunk a játékoknál, ahol néhány újabb drivercsere után tényleg azt a látványt kaptuk, mint az előzetes kedvcsináló videókban. Vagy mint itt:

A sebesség másodpercenként 45-55 képkocka között ingadozott, de a sűrűbb jeleneteknél 25-30-ig is leesett, ami persze még mindig bőven játszható. Mindez természetesen az összes grafikai opció maximumra állítása mellett értendő. Ez azt jelenti, hogy az M18X ma, és még jó ideig gyakorlatilag bármit elvisz maximum grafikán, három év múlva bármit el fog vinni közepes beállítások mellett, és öt év múlva még mindig bármi el fog indulni rajta, ha hajlandóak vagyunk kompromisszumokat kötni.

Nem meglepő módon eközben az akkut ijesztő sebességgel nullázta le a gép. Játék közben másfél óra alatt fogyott el a teljes töltés, átlagos használat, netezés, filmnézés mellett nagyjából ennek a dupláját bírhatja ki (bár egy gémer notebooknál talán a játékot illene mégis átlagos felhasználásnak tekinteni) – ami megint csak aláhúzza, hogy nem egy mobil használatra kitalált gépről van szó. Viszont teljes terhelés mellett sem melegedett annyira, hogy az kényelmetlen legyen, és a teljes fokozaton pörgő hűtés zaja sem volt zavaró.

Minek van?

Az Alienware egy erős asztali gép teljesítményét adja az M18X-ben, annyi pénzért, amiből simán kijönne egy ilyen asztali gép és még egy középkategóriás notebook is mellé. Akkor mi értelme is van? Mivel éppen kéznél volt egy jó pár ezres gémer közösség, feltettem a kérdést, és kiderült, hogy a magyar online játékosoknak majdnem az egynegyede már átállt notebookra, általában praktikus okok miatt: sokat utazik, a notebook nem foglal annyi helyet. És ha igény van a gémer notebookra, akkor van igény azon belül a prémium kategóriára is, még ha az esetünkben kicsit túl is burjánzik a giccses háttérvilágítással, meg a névre szóló gravírozott kis névtáblával a gép alján. Az Alienware-nek itthon nagyjából akkora célközönsége lehet, mint a Hummernek, de akinek nem számít az ár, notebookra akar váltani, és a legjobbat akarja, ennél alkalmasabbat nem talál. Az asztali gépem én is bármikor lecserélném egy ilyenre; a notebookomat soha.

A gépet a Laptopszalontól kaptuk a tesztre.