Bár szinte minden szalmaszálba belekapaszkodtak a Szőke Tisza nevű dupla lapátkerekes gőzhajó megmentéséért küzdő emberek, október elején végül megkezdődött Szeged emblematikus gőzhajójának bontása.
Ahogy korábban megírtuk, sem több mentőakció és civil kezdeményezés, sem a műemlékké nyilvánítás, de még a felújításra kiírt sikeres pályázat dacára sem sikerült megmenteni az elmúlástól az 1917-ben, a Ganz Danubius Gépgyár újpesti üzemében épült hajót. Az 1919-től SAS, 1930 és 1944 között Szent Imre, majd Felszabadulás, és végül Szőke Tisza nevű gőzös 1958-tól üdülőhajóként, 1973-tól álló- és diszkóhajóként üzemelt. A korábbi tulajdonosok csak a legszükségesebb javításokat végezték el a hajón, felújításra utoljára ötven éve került sor.
Szeged emblematikus gőzhajójának a helyzete idén februárban vált kritikussá, mikor az olvadó jég benyomta az egyébként is jelentősen elkorrodálódott oldallemezét, és a hajó az oldalára billent. A Szőke Tisza rossz állapota miatt 2000 óta nem horgonyozhatott a folyóparton, ezért a tápéi téli kikötőben vesztegelt.
A megmentés egyetlen furcsa formában most mégis valóra válhat: a Szeged Panoráma blog szerkesztőinek jóvoltából nagy felbontású (50-160 megapixeles) képek örökítik meg a bontás alatt álló hajót, így szinte testközelből láthatjuk azt, ami még megmaradt a hajótestből és a belső terekből. Eddig csak állóképek formájában tették közzé a képeket, most azonban virtuális túrára invitálnak mindenkit, akit érdekel a hazai hajózás dicstelen véget érő fejezete.
A túra keretein belül részletes betekintést kapunk a pillanatnyi állapotba, és jól mutatja a hajó fenségességét, hogy még így, csúnyán megkopasztott állapotban is van mit nézni az alsó és felső fedélzeten, a gépházban, a (lapátkereket nélküli) lapátkerékházban, a hajóorr, a kormányállás vagy épp a kémények környékén.