Lukács
7 °C
22 °C

Elképesztő felvétel a sztratougrásról

2012.10.15. 13:58

Több halasztás után vasárnap este végül sikeres véget ért Felix Baumgartner, az ismert bázisugró és extrémsportoló nagy dobása: a sztratoszférából, magas nyomást és extrém hideget is kibíró ruhában végrehajtott ejtőernyős ugrásával több rekordot is megdöntött.

Azonban nemcsak a védelem volt extrém Baumgartner felszerelésében. Az űrruhán és a szkafanderen kívül speciális volt a kamerarendszer is. A kapszulába három nagy felbontású fényképezőgép és 9 hd kamera mellett helyett kapott három 4K felbontásra képes kamera is. A 4K függőlegesen és vízszintesen is kétszer annyi képpontból állítja össze a képet, mint az 1080p felbontású HD, vagyis a 3840*2160-as képen négyszer annyi pixel van, mint amit a mai legnagyobb felbontású tévék meg tudnak jeleníteni. Az eszközöket speciális, magas nyomást is bíró tokba tették, három kilométernyi kábellel együtt.

A kapszula 12 kamerájából négyet úgy terveztek, hogy kibírja a kinti körülményeket, nyolcat a nitrogénnal töltött részbe raktak, hármat pedig belülre. Mindegyiküket távolról, a földről irányították. Jelüket három mikrohullámú csatornán sugározták a repülés alatt. Baumgartner ruhájára három hd kamerát szereltek, kettőt a combjára, egyet pedig a mellkasára. Utóbbival készülhetett a fenti videó: a kamerát az ugró feje felé irányították, hiszen Baumgartner sokáig fejjel lefelé zuhant.

A közvetítéshez használt, egyedi tervezésű rendszer, a négytonnás, motorizált talapzatra szerelt JLAIR (Joint Long-range Aerospace Imaging and Relay) teleszkópokkal és hatalmas nagyításra képes lencsékkel követte a kapszulát és Baumgartnert.

A mérőműszerek szerint a 43 éves salzburgi születésű sportoló óránként 1342,8 kilométeres maximális sebességet ért el a zuhanás közben, ez 1,24 machnak felel meg, és nagyjából 265 kilométer per órával haladja meg a hangsebességet. A hangsebességet először pont hatvanöt éve, 1947. október 14-én lépte át Chuck Yeager 13,7 kilométeren, egy X-1-es repülőgéppel. A mostani rekordkísérlethez használt, újrahasznosítható, héliummal töltött ballont a földet érés után begyűjtötték: 88 kilométerrel az indulás hely mellett landolt.

Az interneten többen megkérdőjelezik a kísérlet tudományos hasznát. A projekt mérnökei szerint arra volt jó az ugrás, hogy teszteljék az űrhajósok, illetve nagy magasságban repülők menekülési  lehetőségeit. Hiába azonban a drága űrruha, egy valós küldetésben nem egy gyakorlatilag mozdulatlan ballonból kellene ugrani, hanem egy olyan járműből, aminek nagyon magas a sebessége, ezért jóval nagyobb súrlódást kellene elviselniük az atmoszférába készülőknek. A tavaly nyugdíjba küldött űrsiklóflotta tagjait ugyan felszerelték olyan eszközökkel, amik – elméletileg – lehetővé tették az ejtőernyős ugrást vagy a katapultálást, de ezek inkább abban az esetben segítettek volna, ha leszállás végső szakaszában áll elő valamilyen vészhelyzet. Nagy magasságban, a fellövéskor vagy a visszatéréskor egyaránt jellemző magas sebességnél nem opció az, hogy a legénység kiugrál a gépből.