Alkalmazástengerbe fullad a tévézés

Az elmúlt két évben nagy átalakulás volt a tévékészülékek piacán, valamennyi nagy gyártónál megjelentek az alkalmazásokkal teli okostévék (Smart TV, Connected TV). Ezek az tévék már kapcsolódnak az internethez, és beépített alkalmazásaikkal arra próbálják rávenni a felhasználókat, hogy a tévé legyen a központi eszköz filmnézéshez, zenehallgatáshoz, játékhoz és egyéb tartalmakhoz.

Csak okosan

Tavaly év végén már százmillióan használtak alkalmazásokat a tévéjükön, a vezető gyártók (Samsung, LG, Panasonic, Sony) egymással versengve próbálják folyamatosan megújítani termékeiket, az új alkalmazásokkal jobb minőségű, interaktívabb tévézést ígérve. Az okostévék első generációja még felmutatta az összes hibát, amit egy éppen fejlődő technológia felmutathat: hiányosak voltak az alkalmazásrendszerek, nem volt elég tartalom, a felhasználók nem igazán tudták kihasználni a tévé adta lehetőségeket. A fejlődés azonban mára elhozta a már viszonylag jól működő rendszereket.

A televíziózási szokásokban az egyik legmeghatározóbb trend, hogy a felhasználók egyre nagyobb része – most már hetven százaléka – második képernyőt is használ, vagyis mobilozik vagy tabletezik, gyakran tévézés közben. Ez gyakran kapcsolódik azzal, amit a tévén néznek, vagyis emailt küldenek, közösségi oldalakon tárgyalják ki a látottakat. A gyártók ezt felismerve megpróbálják összekapcsolni a két tevékenységet, vannak már példák arra, hogy az okostelefonról a tévére dobhatjuk át a nézett videót, vagy éppen a tévéadást tesszük át a tabletre, és a konyhában folytatjuk a film nézését.

Néhány nagyobb televíziós társaság fizetős alkalmazásokat is készít okostévékre, ezekkel a kábelelőfizetésen túl is meg tudunk vásárolni tartalmat, például filmeket, sorozatokat, meséket. Ezek az alkalmazások országonként különböznek, Magyarországon még nem elérhetőek. De a jövőben akár itthon is elképzelhető az, hogy kikerülve a kábelszolgáltatókat tényleg csak azokra a csatornákra fizessünk elő, amelyekre szükségünk van.

Itthon még az úgynevezett on-demand szolgáltatások sincsenek jelen, szerencsésebb piacokon azonban a nézők öt-hat szolgáltatás közül választhatnak. Míg néhány évvel ezelőtt még dvd-kölcsönzőkbe jártak az emberek és tévéműsorokat vettek fel (illetve a set-top boxokkal itthon még ma is ezt teszik), addig sok országban már filmek ezreiből válogathatnak havi előfizetés fejében. A következő években valószínűleg itthon is megjelennek ezek a szolgáltatások, és hatalmas verseny alakul majd ki egy alakuló piacon a felhasználókért.

Jönnek a játékok

Bár népszerűek az okostévéken futó játékok, egyelőre még csak próbálkoznak ezzel a gyártók, messze vagyunk attól, hogy igazi, komoly videojátékok is megjelenjenek az alkalmazások között. A tévék idei kínálatában már felsejlik a jövő, de még várni kell néhány évet a komplexebb játékok megjelenéséig.

Olyan nagyon sokat azonban talán nem kell várni. A piac már elég nagy ahhoz, hogy a nagyobb játékgyártók is felfigyeljenek a tévére mint játékplatformra. Már a tavalyi CES-en is lehetett olyan tévét látni, amibe beépítették a Gaikai nevű játékstream-szolgáltatást, és mindenféle konzol vagy más külső hardver nélkül, a tévén lehetett játszani az új Call of Dutyt.

Az ilyen játékstream-technológiák azonban még nem elég elterjedtek, a Gaikai mellett a másik jelentős szereplő, az Onlive sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ettől még minden játékkonferencián jelentős trendként emlegetik, nem kizárt, hogy a következő években meglesz a sikeréhez szükséges kritikus tömeg.

Megjelennek a hirdetők is

A fejlődés irányát a hirdetők is befolyásolják. Tavaly a globális televíziós hirdetési piac 188,5 milliárd dolláros volt, a hatalmas összegből a hirdetők új utakat keresve próbálnak minél nagyobb részt kihasítani. Egyes nagyobb ügynökségek külön szakembereket alkalmaznak, akik az okostévéken keresik a hirdetési lehetőségeket.

Manapság a böngészés, játék, zenehallgatás, közösségi média nem egy készülékre koncentrálódik, bárhol végezhetjük, még a tévénken is. A hirdetők kezdik felismerni ezt és már nem eszközben gondolkodnak, hanem hogy hol érik el legkönnyebben a célcsoportot. Ha ez a televízió, akkor ott fognak hirdetni, de nem a hagyományos módon, hanem mondjuk az alkalmazásokban.

Rohamosan fejlődő technológia

Kezdetben a gyártók a kijelzőkre koncentráltak, a készülékek átalakultak a CRT-től kezdve, az plazmán, lcd-n át egészen a led, illetve mostanában már az oled technológiáig. A csúcskategóriás tévék ma az egyre nagyobb felbontás felé mozdulnak, ezek a 4k2k, ultra high definition hívószavakkal ellátott, általában oled-kijelzős tévék. Már a januári Las Vegas-i CES-en elárasztották a gyártók a standokat a full hd-nál sokkal jobb felbontású tévékkel.

A 4k2k 3840­×2160 pixeles felbontást jelent, ami nagyon jól hangzik, az egyetlen gond vele, hogy még nincs hozzá elérhető tartalom. Hiába venne a felhasználó ilyen tévét, az üzletekben nem fog ilyen felbontású filmet kapni. Polonka Gábor, a Panasonic termékmenedzsere szerint aki ma ilyet vesz, az mindenképpen a elkövetkező időszakra fekteti be pénzét. Hasonló folyamat fog lejátszódni most, mint a full hd tévéknél sok évvel ezelőtt.

A full hd tévéket a kezdetekben úgy használták, hogy a kisebb felbontású műsorokat felkonvertálták. Néhány év múlva aztán elárasztották a boltokat a Blu-ray lejátszók és filmek, innentől kezdve használták ki igazán ezeket a készülékeket. Persze még mindig vannak, akik csak tévéznek rajta, pedig nagyon kevés csatorna sugároz full hd jelet. A 4k2k televíziók 2-4 év múlva juthatnak el erre a szintre.

A 3D már mindennapos

Néhány évvel ezelőtt még az összes gyártó csak a 3D-ről beszélt, a nemzetközi elektronikai kiállítások ettől voltak hangosak. A nézhető tartalom azonban itt is késett, hosszú ideig csak nagyon kevés film jelent meg 3D-ben, a helyzet mostanra kezdett változni. Valamivel több mint két éve írt cikkünkben azt jósoltuk, hogy 2013 lesz az áttörés éve, addig csak megveti lábát a technológia.

Úgy tűnik, igazunk lett, legalábbis szinte valamennyi újonnan bemutatott televízióban van 3D. A CES-en már szinte mellékesen jegyezték meg, hogy a bemutatott tévé amúgy 3D-t is tud. Olyan ez, mint ez elektromos ablakemelő az autókban, régebben még drága extra volt, ma már szinte elképzelhetetlen enélkül egy új autó.

Ugyanakkor a 3D hiába alap már az új tévék többségében, a felhasználóknak egyelőre nagyon kicsi százaléka használja, pedig a normál tévéadást is fel tudják konvertálni 3D-re, bár ebben az esetben a 3D jel korántsem olyan jó minőségű, mintha eredeti 3D jelforrást nézne az ember. Az igazán jó minőségű 3D-s tartalomhoz plusz eszközöket kell venni, 3D-lejátszót, esetleg további szemüvegeket, hogy az egész család nézhesse és persze a 3D filmeket, amelyek még mindig nem olcsóak.

Váltják egymást a technológiák

Tehát több technológia párhuzamosan él egymás mellett, ma már kevésbé hirtelenek az átmenetek, mint azokban az években, amikor a képcsöves tévét felváltotta az lcd. Eddig az lcd és a plazma között kellett választani, most bejöttek más technológiák is, igaz az oled még annyira drága, hogy kereskedelmi forgalomban nem is nagyon kapható.

Érdekes kérdés a plazmatévék jövője. A technológia zászlóvivője, a Panasonic nemrég bejelentette, hogy felhagy a technológia fejlesztésével. Plazmatévéket fognak ugyan gyártani, de nem fejlesztik már a kijelzőket. Ennek oka, hogy az oled-tévék megjelenésével nem biztos, hogy lesz létjogosultsága a plazmának, mert az új tévék képminősége jobb lehet. Ez azonban még a jövő zenéje, hiszen meg kell várni, hogy az oled-tévék gyártási költsége és kiskereskedelmi ára annyira csökkenjen, hogy elterjedjenek a felhasználók között. Persze ez még mindig nem jelenti azt automatikusan, hogy eltűnnek a plazmakészülékek a piacról.

Ehhez még jó néhány év kell, de a közelmúltban láttunk már hasonló folyamatot, amikor a led-tévék elterjedtek. Ezek eleinte nagyon drágák voltak, ma pedig már alig találni olyan lcd-tévét, ami nem ledes.

De mit akarnak a felhasználók?

Ilyen technikai pörgés mellett felmerül, hogy a felhasználók mit érzékelnek az egészből, és mennyire követik a trendeket. A televízió nem olyan tárgy, amit évente lecserélnek az emberek csak azért, mert megjelent egy új sorozat. Az is igaz azonban, hogy felgyorsultak a ciklusok, tehát gyakrabban cserélik le a tévét, mint az előző generáció.

Hiába bírja el a televízió simán a tíz-húsz évet, ide is betörtek a fogyasztási trendek, az átlagfelhasználók már rövidebb időre, 4-5 évre terveznek az új tévékkel. Magyarországon a legnagyobb piaci részesedése a 32 hüvelykes (81 centiméter) tévéknek van, de egyre népszerűbbek a 42 hüvelykes (106 centiméter) tévék is. Ez utóbbi kategória majdnem duplázta részesedését az elmúlt években.

Ha az árkategóriákat nézzük, akkor a százezer forint körüli tévék fogynak a leginkább, egy 32 hüvelykes televízió 80-130 ezer forint között mozog. A középkategóriás tévék jellemzően 180-200 ezer forint között i áron elérhetők, a felhasználók ennél az árkategóriánál kezdhetik megtapasztalni a képernyő minőségének különbségét, ezekben a tévékben már több csatlakozót tesznek, gyorsabban frissül a kép, és gyorsabb a processzor.

A magyar vevők nagy része nincs tisztában azzal, hogy mit jelent az okostévé, az alkalmazások túlnyomó többségét nem is használják. Akik mégis, azok a legtöbbet a böngészőt használják úgy, hogy a reklám alatt felmennek, és elolvasnak két hírt. Ezen kívül még a YouTube-ot, Skype-ot és egy-két játékot használnak.

Ugyanakkor megfigyelhető trend, hogy egyre több a felkészültebb vásárló, akik már körbenéznek az interneten, tudják hogy mit szeretnének venni, a boltba pedig már kész tervekkel érkeznek. Az előrejelzések szerint idén megduplázódhat azok száma, akik aktívan használják okostévéjük alkalmazásait. Az újítások nem állnak le, a gyártók mindent megpróbálnak, hogy kitűnjenek a tömegből. Ezért fognak tovább fejlődni a hang- és mozgásvezérelt tévék, az augmented reality (kiterjesztett valóság) és a mozgásfelismerő technológiák. Ezek a tévépiacon még gyerekcipőben járnak nagyon sok hibával, de a trendeket figyelve már bepillantást nyerhetünk a jövőbe.