Ki fogja uralni mindenünket?

Google: cél a világuralom

2013-ban eljutottunk addig, hogy a Google-re már ne lehessen szinonimaként használni, hogy „a keresőóriás”. A cég borzasztó ügyesen navigál olyan területeken is, amit pár éve még abszolút idegennek éreztünk volna tőle, lásd például az Android, a Chrome vagy a Nexus tabletek és telefonok világsikerét.

Idén ugyanez a trend folytatódik majd még nagyobb erőkkel: a cég az online hirdetésekből befolyó rengeteg pénzből mindenféle izgalmas dolgot fejleszt ki. A fő csapásirány várhatóan a Google Glass lesz, amiről még mindig nem érti senki, pontosan mire is jó, de ennek ellenére rettenetesen vágyik rá. Idén, várhatóan ősszel meg is jelenhet, nagyon reméljük, hogy nem olyan drágán, ahogy a bétaverziókat adták a fejlesztőknek.

A Google szívfájdalom nélkül szokott lelőni olyan projekteket, amik nem váltják be a hozzá fűzött reményeket, bármilyen nagy hangon is harangozták be őket (emlékszik még valaki a Google Buzzra? A Wave-re? A Livelyre? A Knolra?)

2014-ben eldől, hogy ilyen sors vár-e a Google+ közösségi oldalra is, amibe irtózatos energiákat ölnek, hogy Facebook-verő legyen, de csak nem akar az lenni. A tippünk az, hogy most már nem adja fel a cég, és az idei Google Play- és YouTube-integráció után egyre több szolgáltatását köti össze a Plusszal, szelíd erőszakkal lenyomva a felhasználók torkán az egészet. Közben meg reménykednek erősen, hogy a Facebook felett végre beborul az ég, ahogy már vagy öt éve jósolják okosabbnál okosabb elemzők.

Hardverfronton biztos, hogy új Nexus telefonok és tabletek is jönnek (sőt, pletykálnak már egy ideje Nexus-tévéről is), és csodálkoznánk, ha a Chromecastot nem nyomná tovább a cég nagy erőkkel. Fontos irány lehet a Chromebookoké (és ehhez kapcsolódva a ChromeOS operációs rendszeré): miközben a pécé úgy ahogy van, döglődik, és a tablet veszi át a helyét, az olcsó, felhőre és állandó internetelérésre építő Google-márkás notebookok hasítanak, az Amazon bestsellerlistáját gyakorlatilag a megjelenés óta vezetik. Mivel a netelérés és a felhő egyre inkább alap lesz, a Chromebookok pedig arcátlanul olcsóak (200-250 dollár körül futnak, ami egy új iPad árának fele-harmada), a Google ügyesen ellophatja a piacot az egyre kevésbé lelkes számítógépgyártók elől.

Ezzel együtt a Google-nél mindig az az érdekes, hogy milyen, teljes őrültségnek tűnő ötletet dob be idén. A mérce elég magasan van, mostanában olyasmikkel lepték meg a világot, mint az önvezető autó, a légballonokkal mindenhová elvitt internet, vagy a minden különösebb kommentár nélkül felvásárolt katonai robotikai cégek. Az egyik legizgalmasabb téma a Google Fiber, az olcsó, gigabites internetszolgáltatás sorsa, amit pár szerencsés amerikai város után várhatóan tovább fog terjeszkedni. Hogy mi az évtized vége előtt semmit nem látunk belőle, az szinte biztos, de hátha akadnak majd vetélytársak, akik az európai piacokon meg akarják előzni a Google-t.

Apple: bele kéne csapni a lecsóba

Az Apple továbbra is a világ egyik legmenőbb és leggazdagabb cége, ugyanakkor tény, hogy igazán nagy újdonsággal a 2010-es iPad óta nem álltak elő. Tavaly teljes gőzzel folytatódott az a fura lejtmenet, ami Steve Jobs halála óta jellemzi a céget: miközben félelmetes profitot termel a cég, a pénzével nem igazán kezd semmit (150 milliárd dollár felett van már a készpénztartalék), a részvényárfolyam vegetál, és tavaly a legnagyobb újdonságuk az volt, hogy az iPhone 5C színes műanyagborítást kapott. Ami finoman szólva is kevés attól a cégtől, ami korábban fél kézzel a feje tetejére állította a mobilok világát, miközben a másikkal forradalmasította a zeneipart, és egy harmadikkal már a tabletek berobbanását készítette elő.

Idén tehát mindenki valami régi szép időket idéző nagy durranást vár az Apple-től, és Tim Cook cégvezér is azt lebegtette meg év végén, hogy 2014-ben a cég eget és földet fog rengetni, új termékek jönnek, és olyan csodák, amikről ma még nem is álmodik senki. Ez lenne az igazi Steve Jobs-i út, amiről egyelőre nem tudni, hogy csak a befektetőknek és a sajtónak szóló mézesmadzag-e, vagy a cég hirtelen állati jó lett titoktartásban, mert az égvilágon semmi konkrétum nem szivárgott ki még a bombasztikus tervekről és új Apple-cuccokról. Annyira nem, hogy a legjobban futó Apple-pletykák hetek óta arról szólnak, hogy az idei iPhone 5 vagy 6 hüvelykes lesz-e, és tényleg jön-e a 13 hüvelykes óriás-iPad.

Egyebek hiányában maradnak a régi Apple-pletykák, de valahogy már azok sem az igaziak. Az iWatch okosórát például addig-addig híresztelték netszerte, míg a Samsung megcsinálta Galaxy Gear néven, jó vacak is lett, és azzal az okosórák körüli felhajtás hőfoka is hirtelen fagypont közelébe csökkent. Az Apple-tévét (mármint nem az Apple TV-t, ami egy set-top-box, hanem az igazi, a tévés piacot gyártói és kábeltévés oldalról is felforgató, forradalmi újdonságot) meg már vagy négy éve próbálják összerakni, és közben a Netflix lenyúlta a kábeltévés piacot, a Microsoft meg az Xbox One-nal minden tévéből okostévét csinált.

A dolog tehát úgy áll, hogy mindenki a nagy durranást várja, viszont arról még nem szivárgott ki semmi. Ez pedig arra utal, hogy az nem feltétlenül valami új termék lesz (amiről mindig kiszivárog valami gyártói, összeszerelői, beszállítói oldalról), hanem belső fejlesztésű szolgáltatás, esetleg a cég végre kezd valamit a rengeteg pénzével, és csap pár nagyobb felvásárlást. Itt pedig aztán elszabadulhat a fantázia, 150 milliárdból gyakorlatilag saját országot vehet magénak az Apple, nemhogy valami techcéget.

Microsoft: új seprű hogy seper?

2013 igencsak sűrű év volt Redmondban, volt egy Windows 8.1, egy Xbox One, egy csúnya bukás a tabletpiacon a Surface-szel, és miután egy nagy zsák pénzért megvette a Nokiát, leköszönt a nagyvezér, Steve Ballmer. Az idei év értelemszerűen az utódról fog szólni, és arról, hogyan képzeli el ő a cég jövőjét. A bökkenő az, hogy Ballmer tavaly augusztusban jelentette be a nyugdíjba vonulását (12 hónapon belül), és még mindig nincs új főnök, de még csak egyértelmű jelölt sem.

Az új vezér kilététől nagyjából függetlenül lesz idén Windows 8.2, a 8.1 által kitaposott ösvényen továbbhaladva, ingyenesen, kisebb újdonságokkal az alap nyolcashoz képest. Közben zajlik a Windows 9 fejlesztése is, de arról idén még csak pletykák, esetleg kiszivárgott, nagyon korai verziók lesznek. Egyébként sem várható annyira extra izgalmasnak a rendszer, nem valószínű, hogy a Windows 8 drasztikus (és nem éppen ünnepelve fogadott) kezelőfelületi újdonságai után a következő verzióval megint nagyon innovatívkodni akarna a Microsoft.

Mobilos vonalon a Nokiával megerősödve, pénzt és energiát nem kímélve indít offenzívát a cég, minden bizonnyal a Windows Phone-nak is lesz egy 8.1-es verziója, aminek a nagy újdonsága a Microsoft saját Sirije, a Cortana lesz (a Halo-játékok mesterséges intelligenciájáról kapta a nevét). Az Xbox One-ra szintén nem fogja sajnálni a pénzt a cég, a játékok mellett beindulnak a konzol exkluzív tévés tartalmai, a Halo és Quantum Break tévésorozatok, és ki tudja mi még. Kétséges lenne a Surface konzol sorsa, ha nem a Microsoft lenne a gazdája, de a céget nem abból a fából faragták, hogy egy pár milliárd dolláros bukás elvegye a kedvét a folytatástól - minden bizonnyal bemutatkozik idén a harmadik generáció a tabletből, és ez talán már jó is lesz.

A legnagyobb kérdés azonban mindenképpen az, hogy ki viszi tovább a céget, és hogyan akarja azt átalakítani. Mert átalakításra mindenképpen szükség van, a Windows és az Office eladásaira alapozott modell egyre kevésbé életképes. Szoftver helyett kütyük és szolgáltatások, adta ki az új útirányt Ballmer, mielőtt lelépett, és ennek szellemében keresik az utódját is.

Facebook: van még hová nőni?

Idén tíz éves lesz a Facebook, ami az interneten legalább egy évszázadnak számít. A cég átvészelte a tőzsdére lépés utáni viharos időket, sikerrel átültette mobilra a bevételi forrásait, és bőven egymilliárd feletti felhasználóval nem hogy megkerülhetetlenné vált, hanem gyakorlatilag az internet szívévé. Sőt, szívcsakrájává. A probléma az, hogy mostanra végképp elfogyóban van a hely, ahová az oldal még növekedni tud, az új belépők az oldalra már olyan piacokról és rétegekből érkeznek, amik a nagy hirdetők számára nem osztanak-szoroznak különösebben. A mennyiség helyett tehát a minőségre kell áttolni a fókuszt.

Mark Zuckerberg nem is csinál titkot abból, mi a cél a Facebookkal 2014-ben: az üzenőfalat addig optimalizálni, míg az a napi betevő hírfogyasztás első számú csatornájává válik (és ennek megfelelően értékes hirdetési felületté). Eközben az oldalt hetente felbukkanó új trónkövetelők szorongatják – na nem új közösségi oldalak, hanem a hozzá csapódott funkciókat ügyesebben, trendibben megvalósító alkalmazások. Az Instagramot még sikerült egy egymilliárd dolláros érvvel besöpörni a Facebook alá, a Snapchat már a 3 milliárdos ajánlatot is visszadobta. És akkor ott van még a WhatsApp, a jó öreg Twitter, vagy úgy általában az androidos és iOS-es alkalmazások milliói, amik apránként kiéneklik a sajtot meg a felhasználókat a Facebook szájából (a facebookos játékok például hogy kihaltak!).

Az oldal fő problémája valójában az, hogy időközben a telefonunk lett a fő közösségi platform, nem a Facebook. 2012-ben még Facebookon ment a csetelés, a fotómegosztás, a játék. 2014-ben ezekre mind külön appokat használ a nép. Ja, és a tinik meg már évek óta vándorolnak el a Facebookról, mert ciki ugyanazon a közösségi oldalon lenni, ahol a szüleik és az osztályfőnökük. Na, ezzel kéne megbirkóznia Zuckerbergéknek idén.

Annyira azért nem kell sajnálni a Facebookot, a cég világ legnagyobb felhasználóiadat-hegyén ül, többet tud rólunk, mint az NSA, az FBI, a CIA, meg a világ összes hárombetűs ügynöksége együtt. Ez pedig akkor is aranyat fog érni, ha maga a facebookozás esetleg kimegy a divatból, legfeljebb olyan lesz az oldal, mint a Yahoo ma Amerikában: mindenki használja, csak senkit nem érdekel különösebben.