Bertalan
14 °C
27 °C

A startup egy divatszó

2014.09.30. 08:23
Az Európai Unióban kitalálták, hogy a világpiaci sikerhez a tagállamoknak szakosodniuk kell, azaz mindegyik országnak meg kell találnia, hogy miben kimagaslóan jó. Erre építve kell összeállítani egy nemzeti stratégiát, mert az EU ez alapján fogja elérhetővé tenni a strukturális alap összesen 700 milliárd forintnyi támogatási forrását. A stratégia összeállítását levezényő Pálinkás Józseffel, a Magyar Tudományos Akadémia előző elnökével beszélgettünk.

Most jelent meg az iPhone 6, és nem tudom elfelejteni, hogy az Apple egyik korábbi bemutatójára is élesen reagált. Azt mondta, őrültség, hogy sorban állnak egy okostelefonért az emberek, mert a gazdaság nem ettől fog növekedni, hanem az innovációtól.

Egészen pontosan azt mondtam, hogy aki két napon át kint sátrazik, hogy elsőként jusson hozzá, azzal valami probléma van. De akkor is hozzátettem, és most is hozzáteszem, hogy ma az újdonságnak és az innovációnak óriási piaci értéke van.

Novemberig kell elkészülnie az Unió által elvárt innovációs stratégiának. Sikerült már azonosítani azokat a kutatási és fejlesztési területeket, amelyekben hazánk kimagaslóan tud majd teljesíteni?

Az intelligens szakosodási stratégiát alulról építkezve készítjük el. Megyei fórumokon és tanácskozásokon hallgatjuk meg az egyetemi kutatóintézetek, a gazdasági élet és a civil szféra szereplőit, hogy szerintük az intézetük és a megyéjük miben lehet különösen jó. Ez egyrészt egy ötletbörze, másrészt kívánságlista. Elsősorban az fontos, hogy a tervezés első szakaszába a lehető legtöbb embert bevonjuk, mert ebből az is kiderül, hogy hol mekkora kapacitások vannak.

Az ötletekből mennyit tudnak majd kiválasztani? Nyilvánvaló, hogy nem teljesülhet minden vágy.

Magyarország nagyon nagy kapacitásproblémával küszködik abban az értelemben, hogy Budapest jelentősen túlteljesít: a kutatás, fejlesztés és innováció 70-75 százaléka itt történik. Ezt senki sem tudja egyik napról a másikra megváltoztatni, erről az MTA Lendület programjában személyesen is meggyőződtem: volt olyan kutató, akit kértem, hogy menjen át egy másik egyetemre, mert az nagy előny lesz a pályázatánál. Nem volt hajlandó rá. Ezt a Budapest-centrikusságot úgy lehet csökkenteni, ha olyan helyen erősítünk kapacitásokat, ahol annak van valami alapja.

Ha van egy olyan kisvállalat, amely elindult egy területen, de nem tud megfizetni egy jó mérnököt vagy kutatót, akkor oly módon is lehet támogatni, hogy egy-két éven át fizetjük a kutató bérét, és ezáltal a cég növekedni tud, munkahelyeket teremt. Ez az alapvető cél.

Milyen eredményt kell felmutatniuk a támogatott cégeknek?

Jöjjön létre egy termék vagy szolgáltatás, amit el lehet adni a világpiacon. Mérni lehet, hogy hány munkahely jött létre, mennyivel nőtt az árbevétel. De azért ne rugaszkodjunk el teljesen, egy kisvállalatnál, ha az minimális profitot termelve talpon marad és munkát biztosít 10, 20 vagy 50 embernek, már óriási eredménynek mondható. Nem lesz minden egyes projektből világraszóló eredmény, amely majd dollármilliárdokért adható el. Nyilván ezeket keresi mindenki, ezek teszik igazán vonzóvá a vállalkozást. 

A cégeknek azt is figyelembe kell venni, hogy itt ők segítséget kapnak, és azt valahogy viszonozni kell abban az értelemben, hogy Magyarországot olyan helyként mutassák be, ahol ma is sikeres termékek születnek. Nem elég azt mondogatni, hogy sok Nobel-díjasunk volt, és már sokat hozzáadtunk az emberiség tudásához.

Nagyvállalatok is végeznek kutató-fejlesztői munkát, mint például a Bosch, Ericsson, Audi, IBM. Nekik meghatározó szavuk van a stratégia kialakításában?

A nagy cégekkel is tárgyalnunk kell, mert tudnunk kell, hogy mely vállalatok képesek és hajlandók az itt megszülető kutatásfejlesztési és innovációs eredményeket a világpiacra vinni, mégpedig úgy, hogy a hasznon ésszerűen tudjunk osztozni. Ez nem feltétlenül profiton való osztozkodás, mert az egy kicsit bonyolulttá tenné a dolgot. Sokkal inkább arról van szó, hogy amennyiben a cég termékében magyar szabadalom van, akkor annak a tulajdonosa kapja meg a licencdíjat. Ha egy cég itt állítja elő a terméket, itt kapnak az emberek fizetést, idehozza a kutatói bázisát ahol mérnökök és fejlesztők dolgoznak, ezek mind olyan eredmények, amely az ország gazdaságának fejlődését elősegítik. Ezeknek a vállalatoknak a stratégiáját valamennyire ismernünk kell.

Mi a helyzet azokkal a fiatal cégekkel, startupokkal, amelyek nem tudják előre garantálni, hogy képesek létrehozni egy terméket.

Beszéljünk nyíltan a startupokról. Ez egy divatszó, és ha valaki ma azt gondolja, hogy pénzt fog kapni, akkor azt mondja a cégére, hogy startup. Ugyanilyen szó a tudományos világban a nanotechnológia, amiről sokan azt hiszik, hogy csak jó lehet. A startup cégeket több kategóriába kell tenni. Az egyik kategória egy nagyszerű ötleten alapul, jó időben jó terméket fejlesztenek ki, gyorsan felfutnak, és a többségük egy fillér állami támogatást sem kap.

A másik kategóriába tartoznak azok a jó ötletek, amelyekből megfelelő mértékű támogatással létrejöhet valami. Itt a megfelelő mértéken van a hangsúly, abban az értelemben, hogy se sokat, se keveset nem szabad adni. Ha valaki szabadalmaztatni szeretné az ötletét, adjunk neki bonyolult eljárás, vizsgálat és több éven át tartó vegzálás nélkül annyi pénzt, hogy meg tudja íratni a szabadalmi beadványt. Ez pár százezer forint. Ha ezt elfogadták, az már jó eredmény, de ha ezt tovább akarja vinni, akkor jön egy érdekes terület, amit halál völgyének is szoktak hívni. Már látszik, hogy a fejlesztésből lehet termék, de azt a kockázati tőke még nem meri finanszírozni. Magyarországon erősíteni kell a felfedezői-vállalkozói hozzáállást, ezért erre a szakaszra kell hogy legyen forrás. De átsegíttettük a halál völgyén, a vállalkozónak a saját lábára kell állni, az állam nem finanszírozhatja tovább. Ezek közt is lesz olyan, amiről kiderül, hogy nem sikeres, és azokon veszteni fogunk, és lesznek olyanok, amelyek sikeresen működnek.

Hogyan kezelik azokat a projekteket, amelyek nem jönnek be? 

Aki az égvilágon semmit nem csinál, az egyszerű eset, attól abban a pillanatban meg kell vonni a támogatást. Aki nagyon sikeres, azzal sincs probléma. Sok esetben azonban kínlódás folyik, az illető azt mondja, hogy még egy kis pénzt adjatok, és akkor sikeres leszek. Ilyenkor szakértői testületi döntést kell hozni, ami nehéz ügy, mert az a tapasztalatom, hogy ezek a testületek félnek a döntéstől, nem merik kimondani, ha egy projekt már nem megy. Az nagyon rossz érzés lehet, ha az ember azt mondta egy fejlesztésre, ez teljes hülyeség, három év múlva meg ott van egy vállalat, ami milliárd dollárért kerül a piacra. De az sem lehet jó érzés, ha egy döntést csak húznak, mint a rétestésztát, és a vállalkozás még mindig nem teljesít. Itt merni kell felelősséget vállalni, de ez igényli a társadalom részéről azt, hogy ne bélyegezzék meg, akik nem rossz indulatból hoztak egy rossz döntést. 

Több száz milliárd forintról van szó, és beléphetnek regionális érdekek, hogy hova kerüljön több pénz. Mi garantálja azt, hogy a politika nem szól bele a pénzosztásba?

Aki azt mondja, hogy valamit teljesen politikamentesen meg lehet csinálni, az vagy nem ismeri a dolgokat, vagy hazudik. Az embereket befolyásolják a politikai felfogásuk. A kérdés az, hogy döntő  többségében szakmai döntés születik-e, és időnként a politika kicsit belekavar a szélébe, vagy alapvetően politikai döntés születik, és szakma csak kis döntéseken vívódik, hogy azzal mi legyen. Egy-két ember megvehető, de az egész tudományos közösség nem, ezért kell minél szélesebb szakmai bázisra támaszkodni.

Láttunk már jó néhány kormányzati stratégiát, olyat is ami megvalósult, olyat is, ami kevésbé. Ki lesz a végrehajtás felelőse?

A stratégia elkészítéséért a miniszterelnökségen belül egy személyben én vagyok felelős, és azok a személyek, akik velem ezen dolgoznak. Hogy mi lesz a stratégiának a sorsa, nagyon jó kérdés. A szakmai felelőse a programnak az újonnan létrejövő Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal lesz. A hivatal azonban mindig csak koordináló szerepet tölt be, a döntéseket a szakmai munkába bevont tudósok, a gazdasági élet szereplői hozzák majd.

Miben különbözik ez a hivatal bármely korábbi, tudomány és kutatásokat koordináló szervezettől?

A legfontosabb különbség, hogy egy helyen történik a programok koordinációja, így nem fordulhat elő, hogy egy fejlesztést három különböző forrásból is támogatnak, esetleg túlzottan, egy másik pedig nem kap semmit, mert hajszállal mindenütt lemarad. A másik változás az, hogy ugyanott történik a finanszírozás, ahol a koncepciót, a programokat kialakítjuk. Nincs még egy olyan ország, ahol másutt van a forrás és döntés hozó szakmai testületek. Ettől azt várom, hogy hatékonyabb és gyorsabb lesz a munka, több programot tudunk finanszírozni. A kutatási programokat akkor kell finanszírozni, amikor az tényleg újdonság, mert két év múlva lehet, hogy az égvilágon semmit nem ér. Most megszűnik az egymásra mutogatás, és egyablakos ügyintézés lesz az innovációban.