Tihamér, Annamária
19 °C
33 °C

Amerikai disznó helyett magyar jött a hadgyakorlatra

1378
2015.12.09. 06:44
A Magyar Honvédség és a Román Hadsereg közös hadgyakorlatának utolsó mozzanatába végül az amerikai erők is becsatlakoztak, de sajnos korántsem annyira, mint szerettük volna.

A hadgyakorlat bemutatószerűvé alakított zárásában ugyanis az ígéretek ellenére, a rossz időjárás miatt az ideiglenesen hazánkban állomásozó amerikai erők csak a Stryker lövészpáncélosokat tudták megmutatni, az A–10-es csatarepülők légi támogatása elmaradt.

A katonául dinamikus mozzanatnak hívott jelenet amúgy arról szólt, hogy a magyar-román közös erők ellenségbe botlanak valahol Hajmáskér és Gyulafirátót között, de nem kezdenek el fejvesztve menekülni, hanem először álcafüst mögé bújnak, aztán azonosítják a célokat, végül (az időközben a tribün mögüli erdőből kiólálkodó, amerikai M3-as Bradley-k segítségével) előrenyomulnak, és a toronygéppuskák, illetve a magyar BTR–80-asokból kiugráló magyar és román talpasok tüzével visszanyomják az ellenséget oda, ahová való.

Valahol eközben kellet volna megérkezniük a varacskos disznónak is becézett A–10-eseknek, de sajnos olyan köd volt, hogy a fentieket is csak azért tudtuk követni, mert időnként bemondták egy mikrofonba, hogy mit látnánk, ha a köd nem pont a harcot imitáló egységek előtti méterekben vált volna átláthatatlanul sűrűvé.

A gyakorlat második mozzanatában már Öskü határában nézhettük meg, mire képesek az amerikai, román és magyar katonák: nagy kaliberű fedélzeti géppuskákkal lőttek még a korábbinál is rosszabb állapotú ronccsá néhány kiszuperált daruskocsit. Itt kerültünk egyébként a legközelebb ahhoz, hogy A–10-est lássunk: az első néhány lövés eldördülése után a lőtéren keresztülvágtatott ugyan egy vadmalac, de sajnos csak a hétköznapi, röpképtelen magyar változat, nem a csatarepülőként hírhedtté vált amerikai.

A Wise Foresight, vagyis bölcs előrelátás elnevezésű hadgyakorlat lényege az volt, hogy a magyar és a román katonák együttműködő képessége javuljon. A közös bevetésnek békefenntartó missziókban van esélye, és mivel a lövészszázadok technikai felszereltsége nagyjából azonos, olyan sokat nem kell vacakolni az átállással sem. A közös nyelv a hadgyakorlatok során az angol (illetve néha nyilván a magyar) volt, a két fél egyaránt kielégítőnek tartotta a képzést, és köszönték szépen az amerikai részvételt is.