Vendel
6 °C
21 °C

A Canon végre megmutatta, mit tud

2015.12.17. 00:02
A Canon rögtön két fényképezőgéppel próbálja meghódítani a tükör nélküli, cserélhető objektíves gépek piacát. M3 és M10 célközönsége nagyon különböző, az egyik tapasztaltabbaknak készült, a másikkal a kezdőket próbálják a kompakttól a profibb gépek irányába terelni. Mindkét fényképezőgépet teszteltük.

A Canonnak nagy múltja van a tükörreflexes fényképezőgépek piacán, de a kezdetekben nem igazán tudott mit kezdeni a tükör nélküli, cserélhető objektíves kamerákkal. A hagyományosan nem fényképezőgépet gyártók elhúztak mellette, a Canon úgy lépett be a piacra, mintha a fogát húzták volna. Kénytelenek voltak lépni, mert fontos és egyre inkább növekvő piacról van szó. Nem is tudtak igazán jó, a cég hagyományaihoz illő MILC-et gyártani. Egészen mostanáig, az M3 ugyanis több mint jó.

Néhány hónappal különbséggel mutatták be az M3-at és kistestvérét, olcsóbb változatát, az M10-et. Ez az első alkalom, hogy a japán cég egy olcsóbb változattal bővíti kínálatát, eddig egy modellből csak egyfélét gyártottak. Míg az M3 a tapasztaltabbaknak szólt, akik már régóta fényképeznek, addig az M10 célközönsége a kezdő fotósok, akik még csak most lépnének át a kompakt gépek kategóriájából a komolyabb fényképezőgépek felé.

Az M3-at a Canon valószínűleg második kamerának szánta azoknak, akiknek már van egy profi tükörreflexes gépe, de szeretnének egy kisebbet, hordozhatóbbat a mindennapokra, amellyel azért kompatibilisek a meglévő lencsék is. Az M10 a kevésbé profiknak való, felhasználóbarátabb megoldásokkal próbálja közelebb hozni a minőségi fényképezést a nem gyakorlott felhasználóknak is.

Néhány adat

Az M3 a Canon kisebb tükörreflexeseinek tükör nélküli mása. Ugyanazt a 24,2 megapixeles APS-C CMOS szenzort, Digic 6 képalkotó processzort és 49 pontos Hybrid AF III autófókusz rendszert tették bele, mint például a népszerű Rebel sorozati legutóbbi két modelljébe. A fényképezőgép ennek megfelelően nagyon gyors.

Az M10 kamerája 18 megapixeles APS-C szenzort használ, ugyanez a méret van a Canon legkisebb tükörreflexes gépében, a 100D-ben is. A fényképezőgépben a Canon saját DIGIC 6 képalkotó processzora van. A kamera full HD, 1080p videókat készít 24-30 képkockát másodpercenként, de nem tud slow-motiont. Ha fényképező módban vagyunk, akkor 4,6 kockát tud másodpercenként lőni (érdekes, hogy az M3 4,2 kockát tud másodpercenként).

A fókuszálást az M10-ben a hibrid CMOS AF II és a 49 pontos autofocus rendszer irányítja, ez nem a legfejlettebb rendszer, az M3-ban lévő AF III gyorsabb fókuszálásra képes. Dinamikus képstabilizátor egyenlíti ki a kézremegést, ez persze videók készítésénél is működésbe lép, így nem remegnek a képek.

Mindkét gép kijelzője háromhüvelykes (7,5 centiméter) átmérőjű, és szinte minden személyre szabható rajta. Az M3-asé 180 fokkal hajtható ki, de szintén kihajtható vázának köszönhetően akár lefelé is forgathatjuk, ha például a tömeg feje felett szeretnénk fényképet készíteni. Az M10 kijelzője egy oldalán rögzített, ami azt jelenti, hogy csak egy irányba hajtható ki, nem lehet többfelé forgatni. Vannak olyan funkciói a kamerának, amelyek csak a kijelző érintőfelületén érhetők el, ezek például a különböző effektek és fényképező módok.

Az M3 fényképezőgépben sok lehetőség rejlik, a Canon eddigi alsóbb kategóriás gépei inkább az érintőkijelzőre hagyatkoztak (ezt teszi az M10 is), de az M3-ban már a fizikai gombokra helyezik a hangsúlyt. A sok gomb elsőre ijesztőnek tűnhet a kezdőknek, de hamar meg lehet szokni, ráadásul a kamera segít is, rövid szöveges segítség bukkan fel minden alkalommal, amikor kiválasztunk valamilyen funkciót. Az LCD-n látható kép folyamatosan változik a beállítások tekergetésével, így akár tanulógépnek is kitűnő azoknak, akik szeretnének többet kihozni a fényképezésből az egyszerű automata módnál.

Az M10-nek sokkal egyszerűbb a kezelőfelülete, így a kezdők nem rémülnek meg a számok és gombok tucatjainak látványától. Nekik ott van a Creative Assist Mode is, ezzel lépésről lépésre meg lehet tanulni a fényképezőgép kezelését, kiválasztani a megfelelő beállításokat. Tapasztaltabbak pedig a külső tárcsával érhetik el a speciális beállításokat, manuálisan állítgathatják a blendét, zársebességet – igaz, kissé nehézkesen.

A Creative Assist Mode segítségével úgy lehet állítgatni a fényképezőgépet, hogy közben nem kell tisztában lenni a szakmai zsargonnal. Ráadásul el is lehet menteni a beállításokat későbbi alkalmakra. Ahogy megtanulja a felhasználó az alapokat, úgy léphet tovább a bonyolultabb beállítások felé. Jó kis tanulókamera ez azoknak, akik bizonytalanok, de szívesen elmélyednének a fényképezés rejtelmeiben.

Távoli irányítás

A Canon nem ment el szó nélkül a szelfiforradalom mellett, mindkét fényképezőgépnél gondoltak arra, hogy a felhasználók nemcsak mobillal, hanem valódi kamerákkal is készítenének önarcképet. A kijelző 180 fokban kihajtható, ha ezt tesszük, a gép kérdése nélkül szelfimódba kapcsol.

Szerencsére manapság már alig készítenek wifi nélküli fényképezőgépeket. Ezt azért tartom fontosnak, mert így sokkal könnyebben lehet megosztani a fényképeket és videókat, nem kell állandóan kivenni az sd-kártyát. Akár be is állíthatjuk, hogy felhőalapú tárhelyre mentse a tartalmat. Mindkét kamerába NFC-csipet is tettek, így ha telefonunkban is van ilyen (felsőbb kategóriás androidos mobilokba jó eséllyel van), akkor egy érintéssel áthúzhatók a képek. A lehető legkényelmesebb módja a másolásnak.

Nagyon tetszett a mobilos irányítás lehetősége mindkét gépnél, a megfelelő alkalmazással összekapcsoltam a fényképezőgépet és a mobilomat. Több lehetőség közül választhattam, megnézhettem a fényképezőgépen lévő összes képet, ezeket több módon sorba rendezhettem, a kiválasztott képet egy mozdulattal a mobilra másoltam, és onnan továbbosztottam. Irányíthattam is a kamerát a mobillal, csak letettem az asztalra és a mobillal adott paranccsal fényképezett. Ez akkor lehet hasznos, ha szégyenlős a gyerek és nem akarja, hogy lefényképezzük, de mi mindenképpen megörökítenénk, milyen aranyosan táncol. Vagy ha családi képet szeretnénk készíteni és a mobil kijelzőjén tudjuk megnézni, mindenki mosolyog-e. Egy hátránya van ennek, úgy kell letenni a gépet, ahogy fényképezni akarunk, hiszen zoomolni nem tudunk. Az M10-en sok beállítási lehetőségünk nem marad ezután, csak a fókuszon tudunk változtatni. Az M3 több lehetőséget hagy, itt jóval több mindent is tudjuk állítgatni mobilról.

Szokatlan funkciója az M10-nek, hogy bekapcsolás után még pozícióba kell helyezni a lencsét is, csak utána lehet tényleg fényképezni. Ezt egy gomb megnyomásával és az objektív egyidejű elforgatásával tehetjük meg. Értem én, hogy kisebb helyet foglal így, védjük az objektívet és a kamerát, de egy ilyen gépnél talán fontosabb, hogy elő tudjuk venni minden helyzetben, és azonnal tudjunk fényképezni vele.

Összességében elmondható, hogy az M3 már egy nagyon jól összerakott, kompakt méreteket idéző gép, igazán okos belsővel. Tapasztaltabb fotósoknak ajánlják, akik ki tudják használni a gép beállítási lehetőségeit. Az M10 pedig a kompakt kamerákat szeretné kiváltani, mérete és funkciói is erre utalnak. Nem akar többet mutatni, mint amennyit tud, pici, elfér bármelyik táskában, de jó képeket készít. 400 dolláros árával pedig versenyképes lehet a túlzsúfolt piacon.