Olga, Liliána
19 °C
30 °C

A nemzetközi drónhelyzet fokozódik

2016.03.06. 10:51
Távirányítású repülő kütyük uralták idén a nürnbergi játékvásárt. Versenydrónok, akrobata drónok, drónszimulátorok vonták el a látogatókat a hagyományos játékokat bemutató standoktól, a 3D nyomtatás meg olyan olcsó lett, hogy már a gyerek is sírhat érte.

Senkinek ne legyenek kétségei, el sem tudjuk képzelni, hogy fog kinézni pár éven belül egy naprakész (és zsebpénzzel komolyan kipárnázott) kamasz szobája. Idén több cég is piacra dobja a gazdaságos 3D nyomtatóját, innentől kezdve tényleg bármilyen dísztárgyat és használati eszközt legyárthat magának a gyerek. A német Fischertechnik nürnbergi játékvásáron bemutatott 3D printerében az a klassz, hogy az egész szerkezetet nekünk kell összeépíteni. A nemrég lezajlott kiállítás alatt jött a szomorú hír, hogy Arthur Fischer, a rendszer feltalálója elhunyt – ő az a zseni akinek nem csak a Fischertechniket, de a korszakalkotó Fischer-tiplit is köszönhettük.

Érdekes adalék, hogy a sokak által csak „a németek LEGO Technikje”-ként emlegetett rendszer sokkal korábban jelent meg, mint a Lego Technik, így a névválasztás és a koncepció hasonlósága alapján az lenne a helyes, ha a Lego Techniket tekintenénk a dánok Fischertechnikjének. Nem csoda, hogy a németek ilyen előremutató szettel lépnek piacra, hogy a Fischertechniknek már harminc évvel ezelőtt létezett olyan robotikai készlete, amiket a kor hi-tech játékszereivel, a mindennél királyabb személyi számítógépekkel (Commodore C-64, Apple II, Atari ST, stb.) lehetett működtetni.

Annál jobban meglepett az angol Humbrol 3D nyomtatója, ami nem azért különleges, mert állításuk szerint a 600 fontért hamarosan a piacon megjelenő nyomtató a maga kategóriájában különlegesen jó vétel lesz, hanem mert a Humbrol modellfesték-márka a világ egyik legpatinásabb műanyag-makett gyártójához, az Airfixhez tartozik. Ami azért pikáns, mert a 3D nyomtatók megjelenésekor mindenki, aki makettezéssel foglalkozott, a makettgyártók halálát vizionálta. Nehéz eldönteni, hogy most a Humbrol/Airfix saját kezével veri a szöget önnön koporsójába, vagy éppen menekülőutat találtak a túlélésre. Mindenesetre egyelőre nem lehet komoly konkurenciája a tömegtermelésben, fröccsöntve, egyre jobb minőségben előállított maketteknek a még meglehetősen elnagyolt, bumfordi végterméket produkáló, megfizethető árú 3D printer. De egy biztos, ez nem lesz mindig így, az Airfix elindult egy úton amin a makettgyártók közül ő az első – még egyes régi Airfix makettek 3D modelljét is letölthetővé teszik.

A távirányítású modelleket (ide most nem számolom be a drónokat, mindjárt kiderül, miért) kínáló cégeknél kevés falrengető újdonságot láttunk, hirtelen egyet sem tudnék felsorolni. Több nagy cég idén meg sem jelent a kiállításon, ezek bármivel is rukkolnak elő 2016-ban, Nürnbergben nem lehetett megnézni. A japán Tamiya régi recept szerint egy őskövületnek számító alvázat felhasználva próbál valami érdekeset villantani: elkészültek a nagyon szép MAN versenykamionjukkal. Ez nekünk, magyaroknak azért jó hír, mert egy kis tuninggal és ügyes dekorral megcsinálhatjuk belőle a Kiss Norbi-féle Európa-bajnok kamiont is. Akit nem zavar, hogy a hátsó tengelyen nem dupla kerék van, mint az igaziakon, hogy a futómű nem is hasonlít egy versenykamionéra, az nem fog fennakadni azon sem, hogy a karosszéria nem pont ugyanolyan, mint a mi Norbinké.

Azon gondolom senki nem lepődik meg, hogy egy játékvásárban számtalan Star Wars tematikájú játékkal találkozhat. Lézerkardok, akciófigurák, űrhajók mindenfelé, de természetesen nem csak a gyerekekre gondolnak a termékfejlesztők: az igazi kütyü-buziknak is jut bőven látnivaló. Egy tőröl metszett SW-rajongó csak és kizárólag Rohamosztagos vagy Kylo Ren sisakot ábrázoló fülhallgatón üvöltetheti a birodalmi indulót, a főzéshez az X-szárnyút formázó konyhai eszköztartóból rántja elő a kést. A BB-8-at és  Rey-t mintázó szoborcsoportnál csak azért nem volt tömegjelenet a szelfizni vágyó rajongók miatt, mert egy félreeső részen állították fel az installációt. Így azt a négy figurát is kevesen látták, amelyeket a 2016-ban mozikba kerülő Rogue One főszereplőinek jelmezeibe öltöztettek. A főbejáratnál felállított rohamosztagos-sereget persze mindenki agyonfotózta.

Drónból, quadcopterből, multicopterből egyszerűen annyi volt, hogy egészen kis túlzással nem volt olyan stand, ahol ne láttunk volna akár komplett drónt, akár felszerelést hozzájuk. Aki nem akarja azonnal modelltöréssel kezdeni, esetleg csak annyit akar gyakorolni, hogy a botkormány-buzerálástól bőrkeményedés nőjön az ujjbegyére, az drónszimulátorral gyakorolhat. A repülőmodellezésben a szimulátoros tréningezés sok éve bevett szokás, vagyonokat lehet spórolni azzal, hogy csak a képernyőn töri péppé az ember a modelleket, óránként akár százat is. Természetesen számtalan kezdő, de komoly tudású drónt lehet kapni, a piac szinte felmérhetetlen – ember legyen a talpán, aki ma kiigazodik a bődületes kínálatban. Valahol az 50-100 ezer forintos árkategóriánál van még egy olyan határvonal, ami felett már valamivel átláthatóbb, melyik cég mit is kínál, de senkinek ne legyenek illúziói, így is napokon át lehet böngészni a típusok adattábláit, hogy az ember megtudja, melyik kopter mire képes.

A drónos standokon nézelődve félóránként kaptam sokkot, nem mélyültem el eléggé a drón-szubkultúrában. De a választékot és az al-szubkultúrákat nézve ez már soha nem is fog megtörténni, reménytelen feladat mindenről eleget tudni. Tavaly még csak olyan drónokat szpottoltam a kínálatban, amik mondjuk rendvédelmi feladatokra alkalmasak – nagyobb tömegek, rendezvények megfigyelése, bevetések légi irányítása, ilyenek. Most az első, igen szerény standon már olyan 6-8 rotoros gépekkel néztem farkasszemet, amikkel mezőgazdasági permetezést lehet végezni, kábeleket és vezetékeket tudnak magas oszlopokra felhúzni, hangosbeszélőn tömegtájékoztatni, tűzoltásnál oltási területet akár hőkamerával megfigyelni, gázelemzést végezni, adott esetben felszerelést a tűzoltókhoz juttatni. Az adatlapok alapján olyan berendezésekről beszélünk, amik akár 10-12 kilós terhet képesek magukkal vinni, hóban, esőben is, akár 12 m/s szélsebesség mellett is bevethetők. 10 km távolságra is el tudják juttatni a képeket és hangot, értelem szerűen ilyen messziről is irányíthatóak még.

Nem csak a szigorúan munkacélú drónfejlesztések dübörögnek. A hobbi célú és profi filmkészítők is megkapják a magukét. Mindenfelé GoPro és egyéb akciókamera hurcolására alkalmas drónok, sok gyártó saját márkás kamerával szerelt kombókat kínál. Több olyan rendszer létezik már a piacon, amelyik egyetlen drónnal egy komplett stábot szeretne helyettesíteni. A Flypro Xeagle nemcsak repül, és felvételt készít, de az okosórát viselő gazdáját magától követi. Természetesen magától felszáll és magától le is száll a drón, menet közben kikerüli az akadályokat, és hangparancsokra is hallgat. A leírás alapján szinte túl szép, hogy igaz legyen.

Azt mondják, autóverseny azóta létezik, amióta elkészült a második automobil. Az biztos, hogy drótokkal nem akkor kezdtek versengeni, amikor a másodikkal is felszállt valaki – ez a drónnal repkedés nem olyasmi, amit versenyzésre találtak ki. Hittem én eddig. De a valóság az, hogy az FPV (First Person View, nagyon szabad fordításban Mint Ha Benne Ülnél) versenyek videóit elnézve soha, semmilyen átlagemberek számára is elérhető verseny nem volt még ennyire agyrobbantóan látványos. Úgy repülnek a gépekkel, hogy a fejükre egy szemüveg-monitort tesznek, a drónra egy kamerát, és valós időben látják azt, amit a a drónon ülve is láthatnának. Azt mondják, hogy aki hagyományos módon, külső szemlélőként nézve a modellt repült eddig, nagyon nehezen szokik hozzá a látványhoz, de aki így kezd el repülni, egész gyorsan megtanulja kezelni a drónt.

A versenydrónok egészen speciális gépek, minden egyes alkatrészük a fokozott igénybevételre van kitalálva. Speciális, ellenálló anyagból készült légcsavarok, könnyű, de bitang erős szénszál-erősítésű kompozit váz, nagy teljesítményű akkumulátor, motorvezérlő elektronika, motorok együtt adnak ki egy őrületesen mozgékony, nyolcvannal hasítani képes repülőeszközt. A képátviteli rendszerük nem a tűéles, csodálatos színű képekre, sokkal inkább a minimális késlekedésre van optimalizálva – ilyen tempónál egyetlen másodperc adatátviteli csúszás sem megengedett. Ha az ember megnézi, hogy ezek a kis versenygépek hogyan cikáznak az oszlopok, fák és egyéb akadályok között, kénytelen megállapítani, hogy a Jedi visszatér speeder bike jelenete egy lassított felvételen bemutatott éticsiga-szlalom volt csak. Elképesztő, mikre képesek a profik.

Eddig a legmeredekebb drónos trükk, amit láttam, az a bukfenc volt. Előre-hátra, jobbra-balra tud már sok játékmodell is bukfencezni, ha van elég tér, akár többször is egymás után. De olyan műrepülésre alkalmas drónt még nem láttam, amelyik ugyanúgy tud háton repülve figurázni, mint egy repülő, esetleg egy erre a célra épített modell helikopter. Eddig. Most meg hirtelen több standon is bemutatórepüléseket tartottak ilyen akrobata drónokkal. A trükk az, hogy a fejlett elektronikáknak és kefe nélküli motoroknak köszönhetően villámsebesen képes a levegőben megállni, és teljes fordulatszámmal azonnal az ellenkező irányba forogni az összes légcsavar. Így a fejjel lefelé fordított drón gond nélkül tud háton repülni. Számtalan, nagyon durva manőverrel fog hamarosan bővülni a modell-műrepülők trükkös doboza.

Úgy tűnik, a drónláznak még nagyon nincs vége. Ha ilyen tempóban jönnek az újdonságok, találnak ki újabb és újabb funkciókat, erősödnek a motorok, fejlődnek az akkumulátorok és az elektronikák, tényleg csak pár év kérdése, hogy tömegtermelésben megjelenjenek az emberek reptetésére is alkalmas gépek. Ami csodálatos, de ezeket a bivalyerős elektromotorok által nagy sebességgel megforgatott szénszálas kompozit propellereket elnézve valahol félelmetes is.

A világ legnagyobb játékvásárába, a nürnbergi Speilwarenmessére kalandos úton jutottunk ki, egy ilyen hosszú távú utazásokra kevésbé alkalmas villanyautóval tettük meg a 800 kilométeres távot. Akit érdekel, hol tart a villanyautózás 2016 elején, erre a linkre kattintva végigolvashatja a beszámolóinkat.