A briteknél nem szokás csak úgy lelőni valakit

További Tech cikkek

Alig néhány nappal a floridai Orlandóban történt lövöldözés után, ahol egy őrült egy automata puskával emberek tucatjait lőtte le pár perc alatt, Angliában is történt egy nagy visszhangot kiváltó bűncselekmény, ahol szintén lőfegyverrel gyilkoltak meg egy parlamenti képviselőnőt. A két eset számtalan pontban eltér egymástól, sőt tulajdonképpen az egyetlen, látszólag közös pont alapján próbálják meg sokan összekötni a történteket: mindkét esetben emberre lőttek fegyverrel. A közös kérdés mégis csak az: mennyi értelme van a fegyverjogi szabályozásoknak, ha a legendásan szigorú helyeken, mint például Anglia, a nyílt utcán lelőhetnek egy politikust.

Kezdjük az alapokkal: az időbeli közelségen és az őrült tettesen kívül a két eset semennyire sem hasonló. Omar Mateen, az orlandói mészáros egy legálisan vásárolt, valószínűleg új öntöltő gépkarabéllyal lőtte halomra az áldozatait, míg Jo Cox képviselőnőt egy illegálisan tartott, de lehet, hogy illegálisan is készített fegyverrel lőtték le.

Az USA-ban az alkotmány mondja ki a polgárok fegyvertartási jogának sérthetetlenségét, Nagy-Britanniában viszont egy 1997-es iskolai lövöldözést követően olyan szigorú fegyvertörvényeket hoztak, hogy még a futóversenyek indításához használt pisztolyokra is engedélyt kell kérni. A 41 éves, kétgyermekes képviselőnőt csütörtökön mégis lelőtte tegnap egy (vélhetően) a britek EU-s kilépését támogató férfi. Akkor kimondható, hogy a szigorú fegyvertörvények feleslegesek?

Az esetet követően a fegyverpárti amerikaiak jó része kárörvendő és gúnyos bejegyzésekkel reagált a történtekre, mondván tessék, a britek komoly szigora sem elég semmire, ugyanúgy van lövöldözés. Volt, aki ennél is továbbment, és azt fejtegette, mennyivel több esélye lett volna Coxnak, ha neki is lehetett volna fegyvere. Ha megnézzük a statisztikákat, hamar kiderül, hogy az amerikai érvek mindegyike szimpla hülyeség. Az USA-ban január elseje és e hét csütörtök között 6108 ember halt bele valamilyen lőfegyver okozta sebbe, ami elképesztő szám még akkor is, ha ezek többsége öngyilkosság, és csak kisebb részt adnak ki az Orlandóban történtekhez hasonló ámokfutások. A brit adatok sajnos nem ennyire naprakészek (bár már az is mutat valamit, hogy az USA-ban van szervezet, ami napi szintű bontásban számolja a lelőtt embereket), de egy 2011-es adat szerint 146-an haltak meg lőtt seb miatt egy év alatt.

Múzeumszökevények akcióban

Szintén fontos különbség, hogy milyen fegyverekkel követik el ezeket a bűncselekményeket. Az öngyilkosságokat most ne vegyük figyelembe, csak a bűntényeket nézzük. Az USA-ban modern fegyverek a főszereplők, még az angol szlengben szombat esti különlegességnek (saturday night special) nevezett, megbízhatatlan kacatnak számító pisztolyok is képesek nagyjából üzembiztosan leadni pár tucat lövést. Ráadásul a bűncselekményeknél használt fegyverek többsége jó minőségű, drága cucc. Egyes kutatások szerint nincs kapcsolat egy fegyver ára és annak valószínűsége között, hogy az adott fegyvert használják-e egy gyilkosság során.

Ezzel szemben a briteknél modern fegyvere nagyon keveseknek van. Az engedéllyel rendelkezők száma a legfrissebb adatok szerint Angliában és Walesben összesen mintegy 1,9 millió darab fegyver van nagyjából 740 ezer engedéllyel rendelkező embernél, de ebből 1,3 millió sörétes puska 582 ezer regisztráltnál, vagyis a kiadott engedélyek része vadászoknál, illetve elszigetelt környéken élő embereknél van, és csak elenyésző az önvédelmi fegyverek száma az 58 millió emberre számolva. Az USA-ban 317 millió emberre 357 millió legálisan tartott fegyver jut.

Amerikában érdekes kérdés, hogy egy-egy lövöldözésnél vagy gyilkosságnál törvényesen tartott fegyvert használt-e az elkövető, a briteknél inkább az az érdekes, ha tudjuk, milyen fegyvereket használnak a bűnözők. Európa fegyver-feketepiacán szinte mindent meg lehet találni a legegyszerűbb pisztolyoktól kezdve a sorozatlövő Kalasnyikov-variánsokig, és a csempészet sem túl nehéz ügy: Szlovákiától az Atlanti-óceánig simán el lehet autózni egy csomagtartónyi puskával anélkül, hogy bárki is megállítaná az embert – valahogy a párizsi merénylőknek is jutott a korábbi keleti blokkban gyártott AK-47-es. A briteknél ennyire nem rossz a helyzet.

A kétezres években végrehajtott fegyverrazziák és beszolgáltatási akciók során nagyon sok, korábban közkézen forgó fegyvert foglaltak le a rendőrök, így a maradéknak komoly értéke van. Ez viszont nem jelenti, hogy az amerikai esetekhez hasonló modern fegyverekről beszélnénk, sőt, már a razziákon is meglepően öreg, világháborús, vagy még annál is régebbi eszközöket találtak a nyomozók, bár a rekord egy 19. század végéről származó St. Etienne revolver volt, amelyhez a bele való 8 milliméteres lőszert is egyszerűbb múzeumokból ellopni, mint boltban megvásárolni.

Úgy általában elmondható, hogy a briteknél használt fegyverek az USA-ban leginkább régiségként tűnhetnének fel egy-egy kereskedőnél, de ez még semmi. A rendőrség ballisztikai kimutatásai szerint a brit fegyveres bűncselekmények jelentős részében alig ezer különböző fegyvert használnak. Volt olyan, hogy két, ellenséges banda tagjait ugyanazzal a pisztollyal lőtték le, mert a két banda (eltérő időben) ugyanazt a pisztolyt bérelte ki egy élelmes harmadik féltől.

Házibarkács pisztoly

Cox képviselőnő esetében is egy ilyen ősrégi pisztolyról lehet szó, a szemtanúk egy része első világháborús matuzsálemet látott a támadó kezében, a másik része pedig valami házibarkács furcsaságot. Ez utóbbi sem lenne meglepő, a briteknél is gyakori, hogy eredetileg nem halálos pisztolyokat, tehát gáz-riasztó fegyvereket alakítanak át éles lőszert tüzelő, halálos eszközzé. Az ilyen fegyverek elkészítése közepes szintű műszaki képzettséget és gyakorlatot igényel, ugyanakkor a használóra legalább olyan veszélyesek, mint a célpontra: mivel az alkatrészeket nem az éles lőszerek teljesítményére tervezik, akár egyetlen lövéstől is darabokra törhetnek.

A Telegraph információi szerint Cox gyilkosa, az 52 éves Thomas Mair évekkel ezelőtt házi készítésű fegyverekről szóló könyveket vásárolt. Az 1999-es vásárlásról a számla is fennmaradt, a tételek között fegyver- és lőszerbarkács kiadványok mellett szélsőséges eszméket terjesztő kiadványok is láthatók.

Egyes szemtanúk azt vallották, hogy a férfi a lövések között újra és újra megtöltötte a fegyvert – ez persze bármit jelenthet, akár azt is, hogy egy-egy lövés után új lőszert kellett betennie, vagy csak a lövés után kézzel kellett felhúzni, lövésre alkalmassá tenni a fegyvert. Akármelyik verzió is történt, az jól látszik, hogy Mair iszonyatosan elszánt volt, ha háromszor is töltött és lőtt, a legtöbb támadó az első lövés után menekülni kezd a helyszínről.

A szigorú fegyvertörvény sem mindenható

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a briteknél is volt a közelmúltban súlyos lövöldözés: 2012-ben egy Derrick Bird nevű férfi egy duplacsövű sörétes, illetve egy .22-es kaliberű puskával felszerelkezve ölt meg 12 embert és sebesített meg 11 másikat Cumbriában. Birdnek mindkét fegyverre volt engedélye, és egyes (nyilván nem amerikai) vélemények szerint az eset sokkal súlyosabb is lehetett volna, ha az elkövető lehetőségeit nem határolják be élesen a brit törvények. Vegyük például a norvég Anders Breivik esetét, aki először feketén akart fegyverhez jutni, de végül egyszerűbb volt legálisan venni egy puskát, egy pisztolyt és alapanyagokat egy bombához – vagyis teljesen törvényesen beszerzett eszközökkel meggyilkolni 77 embert, és megsebesíteni további 319-et.

A brit reakció egyelőre még csak alakul. Az biztos, hogy az USA-ban ilyenkor megszokott fegyverkezési láz elmarad, ahogy az sem valószínű, hogy lazítanának a fegyvertartást szabályozó törvényeken. Mivel a képviselőt a szokásos fogadóórája után támadták meg, sokan a brit demokrácia elleni támadásként kezelik az esetet. A támadás miatt előtérbe került az is, hogy elmérgesedett a politikai helyzet az ellentétes véleményű táborok között, illetve hogy mennyire veszélyes a gyűlöletet bevonni a napi politikába akkor, ha aztán senki nincs, aki kezelni tudná a helyzetet.

Címlap és borítókép: Dan Kitwood / Europress / Getty

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.