István, Vajk
17 °C
22 °C

Árvai Péter: A fiatalok már hisznek a világsikerben

2016.09.26. 07:07
Amikor már befutott startup volt a Prezi, a Logmein és a Ustream, a három cég alapítói elhatározták, hogy a sikerüket megosztják másokkal is, mégpedig oly módon, hogy megmutatják mindenkinek: Budapestről is meghódítható a világ. Ez három éve volt, és most már az eredmények is láthatók.

Három évvel ezelőtt, az Index videós sorozatával indult el a Bridge Budapest ösztöndíjprogram, és ennek az volt a célkitűzése, hogy az emberek megismerjék a startupokat. Mit sikerült elérni?

Árvai Péter: A magyar fiatalok elkezdtek hinni abban, hogy lehetséges Magyarországról elkezdeni dolgokat, és világszinten versenyezni.

Pistyur Veronika: Azt szerettük volna megmutatni, amit az alapító cégek már bizonyítottak, hogy a technológiában és a globális piacban milyen lehetőségek vannak, és hogy nincs varázslat, ezt bárki elérheti. Azért vágtunk bele, mert az első felméréseink azt mutatták, hogy a 20-35 év közötti fiatalok 91 százaléka passzív. A mostani eredményünkből az látszik, hogy ez megváltoztatható. 

Mit jelent ez a passzivitás?

P.V.: Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem ismerték azokat a világcégeket, amelyek Magyarországról indultak el. Így abban se hitt senki, hogy ez bárki számára lehetőség. Nem volt a fiatalokban kezdeményező készség, hiányoztak a vállalkozói ismereteik, az egész világról és a saját lehetőségeikről sem volt semmiféle tudásuk.

Á.P: Furcsa volt megélni ezt a passzivitást, amikor ideköltöztem Svédországból. Az a város, ahol én nőttem fel, kizárólag azért létezik, mert Alfred Nobel épített oda egy gyárat. A svéd identitásnak része, hogy képesek vagyunk létrehozni olyan szolgáltatásokat, amelyek kellenek a külföldnek.

Mi változott, miről tudnak többet jobban a fiatalok?

Á.P.: A passzívak aránya 56 százalékra csökkent, ami azt mutatja, hogy megjelent az emberek fejében a gondolat, hogy vannak lehetőségeik. Ez szükséges feltétel ahhoz, hogy bármilyen változás elinduljon. Persze emellett szükség van arra is, hogy elmélyüljön a tudás, ami eltart egy ideig, és ezen keményen dolgozunk. A Bridge Budapestben éppen ezért elkezdtünk létrehozni új tudásátadó rendszereket. Közösséget építünk, oktatást szervezünk, vezetői képzéseink vannak.

P.V.: Az egész sokkal gyorsabban megtörtént, mint amit vártunk. Az attitűdváltozás nagyon mély társadalmi folyamat, mindenki azt mondja, hogy minimum húsz évben kell gondolkodni, amíg emberek elkezdik elhinni, hogy képesek befolyásolni a saját életüket. Az a munka, amit elvégeztünk, katalizálta ezeket a folyamatokat.

Elég azt tudniuk, hogy létezik a Prezi, és ez megváltoztatta a hozzáállásukat?

Á.P.: A példaképek nagyon fontosak, mert ők a bizonyítékok. Egy cégről még mondhatjuk azt, hogy valamilyen furcsa csoda. Két cég még lehet véletlen. De háromnál már látszik a trend, és bőven túl vagyunk a hármon, mert a Prezi, Logmein, Ustream és NNG mellett megjelent egy új generáció, akik elkezdenek befektetést kapni, építkezni. Itt van a Bookr Kids, Adasworks, Trezorit, Team Distinction - tök sokan vannak, rengeteget nőttek és változtak.

P.V.: Sok olyan vállalkozó van az országban, akinek a történetére büszkék lehetünk, és olyan tudatossággal építik a környezetüket, hogy nagyon hasznosak a társadalomnak. Azt is láttuk, hogy ezek a vállalkozók nem tudnak egymásról, ezért azon kezdtünk el dolgozni, hogy a láthatóságuk nőjön, és létrejöjjön egy vállalkozói közösség.

Követitek azt, hogy akik idehaza startup céget alapítanak, azok közül mennyien dolgoztak korábban valamelyik ismert startupnál? Három éve sokat beszélgettünk a Paypal- és a Skype-maffiáról, vagyis azokról az emberekről, akik egy nagyra nőtt cégből kiszállva új cégeket alapítottak. A Prezi azonban még nem kelt el, nem kezdtetek valami újba.

Á.P.: Amikor a Paypal -t eladták, a céget nem hagyták el rögtön az emberek. Sokáig maradtak és dolgoztak tovább. A Prezi nemcsak arra motiválja az embereket, hogy új cégeket hozzanak létre, hanem - amit minden nap hallok itt a munkatársaimtól -, hogy azért maradtak Magyarországon, mert van egy jó lehetőségük itt a Preziben.

P.V.: Sok olyan visszajelzést is kapunk, hogy akik 10-20 éve megszakították a kapcsolatot Magyarországgal, a Bridge Budapest működését megismerve elkezdték felvenni a kapcsolatot a hazai emberekkel. Van egy Bridge-ösztöndíjasunk is, aki 2013-ban eltöltött egy évet a Logmeinnél, ennek a lehetőségnek köszönhetően egy amerikai cég vezető dizájnere lett, amit azért vállalat el, hogy később hazajöhessen. Két hete kezdte felépíteni itthon a saját startupját, az ott megszerzett pénzből.

Nem gondoljátok, hogy ehhez egy kicsit buborékban kell élni? A napokban vidéken jártam, és ezzel van teleplakátolva az ország: “Ne kockáztassunk!” Ennek az egy kiragadott mondatnak az üzenete pontosan az ellenkezője annak, amiről ti beszéltek.

Á.P.: Kicsit átfogalmaznám a kérdést. Nyilvánvalóan van kockázat a vállalkozásban, de pont arra a küldetésre hoztuk létre a Bridge Budapestet, hogy a kockázaton túl lévő faktorokat megvilágítsuk. Azt látjuk, hogy kemény munkával és tudással jóval meg lehet növelni a lehetőségeket a sikerre. A Preziben sem csak vállalkozók dolgoznak, de alkalmazottként úgy kelnek fel reggel, hogy értéket teremtenek. Egy olyan Magyarországhoz akarunk hozzájárulni, aminek van önbizalma, tudásra és eredményekre épül.

P.V.: Ez az üzenet is átment, 10-ről 19 százalékra ment fel azoknak az aránya, akik tisztában vannak azzal, hogy a vállalkozáshoz kellenek ismeretek, tudás és rengeteg befektetett energia, és a siker nem a véletlen műve.

Ki az a maradék 56 százalék, akiknek még mindig nincs önbizalmuk a vállalkozáshoz?

Á.P.: Valószínűleg még többet kell foglalkozzunk azzal, hogy ezt megértsük. Egyre finomabbak az eszközeink, de nekünk is sok tanulni valónk van, hogyan növeljük a hatékonyságunkat.

P.V.: Nemcsak azzal foglalkozunk, hogy a passzívak mozduljanak el, hanem azzal is, hogy akik már látják a lehetőséget, kezdjenek cselekedni. Van egy szám, ami nagyon lassan változik: tízből kilenc fiatal azt gondolja, hogy Magyarországon ma minden a kapcsolatokon múlik. Nagyon szeretnénk, ha egyre többen gondolnák azt, hogy van értéke annak, amit ők tesznek.

Belegondoltatok abba, hogy mi lesz ezzel a projekttel, ha nem lesz Prezi? Mondjuk megveszi valaki a céget, és azt mondja, hogy másra kéne fókuszálni.

Á.P.: Szerintem kár lenne elveszíteni a fókuszt, de amiről beszélünk, az túlmutat a Prezin. Az életben mindig vannak változások, és ezektől nem kell félni, amíg azt érezzük, hogy a változás jó irányba megy. A Bridge Budapestben irtó sok frusztráló kudarcunk van, teszünk két lépést előre, valami megtorpant minket, és visszalépünk egyet. Az a kérdés, mit csinálunk ebben a helyzetben. Tudjuk, hogy megint lesz kudarcunk, de ha kizoomolunk, és megnézzük, hogy mi történt az utóbbi három évben, azt látjuk, hogy egyértelműen jó irányba haladnak a dolgok. Amikor leragadunk egy nagyon rövid távú kudarcélményben, abban az a legfájóbb, hogy tudjuk, hogy nagyon kevés időnk van az életben. Annyira kár ezt elpazarolni kesergésre és leragadásra.

P.V.: A példák elképesztően segítenek, és iszonyúan kell benne hinni, hogy ha nem csinálom, akkor nem lesz semmilyen változás.

Á.P.: Mindig kerestem, hogy ki Magyarország Alfred Nobelje, és arra jöttem rá, hogy ez Széchenyi volt. Ő nagyon komoly értékeket hozott létre, ami nélkül nem is lennénk itt valószínűleg. Széchenyi viszont nagyon messze van, nehezen válik példaképpé, de Fehér Gyula, Halácsy Péter, Somlai-Fischer Ádám életkorban is közelebb vannak, és elképesztően sokan gondolják azt, hogy ők akarnak lenni a következők. Iszonyú sokat dolgoztak, elindultak bérlakásokból, és most csodaszép helyen dolgoznak, rengeteg embernek adnak munkát. Ez kézzelfogható, és mindig ad erőt.

Három év múlva mit szeretnétek látni, hova akartok eljutni?

Á.P.: Visszatérnék az egyik kérdésre, amelyben utaltál a politikára. Sokszor azt érzem, hogy a politikában keressük a válaszokat, és ez tud is részben válaszokat adni, de azért vannak más emberek, akiknek nagyon sok felelősségük van a társadalom alakításában. Arra vágyom leginkább, hogy ennek a hosszú folyamatnak a kimenete az lesz, hogy a vállalkozók ugyanúgy felelősségük legyen, mint a politikának, és ne tudjunk társadalmi kérdéseket leegyszerűsíteni bal- és jobboldali vitára. Én azért csinálom a Prezit, mert azt gondolom, hogy a tudásnak hatalmas ereje van, és az operációs rendszert, amivel a világ működik, mi is tudjuk javítani, upgrade-elni.

Van 3 év tapasztalatunk, és most elértük azt a szintet, hogy a Bridge Budapestet tudjuk skálázni. Több száz vállalkozó mozog a környezetünkben, majdnem ezer partnerünk van, és ezért alapítottuk meg a Széchenyi-Bridge-díjat, hogy több nagykövetünk legyen, akinek a története érdekes. Arra van most szükség, hogy csatlakozzanak olyan vállalkozók, akik pénzt, időt és energiát tesznek be, akik a saját történetükön keresztül erősítik az emberek hitét.