Előd
7 °C
16 °C

Hogy van japánul, hogy hú, azt kifelejtettük?

2016.12.25. 20:13
A Nikon kiadta egy egyéves fényképezőgépének ráncfelvarrt változatát, ami pontosan egyetlen dologban különbözik a korábbi géptől.

Őszintén megmondom: nem értem a japán cégeket. Vegyünk most hirtelen két friss példát: az egyik a Sony és az új Playstation 4 kiadása, a másik a Nikon és az új D5600 kiadása. Az előbbinél állítólag majd évek múlva kiderül, hogy de, tényleg volt értelme kiadni egy olyan gépet, ami most még tök ugyanazt tudja, mint amit a saját generációjában kiadott elődje. A Nikon D5600-nál ugyanezt érzem.

Száz meg eggyel több

Még talán egy éve sincs, hogy a Nikon előrukkolt a D5500-zal, a legjobb, nem belépő, de nem is profi kategóriájú, Dx-es formátumú tükörreflexes fényképezőgéppel. Volt benne magas ISO-érték mellett is jó képeket dobó szenzor, sikerült beletenni annyi fókuszpontot, hogy a 3d-s követőfókusz is inkább működjön, mint ne (nyilván a háttértől meg a célponttól függően), egész gyorsan lőtte a képeket, másodpercenként akár hatot is, és ha az ember odafigyelt, akár 800-1000 képet is készíthetett, mielőtt akkut kellett cserélnie.

Fotó: Nikon

Volt benne beépített wifi (ezt az alacsonyabb kategóriában húszezres kütyüvel kellett akkoriban kiváltani), volt egész használható, nem túl okos, cserébe nem is okoskodó, kihajtható-forgatható érintőképernyője, mikrofonbemenet, meg amúgy is sztereo mikrofon a tetején, tényleg, egész teljes kis csomag volt azoknak, akiknek a belépő szint kevés, de azért nem akarnak hobbi szintű természetfotózásnál, vagy profi esküvőfotózásnál többet az egésztől.

A most kiadott D5600 pontosan ennek a modellnek a frissítése, és pár szoftveres dologtól (már alapból tud timelapse-es videót meg timelapse fotót, ez korábban csak a D7xxx-es modellekben volt benne) eltekintve egyetlen komoly különbség van. Mondom még egyszer: egy hardveres különbség van. Nem az érzékelő, nem a mechanika, sőt, a gép külsőre szakasztott úgy néz ki, mint az 5500, milliméterre egyező tok meg minden. Szóval az egyetlen különbség a SnapBridge-képesség.

Fotó: Nikon

A SnapBridge a vezeték nélküli okostelefonos összekapcsolódás nikonul, és elméletben tök jól működik. Elég csak letöltenünk egy appot a telefonunkra, összelőni a fényképezőgéppel, és az elkészített képek már csúsznak is át bluetooth-on az egyikről a másikra. Ez az elmélet, a gyakorlat ezzel szemben az, hogy oké, a képek tényleg átmennek, mármint ha tízből épp az a hat alkalom van, amikor a két eszköz összecsatlakozik, nem pedig csak bután néz, hogy de kedves gazdám, milyen telefon.

A baj az, hogy a 800-1000 fotós akkuidő lemegy (a gyári adat szerint) 400-valahányra. Ez elképesztően kevés, és igazából nem is az van, hogy maga a fotózás lesz rövidebb, hanem fotózunk, kikapcsoljuk a gépet, és (nyilván beállítástól függően, de) a gép folyamatosan tolja át a képeket még ekkor is. Azt meg, hogy hopp, üres a tank, csak akkor vesszük észre, mikor átgyalogol előttünk az úton egy sebzett unikornis, és le szeretnénk fotózni, és még a lencsevédőt sem felejtjük fent, és...

De mi az, hogy lemerült, tegnap töltöttem föl.

A SnapBridge amúgy a korábbi, WMU nevű appot váltja le, ami pontosan annyira volt barátságos, mint amennyire a nevéből ki lehet találni, hogy a Nikon mobilos alkalmazása. Az csak a wifit ismerte, ráadásul kicsit olyan használni, mintha hisztis, lusta és feledékeny szerzetesekkel szeretnénk átmásoltatni a gépben lévő memóriakártyáról a telefonunkba az adatokat. Ehhez képest a SnapBridge legalább működik, nem szakad meg, és (úristen, 21. század!) még azt is be lehet neki állítani, hogy alapból a teljes méretű képet másolja át, ne annak az 1024×768-ra vágott változatát. De önmagában azért elég kellemetlen, hogy egy modellfrissítésnél csak ez az egy előrelépés van egy fényképezőgépben azon a piacon, amit már többször is letaroltak a gyártók, és az is csoda, hogy nem törnek előre jobban a tükör nélküli alternatívák.

Jó ez, csak nem jobb

Ne legyen félreértés, a Nikon D5600 egy kiváló gép, élvezet használni, és értő-gyakorlott kezekben meglepően jó képeket tud lőni, a hozzám hasonló lelkes bénáknak nagyjából ez lehet a csúcs. A probléma az, hogy erre a most nyilván komoly leárazásokra készülő elődmodell, a D5500 is képes, az árkülönbség pedig akár egy olcsóbb, pl egy 50mm-es f1.8-as objektív jelentős része is lehet. Persze a neten keresgélve vannak azért árképzési anomáliák, komolyabb csomagokban például már-már egy árszinten van a két gép, de ez még a piacra kerülést közvetlenül megelőző állapot, pár héten belül nagyobb mozgások is lehetnek.

Szóval ha önnek van egy D5500-asa, nyilván nem is gondolkodik azon, hogy lecserélje (legalábbis kategórián belül biztos nem). Ha önnek D3xxx-es gépe van, és nem akar feljebb lépni, akkor vegye a D3400-ast és ne a D3300-at, mert ott van SnapBridge, plusz valamelyest magasabb ISO-szinttel fotózva is jobb képeket kap. Ha feljebb lépne az 5xxx-es sorozatba, nehezebb tanácsot adni. Azonos árszinten a D5600 vételét és okos használatát (vagyis a SnapBridge rendszeres kikapcsolását) javasolnám. Viszont ha eleve nem akar a telefonján képet szerkeszteni, nem annyira használja az érintőképernyőt, akkor vegye a D5500-at, vagy várja meg, mit hoz 2017 – állítólag csudát látunk majd mindenféle téren, még az is lehet, hogy a Nikon nem véletlenül nem ölt több energiát ebbe a ráncfelvarrásba.

Hopp, lehet, hogy megértettem a japánokat!