Illés
15 °C
35 °C

Az internetet elvesztettük, a trollok győztek

internet troll
2017.05.04. 10:31
Az internet az emberiség történetének egyik legnagyszerűbb találmánya: minden tudásunk felhalmozva, karnyújtásnyira, elképesztően hatékony kommunikációs módszerekkel tálalva. És mi, hülye emberiség, ahogy az atomenergiát, a tüzet vagy a sörfőzést, ezt is képesek vagyunk rosszul használni.

Olvasott mostanában kommenteket Facebookon, YouTube-on, bármilyen blog hozzászólásai között? Sőt, legyünk még általánosabbak: körülnézett mostanában az interneten? Elkeserítő, ami ott zajlik, ugye? Agresszió, személyeskedés, kurvaanyázás, egymás minél durvább megalázása; az értelmes párbeszédnek alig-alig maradt nyoma.

Persze erre lehet azt mondani, hogy ilyen korban élünk, egy merő Trumppal-Putyinnal-Sorossal súlyosbított állandó háttérhatalmi háborúskodás az életünk, hát persze hogy elszabadulnak az indulatok. A helyzet azonban az, hogy a probléma messze túlmutat a magyar helyzeten.

A Pew Research óriási felmérésében több mint 1500 szakértőt kérdezett meg arról, hogyan látják az internet jövőjét: pszichológusokat, jövőkutatókat, kommunikációs specialistákat, egyetemi professzorokat, közösségimédia-elemzőket, vezető online cégek stratégáit, állami intézmények szakembereit a világ minden részéről. Az eredményeket részletező tanulmányból (PDF) az derül ki, hogy a világ legokosabb emberei szerint

az internetnek lőttek.

A szakértők 81 százalékának volt az a véleménye, hogy a következő évtizedben a helyzet nem fog javulni, és valószínű, hogy az online jövőt még a mostaninál is erősebben fogják dominálni a negatív érzelmek és aktivitások. A trollok győztek. 

A troll kifejezést az interneten eredetileg olyan emberekre értették, akik azzal szórakoznak, hogy megjátsszák a hülyét, direkt ordítóan ostoba dolgokat írnak, majd jót mulatnak azokon, akik komolyan veszik őket, és felháborodnak rajtuk, esetleg vitába is szállnak velük. Ez a pszichológusok szerint a szadista személyiségjegy tipikus online megnyilvánulása, de tagadhatatlan, hogy néha tényleg vicces, vagy tanulságos reakciókat tud kiprovokálni az áldozatokból egy jobban sikerült trollkodás. 

A szó jelentése az utóbbi években átalakult: ma már a valódi gyűlölködő, civilizálatlan, személyeskedő, alpári kommentelőkre is használják, nem csak azokra, akik viccből eljátsszák, hogy ők ilyenek. A cikkben is ebben az értelemben használjuk a troll kifejezést.

Trollkodni emberi dolog

A trollok mindig is jelen voltak az online térben, már akkor is, amikor az internetet csak egyetemek és akadémiai kutatóközpontok használták. Igazán komoly hangerőt azonban csak a közösségi média világhódításával kaptak. Az internet történetének legnagyobb tévedése volt, hogy a korai fórumok anonimitásából az átmenet a névvel-arccal vállalt közösségi médiás kommentfolyamokba majd civilizált és okos vitákat hoz.

Nem így történt; kiderült, hogy nem a névtelenség a lényeg, hanem a következménynélküliség. Soha a történelemben nem volt még olyan, hogy egy online vitából valaki vesztesként távozott volna. Bemegy az ember az asztrofizikusok csoportjába, beírja, hogy “lol, mire vagytok olyan nagyra a diplomáitokkal, a Föld különben is lapos”, és győztesként léphet ki, azzal az érzéssel, hogy jól leoltotta a hülyéket.

giphy.gif

Az evolúció ugyanis úgy intézte, hogy az agresszió, a gyűlölködés olyan hormonokat termeljen az agyunkban, amiktől jól érezzük magunkat. Ez jól jött az őseinknek, amikor a félelmet és fájdalmat félredobva a kardfogú tigrissel vagy a barbár vizigót hordákkal kellett verekedni a túlélésért, de egy online diskurzust nyilván nem túl jó irányba visz. A technológia sokkal gyorsabban fejlődött, mint hogy azt az evolúció követni tudná, ennek mellékhatása, hogy az online személyiségünkről lehullik a civilizációs máz, és mindenféle kontroll nélkül, kizárólag az érzelmektől vezérelve kezdünk el működni.

A pszichológusok szerint az online kommentelés egy végtelenül exhibicionista dolog, az a lényege, hogy olyannak mutassuk magunkat, amilyenek lenni szeretnénk: okosnak, jól értesültnek, műveltnek, magabiztosnak, viccesnek, boldognak. A közösségi médiában a megnyilvánulásaink nagy része ezt szolgálja, ha nem is mindig tudatosan. Erről szólnak a nyaralós fotók és a bulizós szelfik, de még a kommentek nagy része is: azt akarjuk velük megmutatni, hogy jobbak és okosabbak vagyunk, mint a többiek. Persze a többieknek is ugyanez a céljuk, és már be is indult a fegyverkezési verseny, egymás túllicitálása.

Mindebből egyenesen következik, hogy az online trollkodás mélyen emberi dolog, és többé-kevésbé mindannyiunkra jellemző. Minél inkább igényünk van az offline életünk frusztrációinak kiélésére, minél jobban vágyunk az elismerésre, minél nárcisztikusabbak vagyunk, annál inkább ez fogja vezérelni az online megnyilvánulásainkat. Ezt a jelenséget pedig a sokszorosára erősíti az, ahogyan feldolgozzuk: egy online beszélgetésben hiába vannak kisebbségben a felháborító (ostoba, hazug, a mi véleményünkkel gyökeresen szembemenő) hozzászólások, a véleményünket, és a saját kommentelési inspirációnkat mégis ezek fogják meghatározni.

A kommentelés olyan, mint az uszoda: elég, ha egyvalaki belepisil a medencébe, azzal mindenkinek elrontja a szórakozását.

Trollkodni kifizetődő

Ha elfogadjuk azt, hogy a trollok valójában egy hangos kisebbséget alkotnak a közösségi médiában, logikus azt mondani, hogy a kezelésük az adott platform, vagyis a Facebook, a Twitter, a YouTube és társai feladata. És itt futunk bele a második súlyos problémába, miszerint a trollkodással, gyűlölködéssel az említett platformok valójában nem is járnak olyan rosszul, sőt, konkrétan egy csomó pénzt keresnek.

A közösségi médiában ugyanis azok a tartalmak terjednek jól, amelyek erős érzelmeket mozgatnak meg. Ezek lehetnek pozitív érzelmek - szeretünk meghatódni, nosztalgiázni, és imádjuk a hétköznapi hősöket -, de legalább ilyen hatékonyan működnek a negatív érzelmekre hatók is. Jól működés alatt pedig azt értjük, hogy sokan lájkolják, kattintják, osztják meg és kommentelik őket, vagyis sok ember sok időt tölt velük. Ez pedig egyenlő azzal, hogy közben sok reklámot lehet mutatni nekik, és ugye az interneten mindenki ebből él.

Can-Getting-Too-Many-Likes-at-Once-Be-a-Bad-Thing.gif

A gyakorlat azt mutatja, hogy az emberek figyelmének megragadása, és hirdetéseken át pénzzé változtatása a megosztó, felháborító, trollkodásra ingerlő tartalmakkal a leghatékonyabb. Vagyis maguknak a közösségi média platformjait fenntartó cégeknek kifizetődőbb csak a nagyon durva vadhajtások és konkrét törvénysértések esetében fellépni, minden másnál széttárni a karjukat, és azt mondani, bocs, szólásszabadság van.

És amikor a Facebookot már 2 milliárd ember használja, és az ott uralkodó vélemények aránylag jó tükörképét mutatják egy-egy csoport, vagy akár egy ország általános közvéleményének, újabb szereplők jelennek meg a színen, akik ezt befolyásolni próbálják. A közösségi média narratívájának fegyverként való használata a legújabb generációs, titkos világháború jellemzője, a Facebook, a Twitter, a kamuhírportálok pedig ennek a háborúnak a hadszínterei, mondják a szakértők. Ennek a háborúnak az egyik frontja volt a tavalyi amerikai elnökválasztás, és mostanában szinte az összes európai ország azon aggódik, hogy ők lesznek a következő áldozat. Kivéve Magyarországot.

Persze az, hogy mostanában az oroszok nyomulnak a leglátványosabban az ilyesfajta információs hadviselésben, nem jelenti azt, hogy csak ők használnak ilyen eszközöket, mindenki más meg csak kétségbeesetten próbál védekezni. A trollháborúban nyakig benne vannak a kínaiak, és persze az amerikaiak is; az ő hadműveleteikről már 5-6 éve is születtek nagyszabású tényfeltáró cikkek. A lényeg, hogy az üzleti érdek mellett sok szereplőnek fűződik hatalmi és politikai érdeke is ahhoz, hogy a közösségi média egy merő csatatér legyen. Ennek pedig kellemetlen mellékhatása, hogy szélsőséges szervezetek, adott esetben akár terroristák is remekül tudják használni a közösségi médiát a saját céljaikra.

Akkor mindennek vége?

A Pew Research által megkérdezett szakértők szerint a kiutat a háborús helyzetből a mesterséges intelligencia fejlesztése jelentheti - már csak azért is, mert a gyakorlati példák azt mutatják, hogy az emberi erőforrás erre túl kevés, túl lassú, túl elfogult. A gépi intelligencia viszont még jó ideig nem fog ott tartani, hogy egy szöveget elemezve nagy biztonsággal szűrni tudja a trollkodást, a zaklatást, a gyűlölködést, de átengedje az iróniát, a szarkazmust. (Azt csak halkan tesszük hozzá, hogy utóbbira a hús-vér kommentelők jó része sem képes.)

Egy ilyen menet a szoftver és az ember között már lezajlott az internet hajnalán, amikor a fórumok üzemeltetői egyszerű kulcsszavas szűréssel próbálták kirekeszteni a trágárságokat, rasszizmust és hasonlókat. A trollok kreativitásával, a könnyen kitalálható kódnevekkel, direkt hibásan írt szavakkal azonban nem tudtak mit kezdeni.

Úgy néz ki, hogy amíg a mesterséges intelligencia nem fejlődik mai szemmel nézve scifinek látszó szintre, bevethetünk bármit, közösségi moderálást, vagy akár fizetős kommentelést, a trollok eltakarítása sosem lesz teljes, és mindenképpen a szólásszabadság és a demokrácia megnyirbálásával fog járni. A szakértők ebből kiindulva az internet jövőjét nagyjából olyannak képzelik, mint a Mad Max filmek világa: törvényen kívüli, kaotikus senkiföldje, néhány jól őrzött, biztonságos szigettel.

Szép kilátások.

(Címlap és borítókép: szarvas / Index)