Olga, Liliána
12 °C
23 °C

Trump háborút indított a szabad internet ellen

GettyImages-490534501
2017.05.17. 20:08
Obama elnökségének egyik nagy eredménye volt, hogy sikerült átverni a nyílt és egyenlő internetelérést biztosító törvényt, amely kordában tartja a netszolgáltató óriásvállalatokat. Trump embere szerint viszont ez csak megfojtja a versenyt, és amúgy sincs rá az égvilágon semmi szükség, úgyhogy minél előbb el kell törölni. A terv nagy ellenállást váltott ki, az ellenzők szerint éppen ez kötné gúzsba az innovációt és tenné végső soron drágábbá a netezést. Trumpéknak ez már nem az első nagy vihart kavaró internetes döntése lenne.
Netsemlegesség

– ennél unalmasabban hangzó szót hirtelen direkt se tudnék kitalálni, nem csoda, ha máris elkezdtek elbóbiskolni, hacsak nem menekülnek épp fejvesztve a Facebookra.

Mégis érdemes maradniuk még egy kicsit, mert az álmosító jogtechnikai szöszölés valójában egy kifejezetten fontos témáról szól: ez az összefoglaló neve azoknak a szabályozásoknak, amelyek biztosítják a szabad, nyitott internetet, ahol minden egyenlő eséllyel elérhető mindenkinek.

Minderről pedig azért éppen most érdemes beszélni, mert az Egyesült Államokban az elmúlt hetekben (újra) óriási vita bontakozott ki körülötte: sokan attól tartanak, hogy Donald Trump rövid úton kivérezteti az Obama-érában nagy nehezen átvert netsemlegességi szabályozást, amivel e félelmek szerint kizárólag a nagy netszolgáltató cégek járnának jól, mindenki másnak, főleg a felhasználóknak, rosszabb hely lenne az internet.

Amerikában a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) felel az internet szabályozásáért. Ez volt az az állami testület, amely 2015 februárjában, heves viták után elfogadta a ma érvényben lévő Nyílt Internet Rendeletet. Aztán jött Trump, és mint Obama legtöbb intézkedését, ezt is igyekszik minél hamarabb eltakarítani. Az elnök január végén új elnököt nevezett ki az FCC élére Ajit Pai személyében. Ő már két éve, a testület tagjaként is keményen kritizálta a rendeletet, majd április végén be is mutatta, hogyan alakítaná át – úgy, hogy pont olyan legyen, mint Obama előtt.

Az FCC a mai napon, május 18-án szavaz először a tervezetről, az elfogadása lenne az első lépés afelé, hogy az internetet visszaröpítsék a múltba. Hogy ez jót tenne neki vagy tönkretenné, arról megoszlanak a vélemények, mindenesetre máris masszív ellenállást váltott ki:

  • A legnagyobb techcégeket – Google, Facebook, Microsoft, Amazon, stb – tömörítő szervezet, az Internet Association kiállt a rendelet megtartása mellett.
  • Több mint 800 startup és befektető írt közös nyílt levelet, szintén a jelenlegi szabályozás megtartásáért.
  • Több mint 170 jogvédő szervezet is közösen fordult az FCC-hez, hogy ne gyengítsék a netsemlegesség védelmét.
  • A netsemlegesség elvét a kétezres évek elején megalkotó Tim Wu is megszólalt, szerinte a szabályozás kiherélése élesen szembemegy Donald Trump kampányígéreteivel is, hiszen Trumpot a populizmus röpítette a Fehér Házba, márpedig a mostani szabályok megszavazásáért milliók álltak ki, ami segített is az akkori FCC-elnök véleményének megváltoztatásában.

Na de fussunk át rajta, mi is az a netsemlegesség, miért ilyen fontos, és mégis miért bántják szegényt, ha bántják egyáltalán.

Mi a fene az a netsemlegesség? És kit érdekel?

A netsemlegesség tételmondata, hogy a netszolgáltatóknak elfogulatlan és egyenlő hozzáférést kell biztosítaniuk minden internetes oldalhoz és szolgáltatáshoz. A probléma ott kezdődik, hogy ha néhány netszolgáltató túl nagyra nő és túl erős lesz, ez a pár óriás – Amerikában a Comcast, a Verizon, az AT&T és hasonló cégek – dönti el, hogy mi és hogyan juthat el a felhasználókhoz. A tartalomszolgáltatóknak nincs választásuk, mindenképpen csak rajtuk keresztül tudják elérni az embereket, ők az internet kapuőrei. (Még akkor is, ha mára az internethálózat jóval komplexebbé vált, mint amikor a netsemlegesség elvét megalkották. Erről itt írtunk részletesebben.)

Hogy a visszaéléseknek elejét vegye, a jelenlegi szabályozás előírja, hogy a szolgáltatók

  • nem vághatják el önkényesen a felhasználókat semmilyen tartalomtól;
  • nem részesíthetnek előnyben egyes szolgáltatásokat (akár gyorsabb, akár olcsóbb eléréssel), illetve nem szoríthatnak háttérbe másokat;
  • pláne nem kérhetnek pénzt más cégektől azért, hogy cserébe gyorsabb hozzáférést (úgynevezett gyorsforgalmi sávokat) adjanak a felhasználóknak az ő szolgáltatásukhoz, mint a vetélytársakéhoz.

Ez hivatott biztosítani például, hogy egy netszolgáltató ne dönthessen úgy, hogy a saját filmnézős szolgáltatása gond nélkül élvezhető, de vetélytársé hogy, hogy nem, akadozik a hálózaton. Vagy hogy egy nagy cég fizet a zökkenőmentes célba érésért, de a kisebb versenytársak, amelyek ezt nem engedhetik meg maguknak, versenyhátrányba kerülnek.

Ahhoz, hogy az FCC mindezt ellenőrizni tudja, szükség volt egy ellentmondásos jogi manőverre, a netszolgáltató cégek átsorolására egy másik kategóriába: a testület információs szolgáltatóból újra telekommunikációs szolgáltatóvá minősítette őket. Ez azért óriási különbség, mert az előbbi kategóriát az FCC közvetlenül nem szabályozhatja, az utóbbiba esők viszont közszolgáltatónak minősülnek, így gyakorlatilag a kritikus infrastruktúra részei, kötelesek ellátni alapvető szolgáltatási feladatokat, és általában is szigorúbban ellenőrizhetők. Ezt a státuszt a netszolgáltatók esetében még 2002-ben változtatta meg az FCC, éppen azért, hogy a lazább szabályozással ösztönözze a fejlesztéseket, de azóta jelentősen átalakult a netes piac, a testületnek viszont nem volt jogosítványa, hogy számon kérje a netsemlegességet a szolgáltatókon.

Mindebből az körvonalazódik, hogy a vita hagyományosan a netszogláltatók (a hálózat üzemeltetői) és a netes cégek (a tartalomgyártók) között zajlik. Közelebbről megnézve viszont ez ma már nem is annyira igaz. A két kategória egyébként is egyre inkább összemosódik: a netszolgáltató Verizon megvette például a Yahoo-t, míg a Google saját nethálózatot épít. Az érdekellentét ma már legalább ennyire a nagy és a kis cégek közt feszül. Tim Wu szerint például a Snapchat azért létezhet még egyáltalán, mert a Facebook nem tudta annak idején megfojtani azzal, hogy felvásárolta körülötte az összes sávszélességet, hogy ne lehessen rendesen használni. (Ettől függetlenül fontos különbség, hogy a Google és társai ugye kiálltak a jelenlegi szabályozás mellett.)

Mindenesetre Trump már akkoriban is ellenezte a rendeletet, amikor azt elfogadták, és egy Twitter-bejegyzésében Obama internet elleni támadásaként értékelte. De már csak azért is előre valószínűsíthető volt, hogy nem hagyja majd érintetlenül, mert a kritikusai szerint túlszabályozza a kérdést, és ezzel elrettentheti a beruházásokat, márpedig nemcsak Trump, de általában a republikánusok is hagyományosan utálnak mindent, ami szerintük túlszabályoz és a versenyt gátolja.

Mit akar a Trump-adminisztráció és miért?

Az alapelvben, vagyis a semleges internetben amúgy elvileg még egyet is értenek a felek, a vita abban áll, hogy ennek a biztosításához szükség van-e a szigorúbb szabályokra, vagy elég a cégek becsszava meg egy kis ejnye-bejnye, ha véletlenül mégis hibáznának.

Az Ajit Pai által irányított megújult FCC április 27-én tette közzé véleményezésre a maga javaslatát. Ennek a lényegi elemei:

  • Visszaállítanák a netszolgáltatók besorolását, hogy gyengébb szabályozás vonatkozzon rájuk.
  • A személyes adatok védelmét és a versenyellenes magatartás szankcionálását visszautalnák egy másik testület, a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) hatáskörébe, ami valójában az előző pontból következik, és szintén a korábbi állapot visszaállítása lenne.
  • Eltörölnék azt az internetes magatartási kódexet, amely alapján eddig az FCC felléphetett a cégek versenyellenes vagy a felhasználókat bárhogy negatívan érintő gyakorlatai ellen.

Index - Tech - Ingyenes internet? Kösz, inkább kihagyjuk!

A Facebook adakozna, de az indiaiak inkább szabadulnának a nagylelkűségétől. Zuckerberg csak világbékét akar, persze az se baj, ha közben beesik néhány tízmillió új felhasználó. Tovább

Utóbbit a republikánusok és még az előző FCC tagjaként maga Pai is azért bírálta, mert szerintük túl homályos, ezért a kelleténél nagyobb hatalmat ad a testület kezébe, így gúzsba köti a cégeket. Jellemző módon Pai egyik első elnöki intézkedése az volt, hogy megszüntette a két telekomóriás, az AT&T és a Verizon ellen a kódex alapján indított vizsgálatokat, amelyek a netsemlegesség megsértésének egy formája, a cégek nullás díjszabási gyakorlata miatt indultak. (Hogy mi az a nullás díjszabás, és mi a probléma vele, arról itt írtunk bővebben.)

Pai fő érve a változtatás mellett, hogy a rendelet bizonyíthatóan fojtogatja az iparágat, már 5,1 milliárdos beruházáscsökkenést és 100 ezer munkahely megszűnését okozta. Arról is beszélt, hogy 2014 és 2016 között 5,6 százalékot estek a 12 legnagyobb netszolgáltató beruházásai. Az ilyen számokat ugyanakkor sok kritika érte, és más felmérések szerint valójában semmiféle negatív változás nem történt a szabályok két évvel ezelőtti bevezetés óta. A Free Press nevű szervezet friss májusi jelentése [pdf] szerint a szigorú netsemlegesség nemhogy nem fogta vissza a netszolgáltatókat, de még jót is tett nekik: az ő adataik szerint a szabályok elfogadása óta eltelt két évben 5 százalékkal nagyobbat nőttek a beruházásaik, mint az azt megelőző két évben.

Vitatott a visszavonás támogatottsága is: a netszolgáltatók lobbiszervezete saját felméréssel próbálta megmutatni, mekkora tömegek állnak mögöttük, de a dolog nem éppen úgy sült el, ahogy szerették volna. Hasonlóképp, az FCC-nek online küldött észrevételek többsége is támogatja a jelenlegi szabályozást – már ha kiszemezgetjük őket az oldalt a jelek szerint koordinált munkának köszönhetően elöntő trollkommentekből.

Egyébként maguk a netszolgáltatók se azt mondják, hogy ők gyengíteni szeretnék a netsemlegességet, hivatalosan ők is nagyon szeretik, és tűzön-vízen óvnák akkor is, ha ezt az FCC nem hajthatná be rajtuk. Nekik csak a közszolgáltatói besorolással van bajuk. Azt már nem teszik hozzá, hogy anélkül az egész szabályozás összeomlana.

A Verizon például videóban győzködi az embereket, hogy ők aztán semmi rosszat nem akarnak a szabad internetnek, csak más jogi alapokra helyeznék a szabályozását. A Verge pontokba szedte a videó állításait, és hogy azokkal szemben mi a valóság. A legbeszédesebb és egyben legironikusabb mozzanat, hogy éppen az a Verizon bizonygatja most, hogy nekik nem a netsemlegességgel van bajuk, hanem csak az átsorolással, akik miatt egyáltalán kénytelen volt az FCC meglépni ezt az átsorolást. Az FCC ugyanis eleinte nem akarta bolygatni a kategóriákat, az első tervezetüket viszont a Verizon 2014-ben azzal támadta meg a bíróságon, hogy a testületnek nincs jogi alapja ilyen szabályozáshoz. Ezt az alapot volt kénytelen megteremteni az FCC az átsorolással. Vagyis

a netszolgáltatók érvelése, hogy a netsemlegességi szabályozás önmagában oké, nyilvánvaló kamu, mert tudják, hogy önmagában nem életképes.

Elvileg persze lehetne szó arról is, hogy az új FCC előállna egy olyan javaslattal, amely áthidalná ezt az egész jogi mizériát, és tényleg lehetővé tenné, hogy a testület behajthassa a netsemlegességet a cégeken. De egyelőre semmi ilyesmiről nincs szó, csak a korábbi helyzet visszaállításáról és a cégek jó belátásába vetett bizalomról.

Korábban egyébként maga Ajit Pai a Verizon ügyvédje volt, de ez önmagában még nem sokat jelentene. Az elődje, Tom Wheeler például, mielőtt a telekomcégeket szabályozó testület elnöke lett, a telekomcégeknek végzett lobbitevékenységet, mégis az ő nevéhez fűződik a két éve elfogadott netsemlegesség-párti szabályozás.

Mi lesz így az internettel?

Arra az esetre, ha Pai és az FCC tényleg átveri a változtatásokat, a szemben álló felek két, némileg eltérő forgatókönyvet vázolnak fel:

  1. Több választási lehetőség, olcsóbb internet.
  2. Kevesebb választási lehetőség, drágább internet.

Pai és a netszolgáltatók szerint ömleni fog az ágazatba a pénz, nő a verseny, olcsóbb lesz a nethozzáférés, és a felhasználók kedvükre válogathatnak a – maguk a netszolgáltatók vagy a partnereik által kínált – ingyenes szolgáltatások közül.

A kritikusok szerint viszont látszatválasztásokról lenne csak szó, és közvetve a felhasználók fizetnék meg mindennek az árát: a nagy cégek masszív előnyt élveznének a piacon, méghozzá a kicsik és a startupok rovására, ami kevesebb választási lehetőséghez és az innováció visszaszorításához vezetne, végső soron meg dráguláshoz. Eszerint a netes piac inkább úgy nézne ki, mint a kábeltévés – amelyet éppen az internet állított feje tetejére az utóbbi években, részben ugyanazoknak a cégeknek a lábán taposva, amelyek most a kisebb kontroll mellett kardoskodnak.

Pai szerint a tiltakozók túllihegik a kérdést, régen se volt semmi gond, a két évvel ezelőtti szabályozás nem létező problémát akart megoldani, és bőven elég lesz, ha a cégek vállalják, hogy önként megfelelnek a netsemlegesség elveinek – talán nem csoda, ha sokan kétkedve fogadják a monopolközeli helyzetben lévő óriáscégek önszabályozására építő optimizmusát.

A netsemlegesség szorongatása egyébként már a Trump-éra második nagy netes visszatáncolása, és az elsőnek se örültek sokkal jobban a demokrata politikusok és a jogvédő szervezetek. Ahogy márciusban mi is megírtuk, a republikánus többségű kongresszus még az idei életbe lépése előtt visszavonta Obama törvényét, amely szigorított volna azon, ahogy a netszolgáltatók a személyes adatokat kezelik. A tavaly októberben elfogadott törvény arra kötelezte volna a szolgáltatókat, hogy az adatokat – böngészési előzményeket, tartózkodási helyet, pénzügyi és egészségügyi információt – csak akkor adhassák el harmadik félnek, például hirdetőknek, ha ebbe a felhasználó kifejezetten beleegyezik. Így, hogy visszavonták, marad az a gyakorlat, hogy ha a felhasználó saját maga nem kéri kifejezetten, hogy ne adják tovább az adatait, akkor ezt a szolgáltatók minden további nélkül megtehetik.

Az sem lesz titok, milyen színű az alsógatyánk

Az Egyesült Államokban éppen megszűnik az online privacy, a netszolgáltatók törvényi engedélyt kaptak a személyes adatok begyűjtésére és eladására. Tovább

Ez az ügy több szempontból is hasonlít a netsemlegesség esetére:

  • ugyanúgy egy Obama-rendelkezést vontak vissza;
  • ugyanúgy azzal érveltek, hogy a szabályozás szükségtelenül és károsan korlátozó lett volna;
  • ugyanazok a netszolgáltatók jártak jól vele;
  • ezek a cégek ugyanúgy azt ígérik, hogy a szigorúbb szabályozás nélkül, önkéntesen is etikusan fognak eljárni, bár már az ígéretük megfogalmazásából látszott, hogy ezalatt nem pontosan ugyanazt értik, mint a kritikusaik.

Az a kérdés már eldőlt, a netsemlegességé viszont még egy darabig biztosan nem fog. A május 18-i szavazás még csak az első lépés, ezzel a tervezet hivatalos vitára bocsátásáról döntenek, aztán a vélemények átnézése után jön a véglegesítése, és valamikor később, de várhatóan még idén a végső szavazás.

Viszont bárhogy is dönt majd az FCC, a változásokat végül kongresszusi döntésnek kellene szentesítenie. Ez első ránézésre sima ügynek tűnik, hiszen megvan hozzá a republikánus többség, de az Obamacare visszavonásának nehézkessége intő jel lehet, pláne, hogy a netsemlegességi rendeletet a tapasztalatok szerint a választók körében is viszonylag sokan támogatják.

Ahogy a Wired emlékeztet, korábban a republikánusok se mindig ellenezték a mostanihoz hasonlós szabályokat. A lap szerint a mára kialakult nagy netsemlegességi háború a netszolgáltatók megnövekedett lobbiereje mellett az amerikai politika általános polarizációjának köszönhető. Erre utal a jelenlegi szabályozás heves ellenzője, a Trump ellen az elnökjelölti kampányban elbukó Ted Cruz korábbi megfogalmazása is, aki szerint a rendelet "az internet Obamacare-je".

Ne maradjon le semmiről!

Mindenesetre ha nem változik az irány, és a mostani szabályok eltörlését szavazzák meg, a tiltakozók már jelezték, hogy perre fognak menni. Márpedig a bíróságon eddig jól teljesített a rendelet, igaz, jogi szempontból eddig az volt a kérdés, hogy az FCC hozhat-e egyáltalán ilyen szabályokat. Az azért más helyzet lenne, ha nem is akarna.